Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Első és egyetlen

2014.06.11. 10:51 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

A tavaly ültetett meggyfákon beérett a termés. Csupán egyetlen egy. Vagyis az egyiken egy klasszikus meggypár, míg a másikon egy magányos kis piros fityeg. Szeretettel és csodálattal figyeljük!:) Remek érzés! Van saját meggyünk, van saját meggyünk:)))

DSC_1045.jpg

Bubus dumbival

2014.06.11. 10:49 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

DSC_0986ff.jpg

Pillangó

2014.06.11. 10:48 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

DSC_0998.jpg

DSC_1035.jpg

DSC_1033.jpg

DSC_1037.jpg

DSC_1000.jpg

DSC_0995.jpg

DSC_1036.jpg

Tető nélkül

2014.06.09. 00:26 | piroskaesfarkas | 1 komment

Beindult a nünüindönájt időszak. Vagyis most már nünüandbubusindönájt-nak hívjuk azt, amikor a lányokkal kilengünk az éjszakába. Remekül bírják. Jobban, mint mi. Tegnap például a belvárosban kószáltunk, még sötétedés után is nagy melegben. Nyüzsgött az egész város, imádtuk. Fagyiztunk, sétáltunk, élveztük az életet. Ma a Bazilika, az óriáskerék és környéke volt a célpont sötétedés után. Bubus is szereti a sürgölődést, amit meg-megszakít egy-egy cicizéssel (ma volt az első nap, amikor nem csak rágcsálta a cumisüveget, de meg is itta belőle a teát, amitől boldog voltam, mert imádom szoptatni, de ilyen melegben nehéz volt a félóránkénti cicizés...és ma volt az első nap, hogy egyedül evett husifalatokat!!! Kitettem az etetőszék tálcájára a falatkákat sorban, Ő pedig bekapdosta, tömte befelé a kis vaskos kezével....csoda ez a gyerek (is:))) - és késve ugyan, de két napja magától felül, amit annyira élvez, hogy nem akar aludni és csukott szemmel is feltolja magát ülésbe).

Hazafelé, mikor Nünü bemászott a kocsiba, a csilli-villi belvárosi éttermek tövében, egy kirakat elé vackolódva aludt egy hajléktalan bácsi. Erős volt a kontraszt. Szemben egy elegáns, szépen kivilágított étteremben pazar lakomák mellett iszogattak az emberek, pár méterre meg szegény ember majdnem a földön feküdve, koszosan, bödösen kortyolgatott valamit egy üvegből. Látszi, hogy Nünü kertvárosi gyerek, mert ilyen közelségbe még sosem került hajléktalanokkal. "Anya! Ott alszik valaki a párkányon!!! Dehát miért nem megy haza, ha ennyire fáradt???? Otthon kell aludni, nem az utcán csakúgy leheveredni, ha elfáradunk!!???" - elmagyaráztam Neki, hogy sajnos ennek a bácsinak nincs otthona, úgy mondják, hajléktalan. "Dehát nincs lakása? Az hogy lehet????" - érdeklődött, és láthatóan megrázták a hallottak. "Nem, nincs Neki kicsim. Sajnos így alakult az élete. Nem ismerem, így a történetét sem tudom, miért került az utcára, de nincs hova mennie." - magyaráztam. Aggódva nézte a bácsit a kocsi ablakából, teljesen megrendült. "Akkor miért nem csatlakozik valakihez? Hogy legyen családja. Miért nem fogadja be senki?" Mikor alhat majd ágyban? És mikor lesz párnája egyáltalán? És ha hideg van? Nincs takarója? És van szekrénye? Vagy hol vannak a ruhái???..........." - záporoztak az aggódó kérdések. A kis szeme megtelt könnyel, de nem sírt, csak csodálkozott és szomorú volt. A beszélgetést így zárta: "Anyaca! Kár, hogy ilyen szomorúságos dolgok vannak a világon."

Szemszájhaj.....odavagyok

2014.05.26. 16:40 | piroskaesfarkas | 6 komment

DSC_8749.jpg

Etetőháló

2014.05.26. 16:34 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Szerintem remek találmány. Főleg az olyan parázós szülőknek, mint amilyenek mi is vagyunk. Igaz, hogy Bubus úgy döntött, hogy nem igazán szereti az ennivalót pépesen, mi meg félünk, hogy félrenyel (mert szokott azért). De egy napon kinézte a szánkból a grillcsirkét, amit megkóstolt és húst csakis darabosan eszik mostantól.....Gyümölcsöket is szívesebben kóstolgatja a hálóval, mint pépesen (a szívesebben nem azt jelenti, hogy imádna enni...egyelőre...)

