Hullámokban tör rám a jókilányosdi, amikor elhiszem magamnak, hogy szilárdan kitartok az elhatározásaim mellett......(ühüüüüm).
A héten nekiálltam a gógytea vedelésnek, amiből próbálok leönteni a torkomon legalább két liternyit (brrr). Kedvesem hozta pár hete, kiegészítve valami zselés löttyel, meg pirostrutyival, és aprócska gyógybogyókkal, melyeket reggeli előtt fogyasztunk. Állítása szerint, ha rendesen betartom, akkor elűzi a komisz fejfájásaimat, kitisztítja a szervezetemet, és kicsattanóan egészségesen vágunk neki a babagyártásnak (majd, egyszer, valamikor, nemsokára)
Nemfinom. Hiába írják nekem a dobozon, hogy a legfinomabb gyógytea (milyen lehet a többi, belegondolni is rémes), az egyik kezem mindig viaskodik a másikkal, amelyik éppen önteni akar a kancsóból, és próbál ellenállni (ez van összekapcsolva az ízlelőbimbókkal, minden bizonnyal, a másik meg a tudatos döntéseket hajtaj végre:-) Nyilván javítana rajta, ha feltuningolnám némi mézzel, vagy barnacukorral, de azt meg a fogyókurvázásom miatt nem teszem, elég, ha a mézestejsemmel vétkezem....
Fel is jegyzem magamnak, hogy elkezdtem, hogy ellenőrizhessem hetenként, hogy betartom -e még...:-)
