Nem tudnám megmondani, miért is olyan fontos nekem, hogy ott legyen, ahogy azt sem, meddig szeretném megtartani, de mikor szombat reggel rájöttem, hogy eltűnt, teljesen kétségbeestem......
A harmadik lyuk az orromon.
Pár évvel ezelőtt csináltattam a volt kolléganőmmel, egy borongós, unalmas napon, amikor kitaláltuk, hogy lázadnunk kellene:-)) Na de miként????? És miért pont most kezdenénk el, így 30 felé, nem késő ez már??? Ő javasolta, hogy csináljunk tetoválást, de azt nem tudtam bevállalni, ahhoz nekem több kell, minthogy kinézek egy tüskés rózsát vagy ugráló delfint, vagy valami hasonlót, és az a belső indíttatásom meg hiányzik, ami szerintem egy végleges tetoválás megcsináltatásához kell. Könnyen ajánlotta fel azt is, hogy rakassunk karikát a köldökünkbe, mivel ő akkoriban volt vagy 50 kiló, míg én ennél azért jóval több, és mégis, hogy néznék ki pocakom közepén egy csillogó kis kővel, szó sem lehet róla!!!! Legyen feltűnő, de nem túlságosan, merész, de még bevállalható és visszafordítható.....:orr pearcing! (jó, túúúdom, hogy van ennél durvább lázadás is, de aki ismer, és azt is tudja, hogy milyen pozícióban dolgozom, megértheti, hogy már ez is éppen elég durva volt hozzám képest:-)
Még aznap felhívtuk az első tetováló szalont, és ebédidő után már egy nagy, ezüst gombóccal az orrunkban tértünk vissza, amit pár hétig ki sem lehetett cserélni, és feltűnőbb volt, mint azt eleinte gondoltuk....Alig vártam, hogy leválthassam egy egészen picike kövecskére, ami alig látszik (igen, igen, tompítottam a lázadáson, ami végül nem is lett az, ami, mert a kolléganőm orra rosszul reagált a fémre, kinőtt a bigyó mellett valami, aminek nem kellett volna, így ki kellett vennie örökre, ezért aztán egyedül maradtam, magányos lázadóként....), és azóta is hordom, a részem lett, ragaszkodom hozzá.
Szinte sosem veszem ki hosszabb időre, de mivel az elmúlt heti vírus kiütött, és mint meséltem, rettenet piros és krumpli lett az ormányom, mégis megtettem. Mikor szombaton megpróbáltam visszatenni, rémülten tapasztaltam, hogy belülről már visszanőtt egy réteg, és hiába erőltettem, nem megy bele a lyukba!!!!!!!!!?????? Mérgezett egér módjára rohangásztam a házban, és próbáltam megtalálni a hiányosan vezetett háztartásomban az egyetlen tűt, amit a múltkor még láttam valahol, de csak egy apró biztosítótűre leltem, mint kiderült azt is feleslegesen, mert annyira kicsi az a lyuk, hogy nem lehet egy ilyen hegyes valamivel eltalálni.....
A pasim annyira helyes volt: segített tűt keresni, majd végig drukkolt a fürdőszoba ajtóban a művelethez, később belevilágított az orromba egy vékony elemlámpával és meggyőződött róla maga is, hogy ez bizony tényleg benőtt, miközben én sűrűn sóhajtoztam (csak azért próbáltam nem bőgni, mert gusztustalan lett volna az események miatt..), hogy nekem ez nagyon fontos, vissza kell varázsolni, de azonnal...(utólag sokszor úgy látom, hogy szörnyű komikus lehetek.....de akkor valahogy egyáltalán nem úgy érzem). Végül addig erőltettem bele egy másik, hegyesebb véggel ellátott kövecskét, míg át nem lyukadt az a fránya rész, és minden visszazökkent az eredeti felállásba!:-))
Kedvesem úgy szorított a karjai közé, mintha valami veszélyes fenevad karmai közül menekültem volna meg, vagy túlélője lennék egy hirtelen jött tornádónak, és együtt örültünk, hogy továbbra is több lyuk van az orromon, mint mikor megszülettem:-)
Azért jó dolog ám ez a diszkrét lázadás!