DSC_0064.jpg

Fények

2014.05.26. 16:30 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

DSC_8690.jpg

DSC_9206.jpg

Bubus, a mosolyogmbóc

2014.05.26. 16:29 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Mindig mosolyog. Na jó, néha nem. De tényleg, mindennek örül, mosolygva ébred, egy cukorfalat. Hamar elkezdett mosolyogni, aztán meg kacagni, és ezt folyton fejleszti. Mondom, azért nem egy vadalma, pl. itt:)

Ó, és amúgy tud ám tapsolni, integetni, és az első "szava" a "hammhamm", ami a cicizést jelenti nála, hogy enni akar....Sosem használtuk a cicizésre, csak a "normál" kajálásnál mondogatjuk neki, hogy hammhamm, dehát Ő ugyebár anyatejfüggő egyelőre.....Na és a haja.....!!??? Mint aki fodrászhoz jár vágatni, pedig nem nyírbáltuk neki:)

DSC_0018.jpg

Kiruccanunkis

2014.05.26. 16:26 | piroskaesfarkas | 2 komment

Kiruccanunk is. Általában hétvégén. Végre eljutottunk a három napos pihenésre  (hahaha) is, amire úgy készültünk, mert hol az egyik volt beteg (Rózi hörgőgyulladás miatt kapott a végén már antibiotikumot és befújóst, de a kórházat megúsztuk, Nünü meg kb. 2 hónapja folyamatosan köhög, főleg éjjel), hol a másik. Sőt, a nyári idővel beindult a Nünüindönájt, ami most már Nünüendbubusindönájt-ra nőtte ki magát. Így eshet meg néha, hogy mindketten éjfélkor keverednek haza, meg az is, hogy Nünü ezt mondta pár hete pénteken, este 8-kor, zuhanyzás után: "Kedvem lenne kiruccanni a városba éjszaka!" Mivel éppen könyves éjszaka volt egy gyerekkönyveskuckóban, a jófej szülők felkerekedtek a szupercuki kislányokkal és olvasással, kreatívkodással töltöttük el az éjszaka egyik felét, amit törökétterem zárt. Mi alig bírtunk hazavezetni, de Ők??!!! Egyik sem aludt ám el útközben mondjuk....az ágybakerülés után még mesélnünk is kellett kipeckelt szemmel az új könyvekből (Zog a sárkány, isteni, és a Kuflik meséje, azt is szeretjük).

_DSC8302.jpg

_DSC8299.jpg

_DSC8315.jpg

_DSC8286.jpg

Szövegláda - vanolyan

2014.05.26. 16:18 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Kocsiban zötykölődünk a feltúrt utakon (nem mennék bele, de hihetetlen, mit művelnek errefelé...mintha össze-vissza, rendszertelenül ásnának fel utakat, majd hagyják úgy, vagy éppen befoltozzák, de az első nagyobb eső kifúrja a rosszul betömködött cuccot....), mikor felteszi a kérdést az Apjának:

"Apaca! Van olyan, hogy egy lánynak tetszik egy fiú, de annak a fiúnak egy másik lány tetszik?"

Kertimádók

2014.05.26. 16:16 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Idén nem lesz füge. Köszönhető a beles mátyásmadárpárnak, akik ide járnak vacsorázni. Ilyen évünk még nem is volt, mikor ilyen kevés a termés, de ezek a szépséges (és amúgy igen kedves) madrákák lecsipegették még apró és zöld állapotában. Próbáltam tanítgatni Bendegúzt, hátha rákap a csősz szerepre, de öreg már a drága, és észre sem veszi a fogyasztást.....

