Két barátnőmért is szorítanom kell a napokban, akik már régóta nagyon vágynak egy kisbabára, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy végre anyuka legyen belőlük.
Én nem vagyok vallásos, de ha mégis van valaki, aki figyel bennünket odaföntről, akkor látnia kellene, hogy milyen csodálatos lelke van Meskének és Hencsónak is, és igazán úgy rendezhetné már a dolgokat, hogy Ők is boldog kismamák lehessenek!!???
Miért van az, hogy ahol nem várják, nem akarják, akár még védekeznek is, csak úgy "becsúszik" a kis jövevény, és sokszor sajnos lelkileg nélkülöznie kell egész életében????
Meske most volt inszemináción, Hencsó meg túl van már egy vetélésen és egy "lombik akción" is, amit egy hete árult csak el nekem, pedig én mindig kérdezgettem, hogy nem akarnak -e ezzel a módszerrel próbálkozni, mivel már négy éve igyekeznek szülőkké válni...Kicsit idiótán éreztem magam, hogy mindig erről faggattam, miközben Ő meg már túlélt egy sikertelen lombikot, de azt mondta, hogy el sem tudom képzelni, hogy mennyire jólesik neki, hogy folyamatosan érdeklődöm, és ne haragudjak, hogy nem mondta el, de annyira nehezen kezeli ezt a fájdalmas helyzetet....Megértem.
Meske is évek óta jár mindenféle speciális kezelésre, megkereste az ajánlások alapján a szerinte legjobb nőgyógyászt, járt természetgyógyászhoz, talpmasszőrhöz, ahová rajta kívül abban az időszakban még három nő is járt, és közülük pár hónapon belül egyedül csak neki nem sikerült......Figyel a táplálkozásra, kivizsgáltatta magát mindenhol és Dr.mindenkivel, se nem sovány se nem dundi.....Jövő héten kiderül az eredmény, és talán most!!????
Van egy negyvenmúlt barátnőm, akinek most fél éves a kisfia, az első lombik próbálkozással sikeresen "összejött", és anno minket kértek fel a pasimmal, hogy aláírjuk az összes papirt, ami a lombik folyamathoz kellett (azt hiszem, hogy nem lehet családtag a tanu, vagy valami ilyesmi volt az oka), amire én büszke is vagyok:-) Most, hogy kezemben tartottam a kis pöttyöt, akit annyira vártak hosszú éveken keresztül, felidéztem azt a beszélgetésünket Dival, ami akkor történt még, amikor megszületett az elhatározás, hogy megpróbálják a lombik módszert. Akkor azt mondta, hogy nagyon fél, nem a beavatkozástól, hanem attól, hogy amíg próbálkoztak a különböző módszerekkel, és sorban érték őket a kudarcélmények, mindig ott volt a végső lehetőség, az a vígasz, hogy ha semmi sem sikerült, akkor majd a lombik. És akkor most az utolsó kis ágat is le kell törni..........És akkor majd mibe fog kapaszkodni?
De azóta nagyon boldogog anyukája lett egy tüneményes kiskrapeknak!
Ki tudja, hogy nálunk is mi lesz a helyzet, ha egyszer megérik bennem az elhatározás...
Már alig várom, hogy Meske és Hencsó is felhívjon a nagy hírrel, és remélem, hogy olyan helyen leszek, ahol tudok visítozni örömömben:-)
Ha hallja valaki odafent, segítsen nekik légyszi!
