Kellemesen teltek a szabadnapjaink, és kifejezetten jólesett vasránap este, mikor arra gondoltam, hogy nem egy szokványos, munkás hétfőre virradunk, és milyen jó, hogy nem kell bemennünk a dolgozóba....
Sok időt töltöttünk együtt, voltunk többször reggelizni a KV-zónkban, vendégségbe, baba látogatáson, sütöttem sütit, anyukáméknál, kertészetekben, ültettünk, tavaztunk, de a legeslegjobb az volt, amikor csak ketten voltunk (na jó, a kutyák és a papagájok, akik imádják, ha kint vannak a levegőn!), nem csináltunk semmit, csak ültünk a fűben és gyönyörködtünk mindenben, amink van......
Elég régen használtuk a hondát, így a párom kipróbálta, és természetesen lemerült az aksija, így ki kellett tolni a garázsból, mert ha kijut az utcára, ott a dombról le tudunk gurulni vele, és akkor általában beindul. Én ültem a kormánynál, és magam is igyekeztem lökdösni az ülésen előre-hátra hintázva, a pasi meg hátulról próbálta tolni, mire kigurultam az utcára, gyorsan ráfordultunk az útra egyenesbe, csak éppen nem számoltunk a szembeszomszéd nagy homokbuckájáva (azt hiszem, a felesége rávette, hogy ők is csináljanak egy kerti tavat, amihez az anyagok kint állnak az utcán), aminek egyenesen nekimentünk, mivel dög nehéz ám kormányozni egy ilyen nagy kocsit gyújtás nélkül, na!!! Onnantól nem mozdult egy centit sem, így a kedvesem megérkezett az ásóval és kiszabadította a beragadt kereket, majd beült és legurult a dombról. Egy darabig ácsorogtam az utcán, csak visszajön, de tíz perc elteltével elkezdtem rágni a körmeimet, mert jó meredek, hepehupás úton zúzott lefelé, az erdős rész felé, ráadásul még valami baja is van a kocsinak, és szervízbe kéne vinni (ki tudja, mi nyikorog, csiszolódik, ha kanyarodunk, rémisztő!), de még fel sem tudtam hívni, mert nem vitte el a mobilját....Legalább 50 perces félóra után érkezett meg, mivel a lejtő végénél ismét lerobbant, és egy ottani lakó bikázta be a hondát, hogy vissza tudjon kapaszkodni az emelkedőn. Ma tényleg bejelentjük a szervízbe.
Vasárnap este már majdnem álomba merültem, amikor a pasi hirtelen felkiáltott, felcsapta a paplant és megindult lefelé a lécspőn "nagyon fontos dolgom van" felkiáltással, és ennél többet nem mondhatott, hiába kérdezősködtem, hogy meccset néz -e, pókeren indul, vagy mi lehet még????!!! Egy darabig füleltem, majd hunytam egy keveset, és amikor éjjel kettőkor átnyúltam az oldalára, és nem volt még mellettem, rájöttem, hogy locsoló verset ír!!!! Ugyanis minden évben kapok tőle egy pársoros, saját költeményt, ami csak nekem szól, és általában a mamámnak is külön költ egyet, aki meg mint tudjuk, csípi őt, így pár éve már neki is ír. Nem tudom, hogy megengedi -e, hogy publikáljam, így most nem teszem, pedig van egy régebbi kedvencem, amit mindig a pénztárcámban hordok....A húsvét hétfő reggel meg csakis úgy kezdődhet, hogy mikor álmosan, gyűrőtten és kócosan kinyitom a szemem, elszavalja nekem az alkotását és meglöttyinti a szénaboglyámat (az én parfümömmel), mire én előkeresem a külön neki beszerzett apró bárányt, nyuszit meg tojást (olyan piciket vettem, hogy alig találtam meg a táskámban (hogy el tud tűnni benne egy ekkora csokitojás??!!)
Aztán akciózott a fűszellőztetéssel, vagy inkább fűgyökérdarálással, ami azért ment nagyon nehezen, mert (ez az a gép, amit a mamáméktól a múltkor kölcsönkértünk, majd tönkretettünk, és apu elvitte a szervízbe, mert májusig van rá garancia, ahol egy goromba javítós bácsi közölte, hogy semmi baja nincs az ég világon, és talán dugjuk be egy működő konektorba......apu szerint beégettük, és szobaton el is hoztuk tőlük újból a vagdalózó masinát, az ő hosszabbítójukkal, hátha ez volt a baja, de persze, hogy nem...) öt perc után leáll, és várni kell még vagy ugyanennyit, míg ismét hajlandó üzemelni. Ráadásul, miután végzett a gyökerek vagdosásával, soha nem látott ronda füvünk lett......De Ő állítja, hogy ennek most így kell kinéznie, én meg hiszek neki.