Mi pedig sötétedésig kint tanyázunk a kertben és ott is kezdjük a napunkat. Annyiszor leírtam és elmondtam már, de a kert is olyan, amivel nem tudok betelni. A madárcsicsergés, a sok zöld, a virágok, minden, minden......A gyerekeknek pedig egy paradicsom. Nünü folyton valamilyen virágkoszorúban szaladgál, termésekből kotyvaszt varázsfőzetet, indiánosat játszunk, állatinyomozósat (döbbenet, mi mindent tud az állatokról??!!!), dínósat, főzőset, tündéreset...Vagyis nem hagyott alább a szerepjátékosdi, sőt!!!! Tegnap este asszem" én voltam a delfinanyuka, aki befogadta Őt, mint papagájhalgyereket, aki nem találja a szüleit. Apaca meg ha jól tudom, cápa volt, de barátságos, mert a végén már együtt úsztunk a tengerben. A tejberízs, amit vacsorára majszolt hínárdesszert volt, majd feltette a kérdést, hogy "a két copfom mi legyen Anyaca, ha papagájhal vagyok, mert copfja nem lehet egy halnak ugyebár???" Szerencsére elfogadta a "túlnőtt kopoltyúlebeny" válaszomat, aminek örültem, mert nagyon fáradt voltam már egyéb ötletek felsorakoztatására.

DSC_8608.jpg

DSC_8670_1.jpg

DSC_0042-2.jpg

DSC_0045.jpg

DSC_8647_1.jpg

Elmaradás igazolása

2014.05.26. 16:02 | piroskaesfarkas | 14 komment

A fényképezés életmóddá nőtte ki magát. Olyannyira, hogy nem érem utol magam fotórendezésben, dokumentálásban, albumalkotásban, sehogyansem. Ez nem azt jelenti, hogy nem készülnek képek a mindennapokról, sőt (sajnos legtöbbször telefonnal csinálom a fotókat, mert az van kéznél). Csak egyszerűen a dokumentálás egy másik formáját kezdtem el és így a blog háttérbe szorul. Illetve nagy bánatomra kiderült, hogy ha szeretném lementeni innen a kb. 7 évnyi blogbejegyzésemet képekkel, azt sajnos nem tudom megtenni....Azt hittem, van valahol egy exportálós gomb, ami lementi nekem az összes bejegyzést, fotókkal együtt, de nem. Csak a szöveget menti le....(ha esetleg mégis tudnátok, miként lehet, légyszi szóljatok!). Nekem nincs rá időm, ha pedig megkérnék valakit, hogy egyenként mentse ki a bejegyzéseimet, meg a képeket, háááát....nem tudom, ki az, aki elvállalná és meddig tartana. Ugyanis Farkas könyvet szeretett volna készíttetni belőle.....

_DSC7895.jpg

_DSC6840.jpg

_DSC2748.jpg

DSC_8754-2.jpg

nunubalett_Page_1.jpg

_DSC6432-2.jpg

_DSC7524.jpg

_DSC7429v.jpg

_DSC0540.jpg

_DSC6356.jpg

_DSC6874_1.jpg

_DSC8000.jpg

_DSC3799.jpg

_DSC7176.jpg

Pedig téma akad bőven. Nünü elmúlt 5. Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán rajong majd egy fiúegyüttesért. Hát de. Szerencsére a koncerten még az apja nyakából csápolt megilletődve, de amikor a műsorvezető a fiúk levonulása után megkérdezte, hogy ki kéri a srácok által otthagyott félig telt ásványvizesüvegeket, és meglepődve láttam, hogy az első tíz sorban csápoló tinik fejvesztve visonganak (nem is értem, a nyálérintkezéstől voltak -e így oda, vagy hogy a fiúk megérintették pár perccel ezelőtt a falkont??!!), felnéztem Nünüre, aki két kézzel gebeszkedett a színpad felé, és kiabált, hogy Ő kéri!!!! Majd lehorgasztott fejjel durcogott, hogy nem Ő kapta el....Aztán odavan a karate edzőért. Mittudtamén, mikor valamelyik nap meséltem az apjának, hogy a karate edző az egyik ovónéni szerelme (láttam képeket róluk), mire az én ötévesem szeme szikrákat szórt és hangosan ordította felém: "nemigaaaaaz!! Megbeszéltük az oviban a Kingával, hogy a Ricsinek nincs még szerelme." Hát jó.

Fogas kérdések. Nagy hír még, hogy Nününek mozog a felső egyesek közül az egyik!!! Bubusbak pedig alul van kezző kis cakkos szélű, felül pedig nem az egyesek jönnek, hanem talán a kettesek, amitől teljesen drakulás lesz a mosolya:) Mostanra már az egyesek is megindultak, de csak a hegyük áll ki, szóval hiába szépítem, a gyerek mosolya drakulás, na.

