Tejszínhabbal a tetején, finoman meghintve fahéjjal, sűrűn és forrón, szépséges méretes bögrében, amely pont akkora, hogy kényelmesen rátapaszthatod a tenyeredet kétoldalról, hogy átjárja a tested és a lelked a forróság, és mielőtt szürcsölsz egy jólesőt belőle, beszippantod az édes illatát ügyelve arra, hogy ne tüdőzd le a fahéjjat a tetejéről:-).

Szombat este kétszemélyes, szűkkörű bulit rendeztünk Farkassal, amire invitáltuk Őt és engem, s mivel mindenki elfogadta a meghívást, pont annyian voltunk Anyiék fürdőkádjában, ahogy elterveztük: ketten. A szülők elutaztak hévizezni egy hétre, és javasolták, hogy ha már mi nem áztathatjuk magunkat flancos, gőzölgős gyógyvizekben, használjuk ki az alkalmat és lubickoljunk a fúvókásháromszögletűkádjukban (egyébként meg szerintem furmányos csalinak dobták be ezt a lehetőséget, mivel megbízást kaptunk macseketetésre és házellenőrzésre, így naponta járkálunk át úgyis:-)

Imádom a habosfürdőt, a mindenféle kádbaöntősillatozós löttyöket, pezsgőgolyókat, olajakat, apróbb gyöngyösolvadósakat! A nagymamáim ezt tudván mindig tartottak hatlamaskiszerelésű fenyőillatúhabfürdőt, külön nekem, arra az esetre, ha Náluk alszom. Így ezt a régi illatot Hozzájuk kötöm, de bárhol is szaglásztam, már nem lelem seholsem ugyanazt....vagy Mamiék nélkül nem az a régi illatt....

Persze Anyiéknál semmi ilyesmit nem találtunk (karácsonyra meglepem őket egy csomaggal, jó lesz nekem, ha legközelebb jövök:-), így beleöntöttünk a vízbe egy egész tusfürdőt, amit később a fúvókával jól feldagasztottunk, és akkora habunk lett, hogy utat kellett vágni, hogy lássuk egymás fejét.

Már régóta jajgatok, hogy valami megráz abban a kádban (amire igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve, mert a legjobb áron lehetett hozzájutni...), mikor Joepapáéknál vendégfürdök, de mindenki csak legyintgetett, hogy ádehogyis. Ezúttal ismét éreztem, hogy megcsípi a kezemet a csaptelep, ill. a zuhanyrózsa is, mikor a habba elmerülve hozzárétem, s javasoltam Farkasnak egy azonnali kipróbálást saját bőrön. És tényleg rázós!!!!!

Elemeztük is a helyzetet, milyen lenne, ha mint modernfeldolgozású rómeóésjúliaként ott hevernénk kiterülve a kihűlt vízben, mire megjönnek a szülők....kicsit morbid, meg így nemisvicces, de akkor igen jól elszórakoztunk és felosztottuk a család tagjai között a házunk árát....

Van az úgy, hogy az az átkozott édességvágy elönti az ember agyát/lelkét/bélbolyhait, és egyszerűen megvadul egy darabka sütiért, hirtelen felpörög, energiaszintje akkora, hogy képes lenne beülni a kocsiba este nyolckor hosszú kilómétereket gyalogolni a sötét, fagyos éjszakában. Nyolc után érkeztünk a helyi egyesszámúcukrászdába, ami vesztünkre zárva volt, így átrobogtunk a halónincsjóaszamáriscukrászdába, ahol mindketten segélykérően ráatapartunk orral a bejárati üvegre, így megszántak minket, és beendegdtek.....

A régivágású sütilelőhelyen még sima selyempapirba csomagolják a tortákat, amit átkötnek műanyagmadzaggal, melyenk végét két helyen is megcsomózzák,így a vendég az ujjára húzhatja, s lóbálva sétálhat hazafelé a zsákmányával. A helyessége ellenére a süteményei pocsékok voltak, s a kutyák martalékává váltak....

Így aztán továbbra is gyötört minket a bűnös édességvágy, s mivel felkészületlen vagyok mindenféle főzőssütős produkcióra, pláne a légbőlkapotthirtelenekre, kész csoda, hogy volt othton tej meg kakaópor, pláne tejszínhab!!???

De legalább jó vagyok kakaófőzésben:-)