Cselesen azt füllentettem a lányoknak, hogy hatra hazaérek és kezdhetünk, így sikerült mindenkinek már nyolcra befutnia a pénteki pasikibeszélős, vígasztalós négyesünkre, ami reggel negyed hétig tartott, és akkor is csak azért húztuk le fel a redőnyt (ami még nincs), mert Sziszi kislánya fél hét körül szokott felkelni, így addigra szeretett volna hazaérkezni, hamár a lefektetést a férje bevállalta:-)
Ezek mindig ugyanolyan kellemes, meghitt, őszinte beszélgetések, rengeteg nevetéssel, könnyekkel, megértéssel és támogatással. Észrevétlenül pörög az óramutató, miközben hadarjuk a történéseket, boncolgatjuk a félelmeinket, átadjuk egymásnak a tapasztalatainkat, megosztjuk a bánatunkat, felvázoljuk a terveinket. Na és persze eszegetünk, s mikor már semmi sem fér belénk, és a csipegetéstől is elment a kedvünk, átvonultunk a nappaliba, begyújtottunk a kandallóba (pasi még póker előtt gyorsan aprított gyújtóst hozzá a kertbe, miután megkérdezte, hogy tudok -e fejszével fát vágni, és én erre egyszerre vágtam sértődött és csodálkozó ábrázatot), mindenkinek kiosztottam egy kockásplédet amibe belegubancolódott, és egymás mellé vackolódtunk.
Mindig Luci dől ki elsőnek, és észrevétlenül elszundít egy rövid ídőre, de olyan cselesen csinálja, hogy néha azért belevakkant a beszélgetésbe, amitől nem látszik, hogy durmol, és azzal védekezik, hogy csakis azért tartja csukva a szemét, hogy pihentesse a lencsék miatt....(ühüüüm). Mivel ilyenkor felfrissül, éjfél körül felpörög, és húzza a társaságot, és csakúgy dől belőle a szó!!???
Valamikor kettő körül megérkezett pasi, aki egészen sokáig eljutott a pókerben, de aztán kiesett, és megint nem nyert egy fillért sem.....(ismét nem tett királynővé, ahogy Joepapával szokták ígérgetni Anyinak és nekem) Mindenkire lehelt egy puszit, majd leterített egy pokrócot a kandalló elé (melyre folyamatosan pakoltuk a fát, és élveztük annak pattogó hangját és melegét-érdemes ráfókuszálni a fenti fotóra, mi található a kandallónk párkányán???? na mi? levendula és egy kőangyal, mimás?) és leheveredett, hogy bekapcsolódik a társalgásba. Két perc sem telt el, már hangosan fújta: "Grrkkkhhh, prrrrr, gkhhkkkkk, prrrr" Megbökdöstük a lábát, és jeleztük, hogy nem tudunk tőle beszélgetni, oylan hangos, legyen szíves felmenni az emeletre aludni.
"Nem megyek, olyan jó itt a tűz mellett aludni, megnyugtató érzés hallgatni a folyamatos női duruzsolást!"
