Hittem, hogy Ő a legjobb, és az is volt, aki mindenről tudott, meghatározó véleménnyel bírt, igazi bandát alkottunk mi ketten és élveztük egymás maximális bizalmát.
Ki tehet róla? Talán senki, csak idővel átalakul az ilyesmi, ez a természetes. Vagy megváltozott, vagy talán én lettem másmilyen, felnőttem ész kész.......Szerintem Ő változott, nagyon is sokat, bár ha megkérdeznénk erről, akkor nem ismerné be, és még meg is sértődne, hogy én ezt gondolom róla. Pedig csak leginkább is hiányzik.
Az biztos, hogy évek óta alig beszélgetünk bizalmasan, illetve egyáltalán nem folytattunk cinkos, kuncogos piszmogásokat, mint hajdanában, nem ültünk be kettesbe kajálni, nem beszéltük ki az aktuális hódolóimat (aki ugye immár több mint tizennégy éve a pasi:-), és nem mentünk el egyetlen buliba sem táncolni (imádtam, ahogy figyelnek minket, ahogy ropjuk, és meglepődnek azon, hogy "csak" apa-lánya párost alkotunk)....Már nem figyel rám annyira. Úgy gondolhatja, hogy átadott a pasinak sok-sok évvel ezelőtt, és már nem vagyok atyai szeme előtt, nem neki kell figyelnie rám. Pedig de.
Persze ettől még ugyanolyan apásszeretgetős, jófejölelgetős a kapcsolat, meg sokat viccelődik, meg rámcsörög, ha pár napig nem jelentkeztem (általában letol), és megveszi nekem a kedvenceimet (meg amiről azt hiszi, hogy az pedig dehogy, mint pl. szardínia), meg mindig hoz aprócska meglepiket (medvét, hűtőmágnest, suta angyalt, kopott öreg órát, régi mozsarat, stb.) és olyan boldogan adja át, majd fürkészi az arcomat, vajon sikerült -e örömetszereznie vele.
Az elmúlt hétvégén történt vicces mozzanat teljesen jól példázza a fentieket.
Vizes fürdőruciban feküdtem a Joepapa által valahonnan begyűjtött (régi haver bezárt étterméből megmentett) rozoga sörpadon, csukott szemmel szárítkoztam a napon, egyik lábamat az ülőalkalmatosság háttámláján átvetve, mikor apu nesztelenül odaosont, és nyomott a térdemre egy nagy puszit, mire én kikukucskáltam az egyik szemhéjjam alól, és látom, hogy egyre közelebb hajol a fejemhez, miközben erőteljesen fókuszál az orromra, vajon mit nééééééz???? Összeráncolt homlokkal méregetett, majd rosszallóan ingatni kezdte a fejét, és szigorú hangon ezt mondta:
"Hú, kishusom, akkora szőrszál nőtt az orrodba, hogy borzasztó!!! Hát hogyhogy nem vettétek észre??? Hozom a csipeszt és kiszedem...."
Én (kikerekedett szemmel, nemhiszemel fejjel): "Papa, ha az orrom jobb oldalán látod, akkor ne siess úgy, mert az az orrbavalóm, ami öt éve ott van már??? Nem mondod, hogy nem vetted észre???? Annak az ezüst végét látod belülről...."
És tényleg nem tűnt fel neki az az apró, csillogó kövecske, amit hosszú évek óta szinte ki sem vettem az orrmányomból........
Hjaj.
