Reméltem, hogy ha már lemaradtunk az olcsóbbikról, a bereklámozott akciósról, akkor a húsosabb összeg talán jobb minőséget is takar, esetleg évekig is kihúzzuk az újonnan vásárolt sosemázikszétstrapabíró kertibútorunkkal, melyet némi késéssel ugyan, de pontosan egy hónappal ezelőtt sikerült elhoznunk a piroskanapéshovamáshova üzletéből (mit üzlet, csarnok, áruház, stb.), vagyis vadiújnak mondható.

Már megint tévedtem...Az egy hónapos évforduló örömére az egyik szék megadta magát, és az ülőfelületen található rácsok közül a középső kettétört a gyanutlanul rajta üldögélő, egyáltalánnemszázkilós vendégünk alatt, aki azon túl, hogy frászt kapott, igencsak kellemetlenül érezte magát, hogy tönkretette az új kertibútorunkat. A búslakodás azonban nem tarott sokáig, mert a második pohár kedvjavító után már arra hivatkozott, hogy a túlméretezett heréi repeszthették csak szét a léceket.....

Még az is megfordult a fejemben, hogy hagyom az egészet a csudába, nem teszem én ki magunkat egy vasárnapi vitatkozásnak, inkább veszek rá egy jó kis párnát, és eltakarom a hiányosságokat....Az eddigi tapasztalatok alapján a következőkre számítottam:

A törött széket elcipeljük az áruházba, ahol a flegma lány az információs pultnál a szemközti, unatkozó pénztárossal nevetgél a hátsó raktáros fiú fenekén, aki az elmúlt héten érkezett, így aztán mi hosszú percekig áldogálunk előtte, míg részletesen taglalják az említett hátsót. Egy idő után megelégelem, és hiába uralkodok magamon, beszólok egy csípőset, amitől aztán mégúgysem igyekszik segíteni....."Iggggeeeeeeeeeeen????" Kicsit idegesen előadom a történetet -talán túl részletesen, szokás szerint többet jártatom a számat, mint kéne-, lobogtatom a számlát, mutogatom a széket, amelyet belepréseltünk az eredeti dobozának alsó részébe (már csak az alsó része van meg, igaz, kicsit össze lett firkálva, mert az előző napi gyerekbulin ez volt autónak kinevezve, de azért még látszik rajta a matrica, ami a mi egyáltalánnemakciós ülöalkalmatosságunkat ábrázolja). A felgmacsaj bemondja a mikrofonba, hogy várja a raktáros kollégát a pultnál, majd továbbvesézi újhús hátsóját a bosszús pénztárossal, aki ingerült, mert egy éppen arra járó vásárló fizetni akar....Mi leülünk a kiállított kertibútorok közé, és megállapítjuk, hogy a garnitúra, amiben helyetfoglaltunk sokkal szebb és olcsóbb is, mint amit megvettünk...Továbbiakban nem szólunk egymáshoz....

Negyed óra múlva fehér gyógypapucs csoszogására leszünk figyelmesek, amikor megérkezik az illetékes, hogy szemügyrevegye mit is hoztunk, hmmm??? Mutatjuk széket, külön felvillantva a magasba a különálló, törött darabját, lobogtatunk számlát, mutogatom a dátumot, mely szerint éppen egy hónapja vettük át, jelezzük, hogy megtartottuk a csomagolás felét is, és próbálunk a felkészült- és tökéletes reklamáló szerepében tetszelegni.

Nem sikerül.

Az illetékes csóválja a fejét, tüzetesen böngészi a számlát, miközben én kapaszkodok a leamortizálódott fadarabba, és várom az ítéletet. Asszonggya: "Hát, sajnos, mivel nincs meg az eredeti csomagolás (és a napocskával és virágokkal, és egyéb, fel nem ismerhető alkotásokkal tarkított féldobozunkra bök), és nem bizonyított, hogy rendeltetésszerűen használták a bútort, nem tették -e ki nyomásnak, túlterhelésnek, így el kell küldenünk bevizsgálni a széket, ami kb. 6-8 hét (én gyorsan fejben kiszámolom, hogy mennyit késtek a szállítással, és látom, hogy ebből bizony őszig nem lesz hatodik szék...)!"

"Na de elnézést, egy nyolcvan kilós ember ült rajta, alig hasnzáljuk pár hete, itt vannak a papirok, nem lehetne egyszerűen kicserléni?" (jaj, kispofám, hogy mennyire naiv vagy és felkészületlen kertibútorokból????!!!)

Ekkor megsemmisítő pillantást lövell felém, amitől úgy érzem magam, mint aki nem készült fel az órára és váratlanul érte, hogy felelnie kell a táblánál, majd közli: "Ha még lenne is lehetőségem rá, hogy kicseréljem, mégis hogyan tehetném, hölgyem???? Nem látja, hogy csak garnitúrában áruljuk ezt a típust???? És mit gondol, másnak majd hogy adjuk el a hétszemélyes családod öt székkel a hat helyet, hmmm????"

Végül úgy döntünk, hogy hazakullogunk a sérült darabbal, és veszünk rá egy párnát................

Ezzel szemben mi történt????

Recepciós kedves lány azonnal mikrofonba bemond, kicsit nézelődünk és valóban van olcsóbb bútor, de nem ismerjük el, hogy egyértelműen szebb (ezen röhögünk, hogy már megint rászedtek minket), öt perc múlva helyes illetékes lány megérkezik, és csak annyit kérdez, hogy van -e számla és nálunk van -e a szék. Kéri kedvesen, vigyük hátra a bútort a raktárba, az épületet megkerülve. Mire két perc múlva megérkezünk, raktáros úr az új széket dobozostul kikészítette, elnézést kérnek a kellemetlenségért, és felajánlják, hogy bontsuk ki a széket, nézzük meg. Közben kedves lány számlát elkér és ráírja, hogy kicseréltünk egy széket.....Kééééééééééééééééész????????

Mindenkinek megköszönjük a kedvességét és döbbenten távozunk...

Így kell ezt csinálni. Ez lenne a természetes, én meg úgy mesélem, mintha ufót láttam volna.

Nagy pirospont a hovamáshovának.