Nünü sovány. Mozog ezerrel, és alig eszik. Bubus meg húsgombóc, amolyan guszta baba, akit folyton harapdálni kéne. Ő sem eszik (hozzátáplálásban is csúsztunk, és most is inkább anyatejen él), már rendes kaját, anyatejet viszont minden mennyiségben. Valószínűsítem, hogy nekem ettől hullik a hajam, vérzik a fogam és vagyok annyira lestrapált (na jó, a hajlenövésem nem ebből ered, csupán régen jártam fodrásznál). Mert ha főleg anyatejtől ilyen kis húspogácsa, feltételezem, hogy napi 2 literrel tuti megiszik....De a szoptatás csodás, akárhogyis. 

Farkassal megünnepeltük a 22. szerelmi évfordulónkat. Szomorú és boldogságos. Szomorú, mert repül az idő, és boldogságos, mert nincs nála jobb ember a számomra, az már biztos. Giccses vagy sem, szerelemben élünk. És amióta a kislányok is megérkeztek, méginkább összenőttünk. Azt hiszem, levegőt sem kapnék már nélküle. Komolyan.

Ez egy összevisszagyorsposzt, de írok még, mert van mit, ki is kívánkozik, de időm meg kevés. És Bubus érkezése óta nagyon figyelek arra, hogy Nünü továbbra se szenvedjen hiányt a minőségianyaidőből.

Bubus

2014.03.21. 18:44 | piroskaesfarkas | 7 komment

Luxushajó, Bubus, Tütüs, Tütrisszimó, Szimó, Umizumi, Zuzu, Rózimózi.....Mostanában ilyen neveket kap Rózi Nünütől. Sőt, Mininününek is hívta már. Leginkább a Bubust szoktuk meg, így ráragadni látszik ez a név:) (megjegyzem, jobb, mint a Töki, ahogy Apaca hívta párhetes korától, a tökmagból rövidülve....).

Mit is mondhatnék Róla így 8 hónaposan? Gyönyörű? Imádnivaló? Napsugárvarázsolós? Mosolygombóc? Pusziratermetthurkasonka? Szövegláda? 

amika2014marc7_Page_1blog599.jpg

 

Friss hír, hogy tegnap vettem észre az apró picike fogkezdeményt az alsó sorban, középen. Szóval jön a foga. Nem kapkodta el. Ahogy a forgolódást sem, és a kúszást sem (utóbbit nem csinálja, szóval járunk Dévény tornára). Anyatej rajongó. Nem iszik mást, csak tejet, ami nem is baj. A gond inkább a hozzátáplálással van, mert nem szeretne semmi mást enni, csak tejet. A hálós etetőből kimammogja szívesen a banánt, almát, sütőtököt, de kanállal köszöni szépen, nem kér semmit. Azért próbálkozunk. Hordozom a hátamon, azt imádja. És Apaca is hordozza, csak éppen elől. Kb. 3 hete eltettük a mózeskosaras részt a babakocsiból (titkon remélve, hogy lesz egy hármaska, aki még kihasználja majd). Nagy lábrácsálóvá fejlődött, van, hogy mindkettőt egyszerre nyammogja. És megint úgy érezzük, hogy Ő és a testvére a legszebb és legédesebb a világon, és ez jó így.

:)

5

2014.03.21. 18:26 | piroskaesfarkas | 4 komment

Két kislányunk van. Az egyik 5 éves, a másik 8 hónapos. Az 5 éves "régóta" egy kistesót szeretett volna a születésnapjára, és most tessék, itt is van:)

Boldog születésnapot Drága kicsi Nünükénk!

Reggel nyolckor köszöntöttük egy minitortával (ezzel megindítva a tortaáradatot:), melyet Millye készített el nekünk! (köszönjük, imádtuk megint!!!) Volt rajta ló, katica, pillangó, kisvirág, szóval minden, amit csak szeret.

