Hosszú jégcsapok ugyan nem lógtak le a házak oldaláról, de meglehetősen jeges szelek fújdogáltak, s a Nyúldombunk egyik oldala napokig olyan fagyos volt, hogy a dagikutyás görbelábúbácsi, akit gyakran látunk sétálni a környéken, zoknit húzott a cipőjére, úgy ereszkedett le a közeli kisábécébe.
Nálunk sokáig megmarad a hó (persze a múlt héten már elolvadt az utolsó fehér folt is a kertben), s ha időben szeretném elfoglalni az irodaiforgósszékemet, bizony egy bő órával előbb kell kimászni a puha, kétszemélyes paplanom alól, amit egy ideje már kisajátítotam (istenien bele lehet burkolózni, amitől úgy nézek ki, mint egy lepkekezdemény szárnybontogatás előtt, mikor még ragacsos:-)
Kakaskukorékolás előtt felkeltünk (egyáltalán ilyen csőrvacogtatós időben a kakasok még kurjongatnak????), mikor egyik oldalamról a másikra fordulvást megláttam a tetőablakot betakaró hóréteget, s álmosan megvakargáltam pasi hátát, elhaló "havazott" susogással. Ő le akarta söpörni a téglákról a havat, én pedig izgatottan rohantam tesztelni a hóminőséget.......Sajnos nem volt elég tapadós, így hiába készítettem ki az évekkel ezelőtt ajándékba kapott hóemberépítőkészletemet, pedig annyira szeretném felavatni!!
De hókutyázásra minden hótípus alkalmas, amiből tenyérnyi hógolyót lehet gyúrni, vagy csak egyszerűen belerúgni a hókupacokba, s az ebek boldogan rohannak a repülő gömböcök után. Befúrják a fejüket a hóba, s vadul szimatolnak, merre lehet a lepottyan hólabda. Nagyon jó móka!