Volt olyan jófej, hogy hétfő este segített elásni a gazokat, amiket anyutól kaptam, és muszáj volt elültetni még aznap, ahogy kiásta (egyedül nem lenne olyan nagy öröm kertészkedni, és szerintem főként azért csinálja velem, nem pedig azért, mert neki is ez lenne a katarzis, és pedig örülök, hogy együtt túrjuk a földet:-) . Mivel az egyik egy rózsanád, csakis a tó mellé akartam elhelyezni, és Ő az együtt kijelölt helyen megkezdte a föld kitúrását egy jó éles ásóval...Hamarosan a gödör alján találtunk egy csövet, aminek már csak az egyik vége látszott, majd további feltárás után megtaláltuk a másik felét is: az öntözőrendszer egyik csövét sikerült elvágni..... Ma reggel a kerti barkácsboltban kezdtünk, ahol legalább olyan jól ismernek minket, mint a KV-zóban:-) Ma esti program: cső összeszerelés, majd ültetés....
A három nap egyikén a Mamáját is ki kellett hoznunk, de azért úgy intéztük, hogy szegény ne nagyon akarjon nálunk aludni, mert egy nap a társaságában is kicsit több, mint elég (tényleg nagyon aranyos, de igen nehezen elviselhető a következők miatt: 1.rettenetesen aggódik, 2. szinte sosem mosolyog, 3.nem érti és nem is szereti a viccet, nem bírja az ugratásokat, 4.mindig takarítani akar, vasalni, mert állítása szerint nem bír csak úgy ücsörögni semmittevően-ezzel rám céloz, meg azzal is, amikor kedvesen szólok neki, hogy most már hagyja abba a fia ingeinek kivasalását, mire megkérdezi unottan és kellő éllel, hogy miért, ki csinálná meg más helyette???? 5. semminek nem örül, és semmi sem tetszik neki, nem ájul el a kertünktől (mikor felépült a házunk, és megmutattuk, semmit sem szólt, majd felkiáltott, hogy megvan, hogy mi tetszik neki a házunkban, és odahívott minket a wc elé, kinyitotta az ajtót, és rámutatott a pisilő szobára) , mindenki másnak a bokrairól áradozik, hosszú percekig magyaráz, hogy milyen csodálatos tiszafája van a pasim keresztanyjának, és mi miért nem veszünk olyat, mire mutatom, hogy ott van nekünk is egy csodálatos példány, erre ránéz és ennyit mond:ühm, ami annyit jelent lefordítva: ez nem is olyan, tök ronda, kisebb is, nem elég széles, szerintem beteg, túl mélyre ástátok, túl zsúfolt az a rész, stb. 6. sértődős, de nagyon 7.annyira különbözik az ízlésünk, hogy időnként a párom viccesen megkérdezi, hogy biztosan az ő fia -e, mindenből teljesen más tetszik neki, mint nekünk....). De tényleg szeretjük, és a pasim próbál új módszerekhez folyamodni és más stílusban kommunikálni vele, elmagyarázta neki, hogy jó dolog ám az ugratás, és rendszeresen tréfálkozik (mindig jelzi, hogy ez egy vicc volt), szól neki, hogy próbálja mindennek a pozitív oldalát nézni, és csakis akkor szóljon, ha jó dolgokat mond!:-) Nem megy könnyen.
Az otthonunk felé közeledve a kedvesem megmutatott egy házat nekem, amiben egy fiatal pár él, akikkel kutyasétáltatás közben ismerkedett meg pár napja, és nem tudtam, hogy hol laknak, és az ebet sem láttam még soha "Nézd csak, ott van az a kutya!"
Mire a mamája frászt kapott (mindentől azt kap, még az ilyen egyszerű kijelentésektől is, hogy ott egy kutya...), és rémülten kérdezte, hogy "milyen kutya??????"
"Aki a mi kutyánkat megharapta" .
"Te jó ég, hogy harapta meg, odament és megharapta????"
"Nem, anyukám, nem ment oda, távharapással történt... Erősen koncentrált, és így sikerült otthagynia a fognyomati az Alfin."
"Jaj istenem, ez borzasztó!"
"Anyukám, nyugodj meg, vicc volt, nem harapott meg senki semmit és senkit, ez egy nagyon jófej kutya, együtt szokott játszani a mieinkkel!"
Majd eltelik pár óra, otthon vagyunk, lazulunk, ültetünk, a Pasimamája vasal, aztán lehajol Alfrédhoz, megsimogatja "Jaj, szegény Alfikám, hallom, megharapott az a ronda kutya az utcából!!??"
Kitalálta, hogy odaköltözik a környékünkre, aminek örülnénk, neki is jobb lenne, főleg úgy, hogy nem valószínű, hogy sokáig dolgozik még nyugdíjasként, és nagyon fog unatkozni egyedül. Mondta, keressünk neki ott lakást, eladja a sajátját és jön. Mi találtunk többet is, ezek közül a legjobb egy nagyon szuper lakópark, ami most épül, de már elég sok lakást eladtak, 3 emeletesek, központi portaszolgálattal, terasszal, parkkal, stb. Éppen odaérünk az építkezés elé, még ki sem szálltunk a kocsiból, elégedetten mutatnánk meg a helyet, de megelőz a hozzászólásával "Vékonyak a falak, nem tetszik!" "Anyukám, ezek 38-as téglák, pont olyan, amiből a mi házunk is készült".....
Nem baj, mert a fiáért odavagyok:-)
Ez volt a húsvéti Ő.