Nunu5eves-reggel599.jpg

BIG AND STRONG

2014.02.13. 10:06 | piroskaesfarkas | 5 komment

7 hónapos. Már nem is fogadom meg, hogy sosem gondolok többet a kezdetekre, mert úgyis sokat fogok még. És sokat is írok meg beszélek róla, mert jólesik és kész és mert hiszem, hogy másoknak is reményt és segítséget adhat. Farkas biztos benne, hogy az előző terhességnél is mi "szúrtuk el" azzal, hogy abbahagytuk az aluldugdosós szedését, majd megint elkezdtük, aztán újabb orvos felszólításra megint abbahagytuk, mert ugyanígy kezdődött, akkor sem hittek a terhességemben. Hálával tartozunk az intézetnek, mert nélkülük talán sosem lett volna babánk, de tény, hogy elég futószalagon és száraz szabályok szerint működnek ott a dolgok. Mert a 40 hcg kevés, és ha nem duplázódik kétnaponta, akkor pedig nincs terhesség és kész. No és itt a mi big and strong bizonyítékunk, hogy de van!!!!!!! Olyan jó!!!!!!!! Már annyiszor leírtam, hogy mennyien segítettek nekünk abban, hogy Rózi itt lehessen, de erre is sokszor gondolok. DrBondra, Dr Kimondhatatlannevűre, Gabikára, az istenhegyis doktorunkra (aki megszúrta a hasamat), Henire......

_DSC9568-2.jpg

Szóval 7 hónapos. Mittudamiénk:

-Vigyorog (ezt már nagyon régóta gyakorolja, meg is lepődtünk az első igazi mosolyain, de a Papám szerint boldog, hogy itt lehet, ezért ilyen csupamosoly), gügyög, nyálatfúj, visít, kacag, gurgulázik. Mindentől elájulunk.

-Míg más egykorú babák bőszen forognak, kúsznak, sőt, láttam már olyat is aki ül és fel is állt....hát a Migyerekünk lustán eldől hasról, és bár úgy látjuk, menne neki, nincs kedve hátáról a hasára fordulni. Ezen dolgozni kell még.

-Megkezdtük a hozzátáplálást. Nem állítom, hogy nagy hévvel vetette bele magát az ízkavalkádba. Eddig semmi sem nyerte el a tetszését, de azért kitartóan próbálkozunk Nála. Csak anyatejet iszik, sosem kapott cukisüvegből, csak cicinlógós (indián neve Nünü szerint -aki Csobogó Patak- Cicivadász). Teát is csak most próbálunk adni Neki (csipkebogyó és kamilla), de inkább csak összeráncolt szemöldökkel rágja a cumi végét.

-Két hónapnyi kemény munka után végre elfogadta az alvócumit (előtte messzire köpte). Azóta este, mikor látjuk, hogy elfáradt, még lengedezik egy kicsit a cicin, majd hálózsák, kissapka (azért kell, mert a cuki kis fülére mindig úgy fekszik rá, hogy visszapödri, aztán majd olyan lesz nekem, mint a Dumbó), cumi, alvórongyi és megy a kiságyába. A szobájában sötét van, csak a teknős vetít csillagokat a falra (röhejesen hangzik de tényleg), és szól halkan a zene. Szétpuszilgatjuk a fejét, és hagyjuk aludni. Így szunnyad el magától, és egészen 2-3 héttel ezelőttig 8-10 órákat húzott le egyben, egyszer sem ébredt fel, de most úgy tűnik, nem tart ki a tej egész éjszaka, mert 4-6 között egyszer felébred és tejet iszik, aztán alszik tovább (előbb vigyorog ránk egy kicsit, beszélget, és utána). Imádom, hogy miként Nününél, most is minden egyes alkalommal felkel hozzá Farkas is, és a tejivás után Ő büfizteti. Van, hogy alig szólunk egymáshoz, csak állva-ülve alszunk közben, de általában beszélgetünk csodáljuk a gyereket vagy nevetünk valamin éppen. Annyira jó. Igaz, szétesünk olyankor a fáradtságtól, de imádok Vele randizni a babaszobában:))))

-kb. 8,5 kiló és már 74-es ruhákat hord (68-ast is ráhúzom azért, de már szűkös). A 6-9 hónapos méretezés még éppen jó neki.

-Nő a haja, különösen egy kis szigeten, imádnivaló.

-Imádja az arcokat, az embereket, különösen a testvérét. A legeslegnagyobb boldogság Őket együtt látni, ahogy szeretik egymást...Kész.....

-Járunk Vele babaúszásra több mint egy hónapja. Nem Ő az osztályelső, ez tény:) Itthon is beülünk vele a kádba időnként (először Nünüvel Apaca vagy én, egy órás dínózásra, hajózásra, stb.., aztán mikor már lehűlt a víz, a szárazföldön maradt másikunk beadja harmadiknak Rózit. Na ezt imdája és mi is. 

