Egy meghitt, napsütötte vasárnap méltó lezárása egy forró éjszaka, csupagyertyás, levendulahabos fürdő, jéghideg borral, sóssütménnyel körülbástyázva, andalító zenével fűszerezve.

Nem voltam tekintettel a péntekestétől szombat hajnalig tartó pókerkilengésére, így korán reggel kitrombitáltam az ágyból pasit, bizonygatva, hogy a hűtőnkben található alapanyagokból (három tojás, megszáradt félpaprika, félüveg pesto, megrágott sajt-szeritnem este lefekvés előtt még korgott a gyomra, különböző szószok, lejárt joghurtok) minden belémszorult tehetség és kreatívitás ellenére sem tudok elfogadható vacsorát rittyenteni az este hozzánklátogató vendégeknek, tehát bármennyire nemakaródzik, mégis el kell battyognunk bevásárolni!

Az élelmiszerbeszerző körút befejeztével megvettük a rőzsehordós cipőm barna változatát is, a már a lábamon lévő fekete mellé, mert annyira megszerettem ebben lóbázni a virgácsaimat, hogy kellett és kész. Még mindig korán volt, s a a friss péksütemények tekergő illata bevonzott minket a cukrászdába mézestejesreggelizni. Egy nagy csomag bécsilinzerrel és két üveg bácsiszörppel távoztunk.

Vasárnap reggel Belzebúbácsi (a kertszépítő ) fújt riadót, hajnalok hajnalán, egyrészt mert nem bírt aludni, másrészt mert megbeszéltük, hogy téliesíteni kell a föld alatt kúszó öntözőscsöveket, ami meg is történt. Nade ilyen korán??? Elültették a csüngősvérbükkömet is (....most elpirultam szégyenemben..igen, igen, kellett, és még csak most ástuk el, egész nyáron a kaspójában sínylődött...De van igazolásom, mert az az oka a késlekedésnek, hogy nem tudtunk pasival megegyezni, hogy hova is kerüljön...), amit megelőzött a helyszínkiválasztási macera a következőképpen:

Az általam megjelölt lehetséges négy hely mindegyikére beálltam egy darabig, meghajolt háttal, lengedező karokkal, így modellezve a csüngést és a vérbükköt. Belzebúbácsi és segítője, ásósbácsi furcsán-, pasi érdeklődve nézte az előadást, majd kézfeltartásos szavazással döntöttünk, a közönség segítségét kérve, ugyanis Ő meg én még mindig nem jöttünk közös nevezőre....Elsöprő szavazatszámmal (2) nyertem.

Átjött Anyi is, hogy segítsen bokrokat átültetni, melyeket kitúrtak más, nagyravágyó levelesszomszédaik, behordani a szobanövényeket a nyaralásból, kihalászni az elsárgultbarnult tavinövényeket, megritkítani a tómelletti nádat, beszélgetősen sütkérezni a teraszon, majd hármasban estebédelni a vendégség után megmaradt főztömből.

Bevackolódtam a kanapéra, és addig olvastam, amíg lement a nap, ill. amíg akkor sem láttam a sorokat, mikor az orrom hozzáért a lapokhoz. Elégedetten hallgatóztam, amint pasi megengedi fönt a forróvizet. Pont erre vágytam. Már olyan hidegek az esték.

Kezemben egy hatlamas borospohárral, csordultig jéghideg sangriával, sajtos sósrágcsával érkeztem az illóolajos, gőzölgős, lazítósfürdőbe, ahol már szólt a rádió, és a gyertyáktól átvarázsolódott a féligkész fürdőszobánk. A túl forró víz nem egészséges, tudom. De én szeretek úgy belecsússzanni centinként, lassan a habok közé, hogy leégnek a pelyhek a lábamról. A jéghideg ital biztosan nem tesz jót. Mégis imádok felhevülten jeges leveket kortoylni. A sajtosizé nem mondható diétásnak. Na és, aznap estére, csak egy icipicit felfüggesztettem a vállalásomat. Nem kedvelem a jó öreg, szőkeborzas Rodsztyuártot, de mikor már csak pár csepp maradt az innivalómból, egészen élvezetes volt az előadása.

Mikor pasi megérkezett és a látványtól felnyerített, éppen a majdnem üres borospoharammal lengedeztem a vízbe, nyakig habokban, telitorokból halandzsázva a dalszöveget. Rögtön nem kuncogott tovább, mikor beleállt a nemhideg vizembe, majd kigülült szemmel, elhaló hangon megkérdezte, hogy van -e még bőr a képemen a borításomon........

Közel másfél órás áztatás alatt elemeztünk kapcsolatokat, a könyvemet, amelyet éppen olvasok (az italomtól a szokásosnál is jobban megeredt a nyelvem, szinte lemeséltem az egészet lapról lapra), boncolgattunk nagy alapigazságokat, játszottunk "mire hasonlít a habfigura"-t, ami a bárányfelhős mókához hasonlatos, kimitlátbele alapon működik. Amit én egyértelmű elefántnak véltem, pasi szerint nem lehet más, mint egy nájkiedzőcipő, hogyhogy én nem látom, hogy az (szerintem röhejes, mert hogy lehet egy nájkiedzőcipőnek ormánya, de mindegy)....

Most jöttek volna az izgalmas végkifejletek, de mivel túl hosszú lett a bejegyzésem, befejezem.

Legyen elég ennyi:-)