Ezek kérem pucckutyák, nem esznek csontot, nehogy megakadjon a pocakjukban, csakis száraz ebeledelt, májkrémmel vagy tasakoshúsossal keverve, vagy maradékkal vegyítve, időnként főzök nekik tésztát vagy rizst, netán tojásrántottát. Na és persze minden általunk fogyasztott eledelből kapnak egy-egy falatot, egyrészt mert úgy tudnak nézni, másrészt mert miért tagadnánk meg tőlük, ha ettől boldogok, s milyen rossz lehet nekik, hogy a tökéletes szimatukkal kiszagolják a finomságokat, mi meg előttük lakmározunk.

Szép novemberi délelőtt kirajzottunk a kertbe, s átadtuk Anyi ajándékát a négylábúaknak, az Ő szőrösunokáinak küldött velőscsontokat. Ők azon nyomban rávetődtek a szerzeményre, mohón rágták, s három felé fordulva helyezkedtek el, nehogy valaki megkóstolja a másikét. Bő egy órán keresztül rágódtak rajta, mikor elvettük tőlük, már ami maradt belőle, főleg Alfici darabkájából, amit olyan aprócskára faragott le, hogy attól tartottunk, még a végén lenyeli egészben, minthogy átadja nekünk.

Aznap este táncelőadásra mentünk, Mámor barátom meghívására, aki maga is vadul lóbázta a lábát a színpadon, s megmutatta nekünk, milyen lenyűgöző és sokféle tud lenni a néptáncunk.

A jólsikerült estét otthoni vacsorával szerettük volna megkoronázni, de helyette órákig csak takartottunk......

Mire hazaértünk, a nappalit beterítették a rókakomák, s Alfici úgy kókadozott, mint egy víznélküli vázában felejtett virág, szégyenkezve állt a kupacok mellett, s láthatóan igencsak rossz passzban volt a délelőtti csontozás miatt. Vészriadót fújtam, a spájzból magamhoz öleltem a fertőtlenítőszereket, több csomag legjobbarátnőt, felmosófelszerelést, s nekiálltam eltűntetni a lehangoló nyomokat.

Gyerekkoromban, mikor a fejfájásaim hasonló tünetekkel jártak, Anyi is úgy fogta a fejemet a wc csésze fölött, hogy a rosszullét azonnal elkapta, s ahogy én megkönnyebbültem, a látvány miatt ő következett......Én is hasonlóan viszonyulok a témához, így az első szilviás törlést követően görnyedve kúsztam ki a teraszra frisslevegőért kapkodva, s Farkas csak akkor engedett vissza, mikor már a csatateret eltűntette, s jöhettem én a fertőtlenítős felmosással, öt felvonásban.

Ilyenkor azér eszembejut a majdani pelenkázás kérdése....Egyszer kicsúszott a számon az a kérdés pasi felé, hogy mit gondol, vajon Ő nem óckodik -e majd a kakisbabafenéktől, s vállal -e majd pelenkázást. Ekkor az ölébe ejtette a tőzsdeolvasmányát, s ha lenne olvasószemüvege, a nyomatékosítás végett egészen biztos az orra végére csúsztatta volna (én hozzáképzeltem a nézéséhez, mer' az olyan szemüveglecsúsztatómegrökönyödős volt), s illemtudóan arra kért, hogy gondoljam már végig, ki az, aki a kutyák körüli piszkosmunkát ellátja, s szerinte nekem kéne eljárnom majd kakaszagbeszoktatóspelenkázási tanfolyamra....

Konklúzió: A néptánc előadások nem mind unalmasak, a pucckutyáink soha többé nem kapnak csontot, a hányásosundor öröklődik anyai ágon, s ha időszerűvé válik, elmegyek pelenkázótanfolyamra.