-Sajnos hamarosan megint vérvételre kell vinnünk a mája miatt. Továbbá ami még aggaszt, hogy kb. 6-8 hete nem kakil egyedül. Addig minden nap volt alkotás, most meg egy hét után meg kell piszkálni, hogy ki tudja nyomni, nem is értem....Még a hozzátáplálás előtt kezdődött, szóval nem azzal függ össze. Én meg továbbra sem fogyasztok tejterméket, szóval azért sem lehet. Megyünk a homeodokinénihez ezzel.

Boldogság. Imádat. Olvadás.

Hasonlítanak?

2014.02.10. 16:07 | piroskaesfarkas | 8 komment

nunu-rozi 6 hos_Page_1 copy.jpg

A 2009-es képért köszönet Nagy Hajninak!!!!!!

Hozzátáplálás iiiiiiindul!

2014.02.10. 16:06 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

_DSC7884.jpg

Csipketündér

2014.02.10. 16:05 | piroskaesfarkas | 1 komment

_DSC7954.jpg

_DSC7958.jpg

_DSC7933.jpg

_DSC7974.jpg

Úszik

2014.02.10. 16:04 | piroskaesfarkas | 2 komment

Kitartóan elégedetlenkedik a vízben. Azért néha el-elmosolyodik, de nem mondhatnám, hogy Ő a csoport bálnája:) A legelső edzését így kezdte:

_DSC7594-v.jpg

Milegyen

2014.02.10. 15:59 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Nem döntötte el, hogy mi lesz az ovis farsangon. Naponta új ötletei vannak és ezeket ki is próbáljuk itthon. Talán szuperlány?

_DSC8711-2.jpg

A dínógyűjtő (is)

2014.02.10. 15:58 | piroskaesfarkas | 1 komment

A sok-sok gyűjteménye közül az egyik legrégebbi kedvencek a dínók (szorosan a lovak mellett). Íme néhány a gyűjteményből. Természetesen mindegyiknek tudja a fajtáját, méretét, tulajdonságait és ki is tudja mondani azokat a neveket, amikbe nekem belezavarodik a nyelvem. Szárazföldidínózás is jó móka, de gyakran szállunk vízre velük a kádba.

_DSC9325.jpg

Duzzogó

2014.02.10. 15:53 | piroskaesfarkas | 2 komment

Feltűnt, hogy egyre gyakrabban hallom Tőle, hogy "tessék?". Ezért aztán megkértem Apacát, hogy fordítson nekünk hátat, mi meg Nünüvel a falhoz támasztkodva felültünk és azt játszottuk, hogy Apaca suttogva, majd egyre hangosabban ismétli a szavakat, nekünk pedig be kell kiabálni, ha halljuk, mit mond. Megdöbbentő volt. Amit én már régen hallottam, azt láthatóan Ő még csak nem is észlelte, s mikor már hangosabban szólt hozzánk, akkor is gyakran csak találgatott, mi lehet az, amit hallott.....Főleg azért volt ijesztő, mert december elején voltunk hallásvizsgálaton, ahol kiderült, hogy jóval az átlag feletti a hallása (ez sem jó ám), mennünk is kell majd terápiára elvileg. Erre most meg nem hall a gyerek? Szerencsére azonnal fogadott minket a gégész (magán persze), és megállapította, hogy Nünü mindkét fülében lötyög valami savas trutyi, ami leszigeteli a hallását, valamint jó duzzadt az orrmandulája. Most harmadik hete fülsapkázunk, csöpögtetünk és krémezünk az orrba, szedett nyákoldót és a héten megyünk kontrolra. Talán javulni látszik, de nem vagyok benne biztos. Erre jött egy lábfájás, pont azon az estén, mikor a gégészhez mentünk. Bal lába hátul, térd magasságban. Három napig fektetnem kellett, kenegettük, gyerekorvos szerint valószínűleg a fülizé miatt. Voltunk ortopédián is vele (magán persze....), bár akkor már nem sántított és nem fájlalta, de megmutattam, mert pánikoltam miatta. Az a fura, hogy nem volt igazán náthás, nem fájlalta a fülét, nem volt semmi komoly baja látszólag, csak egy egészen kicsit köhögött, azt is inkább éjjel, és mégis a hallása vagyis a nemhallása tűnt fel. Az ortopédbácsi is mondta, hogy szerinte is csak a gyulladás miatt és nem röntgenezné meg, ha nem muszáj, ne sugarazzuk a gyereket, egy hét kimélés. Na itt tartunk most. Ami még nagyon aggaszt, hogy nborzasztóan sápadt és karikás a szeme. Úgyhogy most kaptunk beutalót vérvételre. Pánikolok megint. Most feltúrom a netet, hogy találjak olyan kedves és jó bökőnénit, aki kijönne hozzánk házhoz vérvételre (tekintve az egy évvel ezelőtti rémes élményeket, ezt találtam talán jobb megoldásnak...). Remélem, nincs semmi komoly baja. És ha nem futkorászhat, akkor pedig duzzog.

