Jólesik hallgatni. Lélekmelengetős, búfelhőket messzire elfújós, bánathalványítós dalok.
Olyan érzés, mint amikor a nap végén didergősen hazaérek, ledobom a táskámat az öreg padra, felakasztom a kabátomat, levetem a ruháimat, s belebújok abba a finom, meleg, kinyúlt kötöttpulcsiba, ami annyira szeretek. Simogat, ahogy körémtekeredik, szeretem a hordástól kibomló szálait, hogy olyan nagy az ujja, ha akarom, belehúzhatom az egész kézfejmet, s ha leülök, mintha csak egy csigaházba bújnék menedékért, felhúzott térdeimet is befogadja, hogy csak a két zoknis lábfejem kalimpál kifelé.
Belenyilalt a felismerés: neki éppen ma kell az a lemez, majd meglátom mennyire élvezem majd a rajta lévő dallamokat, a szöveget, az egészet. Nem tudtam lebeszélni. Neki lett igaza, kedvelem Bartók Eszter zenéjét. Mindegyiket. Napok óta hallgatjuk, s szeretem, hogy szereti és megmutatta nekem ezeket a kedves, bájos, meleg, puha dalokat.