Azért odatelefonáltam, hátha időközben valaki lemondta az időpontját, ahová befúrakodhatunk, s ha már csak eggyel is kevesebbet kell aludni, máris nyugodtabb lennék. De sajnos maradt a csütörtök, így egy hetet vártunk az első konzultációra, majd újabb egy órát a megadott időpont után, mivel "torlódás volt".
Mit vártam a találkozástól? Egy tiszta tekintetű orvost, aki kézbeveszi a leleteket, alaposan átnézi, majd elmondja a szakvéleményt, ismerteti a helyzetünket és a lehetséges megoldásokat. Elmagyarázza, milyen vizsgálatok várnak ránk, ezekre ott helyben egyeztetjük az időpontokat, és megállapodunk, hogy ezen új adatok birtokában mikor találkozunk ismét. Felvázolja a ránk váró út összes állomását, s nem kell, hogy felajánlja a vállát, hogy azon sírjak, az sem, hogy nevessen a humoros beszólásainkon, vagy egy bíztató félmosollyal lelkesítsen bennünket, de villogtassa meg szakmai tudását, ne nekünk kelljen harapófogóval kihúzni belőle a fentieket. Tudtam, hogy nem lesz túl közvetlen, nem az a hátbaveregetős fajta, de szakmailag rábízhatom magunkat.
Fizetős, puccos hely, biztosan így lesz, s talán még narancslével is megkínálnak.
Már megint túl nagy elvárásokkal indultam neki?
Ahogy óvatosan beléptünk a jól felszerelt, ám igen szűk rendelőbe, habozva nyújottam kézfogásra a kezem és bemutatkoztam, nem vagyok gyakorlott az ilyesmiben, miként illik viselkedni egy magánklínikán. Mivel nem kínáltak hellyel, már huppantam volna le a doktorúrral szemben lévő székre (egyértelmű volt, hogy szemtől szemben ülhetünk le vele), mikor rám szólt, az az asszisztens helye, pakoljunk le az oldalt álló ülőalkalmatosságról és oda üljünk. Én találtam is egyet, de mivel ketten voltunk, Farkas udvariasan megkérdezte, Ő mégis hova helyezkedjen, majd felfedezett egy széket amit odahúzott mellém.
"Igen?" -kérdezte az orvos egykedvűen, miközben én kipakoltam a gondosan külön, átlátszó tasakokba rendezett papirjainkat.
Elmondtuk, hogy fennakadtunk az első szűrővizsgálaton, amit csupán mint tudatos rákészülők csináltattunk meg, és azon nyomban berendeltek minket egy beszélgetésre a hogyantovábbról.
"Ennyi??!!" -kérdezte, s visszaejtette a mappát az asztalra. "Nem csináltatták meg mégegyszer a vizsgálatot? Ezzel mit kezdjek?!" -s pasi felé fordult.
Magyarázkodtunk, hogy nekünk senki sem szólt erről, persze, ismét jön és megcsináltatjuk. "De szeretnénk tudni, ha már bejutottunk, hogy ha ezek az adatok maradnak, lehet -e természetes úton gyerekünk?"-tette fel a kérdés Farkas.
"Erről nem beszélgetünk, amíg nincs meg a második minta eredménye!" - s tulajdonképpen a részéről már le is zárta volna az ötezerforintos beszélgetést.
Mi azonban szerettünk volna tisztábban látni, így simét feltettük a kérdést, mi van ha nem változik semmi, akkor lehet -e babánk szabadszerelem útján.
"Pont mint az ötöslottó, annyi esélye van!"-mondta.
Kezdtem furcsán érezni magam, mintha a jelenlétünk zavaró lenne a számukra. Azon kívül, hogy felvették az adatainkat, nem záporoztak a kérdések, nem javasoltak semmit, s ha mi kérdeztünk, arra is csak kurta válszokat kaptunk.
"Mégis, én milyen vizsgálatokra számítsak doktorúrkérem? Mert sajnos, a barátnőim, akik érintve vannak a kérdésben részben kiműveltek már, de nem vagyok járatos annyira, hogy magam induljak el, irányítás nélkül. Tehát milyen vizsgálatokra kell mennem, pl. petevezeték átjárhatóság, stb.?" -próbálkoztam, mert hirtelen csak erre az egyre emlékeztem.
"Magának nem kell petevezeték, úgyis lombikra mennek, ott meg csak felnyomják."
"Hoztam a rákszűréses leletemet, amit két hete csináltattam -toltam elé a lapomat-mit kellene még tennem, hogy kiszűrjük, nálam nincs -e valami rendellenesség?"
"Most leveszi a bugyiját, és megnézzük."
Hirtelenül összezártam a térdeimet, s habogtam, hogy erre nem készültem fel, egy első beszélgetésre jöttünk csupán, senki sem mondta, hogy meg kell vállnom a fehérneműmtől!!?? Gyorsan szemügyrevettem a rendelőt, a tárogatószéket, amely két karnyújtásnyira volt csupán a kisszőke hölgytől, majdnem ennyire pasi fejétől, és a spárgám pontosan az ajtó felé mutatott volna, ahonnan a beszélgetésünk alatt ketten is érkeztek, vagyis pontosan az én alváztérképem tárult vona fel a pelépők előtt....."Ó, nekem ez nem megy ilyen egyszerűen, mindig is sokat kellett udvarolni, hogy ezt megtegyem!" -poénkodtam zavaromban. Legalább ezen mindenki nevetett, s így iskerült is elterelnem a figyelmet pirulós zavaromról.
Pasi időnként megbökte a lábamat a kezében lóbált kocsikulccsal, vagy megszorította a combomat, s bíztatásként odamosolygott.
Végül kértük, írjon fel valamit, amit Farkas szedhet, s ezzel javítható a lényeg, s ezt engedelmesen meg is tette. Aztán addig erősködtem, míg kaptam egy időpontot két hét múlva péntekre, meg egy táblázatot tele kis kockákkal, hogy feljegyezzem a hőmérsékletemet minden nap.
Nem lettünk okosabbak, s nem is könnyebbültünk meg, hiszen továbbra sem látunk tisztán.
