Hatalmasabb és lenyűgözöbb látvány, mint ahogy azt copfoskoromban elraktároztam az emlékpolcaimra, pedig az arányok azóta igencsak megváltoztak (nálam). A haragos színű felhők, a borzoló szél, a szemerkélő eső sem csorbította lelkesedésemet: a Bazilika pompás építmény.

Kosi szervezte a programot, mint fő alfásrómeós rajongó, s javasolta, készítsünk be papirzsebkendőt nyálcsurgatás ellen, amire persze csak legyintettünk, mivel egyikünket sem önti el a forróság, gyorsul fel a szívverésünk egyetlen kocsitalálkozó láttán sem.

Mit keresek én egy alfarómeóstalálkozón? Vonzó volt a mindigjókedvű kis társaság, másrészt olyan nagyon régen jártam Esztergomban, hogy éppen itt volt az ideje, hogy megnézzem magamnak újfent.

Érdekes hangulata van egy ilyen autósfelvonulós összeröffenésnek, ahol a legtöbben évek óta ismerhetik egymást, minden megmozduláson résztvesznek felzászlózott és az alkalomra teljes puccbavágott kedvencükkkel, néhányan jelmezszerű öltözékben feltűnősködnek, s a betolakodóknak ismeretlen kézjelzésekkel üdvözlik egymást, s mókás pacsikombinációkkal villognak.

Sokan lődörögtek ráérősen a városban, vagy betértek egy-egy helyi éttermbe, melyek egykettőre megteltek korgógyomrokkal, s hiába néztük ki a legjobb helyeket, órákat kellett volna éhesen sorbanállni, míg asztalhoz jutunk. Így keveredtünk el egy rettenetesbe, hol csapatunk morajló bélrendszere fittyethányt az intő jelekre, pl. a többi túlzsúfolt helyhez képest itt alig ültek, csupán néhány asztalnál könyököltek páran....

Mikor végre sorrakerültünk, a meggyötört arcú, serénynek egyáltalán nem mondható pincérlány unottan vette elő rágottvégű ceruzáját, s olyan közel emelte a jegyzetfüzetét a szájához, alig értettük a beszédét. Később rájöttünk, végülis mindegy, mert majdem mindenre csak fejrázással válaszolt, s néha hozzátette "elfogyott", vagy "nem is volt", meg hogy "ma pont nincs".

Megrendeltük a forró hagymaleveseket, s a hosszas várakozás alatt (valószínűleg hagymaleves sem volt, így pucolni, vagdosni és főzni kellett, mert mi másért késlekedtek vele negyven percet??) furcsa szabályokra épülő játékot játszottunk az ott felfedezett pakli magyarkártyával. Megállapodtunk, hogy mindenki hazamegy és elolvassa a játékszabályokat. (pl. itt)

A leves gyűszűméretű csészében érkezett, s a többiek úgy jellemezték, hogy az enyémnél is rosszabb, vagyis borzalmas. Rögtön felértékelődtek az általam készített, othonról hozott, s kocsiban várakozó szendvicsek, melyekért versenyfutásban hagytuk el az éttermet.

Hazafelé megálltunk egy hagyományos, útszéli hekkezőben, ahol átjárt minnket az olajszag, de a sütögetősnéni kedves volt és beszédes, s ahol kézzel-lábbal ettük a frissen sült halat uborkával, plédekbe bugyolálva, jókedvűen, ahogy kell.