Nem volt egyszerű kifizetni sem, aztán kigyömkörészni a szállítóknak a kocsiból, majd hárman (nem is tudom, ha nincs otthon a pasi, akkor csak állunk és nézzük egymást, mert a két srác, aki hozta, tuti nem bírta volna el, így hármasban is nehezen sikerült...) majd' megszakadtak, mire megkerülték a házat és betuszkolták az erkélyajtón keresztül a konyhába....De én butaliba, azt gondoltam, hogy ez volt a neheze..Pedig most kezdődik csak a mókás rész.

Az úgy volt, hogy már a tervezési fázisban előrelátóan húzogattam a vonalakat a kockásfüzetemben, hogy mindenképpen legyen hely a konyhában egy aprócska spájznak, és egy elképzelhetetlenül borzasztónagy kétajtós hűtőnek, amire mindketten vágytunk.

Még sosem volt szép, új hűtőnk, mert amikor régebben összegyűlt volna a pénz, kedvesem meglepett azzal a bizonyos gyöngyfülbevalóval, és elköltötte a jegesalapot. Így aztán eddig húztuk a torkaisvéres hidegcsinálónkkal, amiben már alig pislákol az élet (szó szerint, merthogy a világítása is tönkrement), a legnagyobb fokozaton sem bír rendesen hűteni...

Mindig megcsodáltuk a nagyáruházak kínálatát, ha éppen arra vitt utunk, vagy nézegettük katalógusokban, de egyik sem volt az igazi, míg nem pár hete megpillantottam Jegesbrumit. A nevét onnan kapta (persze ne üssétek be az árukeresőbe mint típus, mivel mi adtuk neki ezt a típusjelzést), hogy igencsak méretes, négyajtós, és megmentésére igencsak magas összeget kellett leperkálnunk, hogy kiszabadítsuk egy raktár fogságából....Ebben segítségemre volt egy drága jó ügyfelem, aki elintézett nekem egy jó nagy kedvezményt, és megkönnyítette a fríjegesbrumi akciót...(hálám jeléül hétvégén vettünk is neki egy plüss jegesmacit -mert Ő is medvegyűjtős-, és az imént voltam a virágosnál, ahol egy hatalmas cserepesnövény közepébe ültettem fel a fehérmackót, mindezt pedig feldíszíttettem, és pompás meglepit csináltunk belőle. Még nem kapta meg, talán mostanság ér oda, és reményeim szerint örömködni is fog neki).

Jegesbrumi szombat este kilenckor érkezett, és nagy kínszenvedés árán bekerült a kis ficakba a jó előre megépített helyére, és azon kívül, hogy késő estig szedegettük róla a mindenféle védőfóliákat, meg ragasztókat, fotózkodtunk vele, és a hatalmas, pasinálisjóvalnagyobb szállítódobozában, meg kardoztunk a hungarocell darabkákkal, és rendkívül jól szórakoztunk, mégsem üzemeltük még be. Egyrészt azért, mert figyelmeztettek minket, hogy legalább öt óráig állnia kell a végleges helyén (nem tudom miért, de bevettük), másrészt meg vasárnap elolvastuk a használati okoskézikönyvet, és annyira bonyolult a beüzemelése, hogy megegyeztünk abban, hogy a szakszervizre bízzuk, mivel nekik tuti a kisujjukban van az egész hűtő, még álmukban is össze tudnak rakni egy ilyet...

Ezen így utólag a hasamat fogva, sátániasan röhögnöm kell: HAHAHAHAHAHAHHHHHAAAAAAA!!!!!

Ma reggel felhívtuk a hűtőgépet gyártó céget (nem a forgalmazót, hanem azt, akinek a futószalagjairól lecsusszan a mi "kis" gépünk, ők egészen biztosan segítségünkre lesznek), hogy két napja vettünk ezt a bizonyos jégcsinálósat, és legyenek kedvesek valakit kiküldeni, l. egy szerelőt, aki beüzemelné nekünk. A hölgy készségesen közölte, hogy nem ismeri ezt a típust, de várjunk türelmesen, megkérdezi a kollégáját, aki utána megkérdezett még valakit, aki vélhetően biztosan tudja. De pedig nem. Mondták, nézzük már meg a hűtőnket, hogy mi a kódszáma, mert amit bediktáltunk, olyat ők nem gyártanak...."Hölgyem, rajta van a számlán, a hűtőn, és egy Önök által kiadott prospektusból néztük ki...!?" Fogalmuk sincs, ők még nem is hallottak erről....

Javasolták, hívjuk fel a szakszervizüket.

Azért egy szakszerviz nyilván tudja, mert ugye ők javítják is garanciában a mindenféle, általuk gyártott szerkezeteket, tehát nem légbőlkapott feltételezés tőlünk, ha bizakodva tárcsáztuk a megadott számot......

Kedves úr elbizonytalanodott a vonal túlsó végén, most így egyszeriben nem tudja, miről is van szó. Türelmesen elismételjük a helyzetünket, bediktálunk kódszámot, méretet és mielőtt visszairányítana minket a központba, jelezzük, hogy onnan küldtek ide.....Kis türelemmel vagyunk, amíg megkeresi a vezetőt, hogy mégis mit lehetne tenni ilyen váratlan esetekben, hogy valaki egy vagyonért vesz egy két éves garanciával bíró hiperszuper darabot, amit be szeretne üzemeltetni a szakszervizével.......Egyre nagyobb türelemre van szükségünk a vonal innenső oldalán, amíg ők keresik a megfelelő csavarhúzós kantárosgatyóst...Nem találják.

Újabb kis türelmet kérnek, most már legalább egy napot, amíg megnézik, hogy miről is van szó, és közlik, hogy az igazat megvallva még egyetlen darabot sem adtak el ebből a hidegcsinálóból, és senki nincs, aki ismerné a szerkezetet, és időt kérnek, amíg szereznek egy leírást, és valakit felkészítenek belőle.....

Most mit mondjak?

Ne legyek pipa?

Kéne egy vödör jég, amiben lehűthetném a fejemet...

Ha működne.

A jégcsinálós.