Nem is nyomom erősen a hasát!!!!!! Csak finoman megfogtam, sőt, megmentettem a képen látható brekuszt, és megörökítettem az utókornak.
Most már tényleg úgy hittem, hogy felnőttek, és elhagyták a terepet, kerestek maguknak egy nyugisabb, és szebb tavat, mert még kuruttyolást sem hallottam, amit a szülők nyomtak még régebben. Bár egyszer, mikor korareggel mentem halakat etetni, mintha egy brekusz csobbant volna be a fűből a vízbe, de lehetett akár kavics is, amibe belegurgtam, ahogy én reggel gyűrött fejjel, résnyire nyílt szemmel, kábán közlekedek.....Csoda, hogy én nem zúgtam még bele a tóba.....
Néha ottfelejtem magamat a parton (általában pasi jön ki értem, és megkérdezi, hogy mit csinálok ott hálóingbe, és emlékeztet rá, hogy munkanap van...), és csak bámulom az éhes bandát, ahogy tolakodva feljönnek a víz felszínére, és hevesen nyomják magukba a színes kis lemezkéket, ami inkább néz ki lepergett vakolatnak, mint finomfalatnak, de nekik ízlik.
A hétvégi fűnyíráskor vettük észre, mikor az árnyékosabb részek felé ráncigáltuk a fűlenyisszantót, hogy pici szürkék pattognak szerte-szét a masina körül. Így aztán igen lassan haladtunk a munkálatokkal, mert az egyikünk tolta egy métert a gépet, míg a másik mentette biztonságos helyre a menekülő kicsiket. Párat el is kaptam, és készült róluk emlékfotó, mert lehet, hogy ha nagyok lesznek, már nem merem őket megfogni, vagy egyszerűen útrakelnek, és sosem látjuk őket viszont.
Mondhatnám, hogy közkívánatra, de nem lenne igaz, mert hogy senki sem kérdezte. Na mindegy. Ez volt a mai békajelentés:-)
