Nem most láttam először ilyen picurka, alighajas érkezőt, de mégis, mindig meglep, hogy miként tudott a pocakban lakni hónapokig, és meghatódom, ha egy bolondos, őrülttyúk barátnőm anyává érik....Mikor még pocaknövesztés szakaszban vannak, nem érzem a változást (csak a külsőségeket persze), de ahogy ringatják a saját babájukat, másmilyenek lesznek.
Kbarátnőm is anyuka lett, tegnapelőtt reggelre. Kiskamilla éjjel jelezte, hogy itt az idő, de aztán meggondolta magát, és mégis maradt volna, majd végül másnap délelőtt mutatta csak meg aprócska arcát. Bár a császározós verzió miatt a barátnőm kissé le van lombozódva, de ahogy a pasim mondta "na és! Azért ilyen szép kisimult az a gyerek! Jobban örültél volna, ha kinyomod küzdelmesen, és az orra a fülére tekeredik, és egy púp van a kobakján, és mikor aggódsz, hogy ezek meg mik, akkor a nővérke hanyagul megnyugtat, hogy áááááá, ez csak attól van, hogy megnyomódott, és majd szépen lassan elmúlik...???!!!":-)
Reggel a benzinkútnál megpillantottam egy nagy, színes, puhaölelgetős teknőst, kisbabás színekkel, s rögtön tudtam, hogy jön velem Kiskamillához. Átkaroltam a rongyfigura nyakát, s megpróbáltam előtúrkálni a pénztárcámat a táskámból (nem egyszerű dolog bármit is kibányászni a onnan anélkül, hogy valami olyan ne tekeredjen rá, vagy ne essen ki belőle, amit feltétlenül nem akarok megmutatni másoknak. A múltkor pl. a pénztárcámba akadt egy tisztasági betét, amit a bankban egy laza mozdulattal kirántottam, és ott landolt az ügyintéző pultján......)
Puhateknős és én ebédidőben bevágódtunk egy taxiba, és meglátogattuk Kiskamillát, aki tündérbogár, és attól eltekintve, hogy a mozgása a hasvagdosás miatt a rútöregbanyára hasonlít a rajzfilmből, a mamája is egészen jól néz ki, sőt, nagyon szép anyuka!:-))) Kattingattam pár továbbküldős kiskamillanépszerűsítő fotót, majd próbáltam elszakadni a hihetetlenül édes, icipicike kislábujjaktól, a nemislehetilyenpici fülecskéktől, a babaillattól, és Kbarátnőmtől, aki végig integetett, amíg lecammogtam az emeletről, és minden fordulóban felkukkoltam hozzá.
A taxisúr kicsit pipás volt, mert amíg én csak úgy éreztem, hogy alig tíz percet voltam bent, addig az óráját böködve rávilágított hogy legalább negyven percig megállt az idő. Hiába, a mukásasszony rohanó élete sem könnyű..... Beültem -immár teknős nélkül- és vissza az irodába.......
Sok boldogságot Kiskamilla!