_DSC8759ff.jpg

Vonalszáj

2014.02.10. 15:44 | piroskaesfarkas | 3 komment

Napokig gyakorolta a nyálberregtetést, majd annak szétfújását mindenfelé, most pedig a becuppantós szájtartás van soron.

_DSC8901.jpg

Tüll

2014.02.10. 15:43 | piroskaesfarkas | 3 komment

_DSC9221ff.jpg

_DSC9219ff.jpg

Elment

2014.01.09. 11:28 | piroskaesfarkas | 7 komment

A meggyleves aljára leülepedett a sűrű rész, a tetején egy átlátszó, vizes réteg gyűlt össze, melyben apró kis rizstejpöttyök úszkáltak .Néztem, ahogy mozognak a furcsa, rózsaszínes vízben minden mozdulatnál, mikor egymás kezét szorongattuk a tényérok mellett. Nevettünk és sírtunk. Sírtunk. Felidéztük, milyen volt régen és Ő elmesélte, milyen volt a betegség utolsó hónapjaiban. Elfogyott. Csupa csont és bőr lett.Már alig beszélgettek. Tőmondatokra szűkültek a párbeszédek közöttük, mégis sokat mondtak el Róla. Hitt is a gyógyulásban talán, de inkább a Nagynéném miatt tartott ki idáig, akit negyven éven át szeretett. De valahol már máshol járt, kezdte elengedi az életet, vagy csak hagyta, hogy elragadja valami más. Csak pár hónap telt el azóta, hogy kimondták, amit még leírni is nehéz: gyógyíthatatlan, csináljanak bármit is. Alattomos, félelmetes, rettegett betegség. De Ők mégis mindent megpróbáltak. Reméltük, hogy hátha bejön ez vagy az a módszer, ami másnak is segített. A kilenc éves kisunokája karácsony előtt összetörte a malacperselyét és minden addig gyűjtött kis pénzét odaadta, hogy és azt mondta: „Nekem ne vegyetek semmit karácsonyra, nem kell semmi, csak hogy a Papa meggyógyuljon, vegyetek gyógyszereket!”.......

Úgy ment el, hogy a felesége és a gyerekei feküdtek mellette, simogatták, fogták a kezét, míg végül egy nagyot sóhajtott és nem volt már velük.

Azt mondta, nincs maradása, utána akar menni. Most már igazán tudja, milyen az, mikor megszakad a szív. Fáj. Megértem. De bíztatnunk kell. Nem mehet még, hiszen annyian szeretik és szükségük van rá.

Az amúgy is tépelődő lelkem ilyenkor méginkább átveszi az irányítást felettem. Miérteket keresek. Értelmet. Rettegek. A mileszháktól. Mi lesz ha.....mi lesz ha....Elborzaszt, hogy mindenkire előbb vagy utóbb ez vár....Kevesebb vagy több fájdalommal, kiszolgáltatottsággal, tudatossággal....Enyhíthet –e a hit a fájdalmon? Könnyebbé teheti –e a mindennapokat? Fel tud –e készíteni? Ha nem gyakoroljuk születésünktől fogva, tud –e még olyan mélyre gyökerezni bennünk, hogy kapaszkodó lehessen? Éjszakánként nem alszom. Kattog az agyam, szorongok. Fel tudjuk –e nevelni a gyerekeinket egészségben? Hogyan foagdható el az öregedés, az öregség, az elmúlás......

Nevetségesnek tűnnek máskor felnagyított semmitnemszámító dolgok....De aztán eltelik pár nap, hét, és megint fontossá válnak, pedig nem kéne. Szeretnék időt. Sokat. Rengeteget.

Közhelyes, giccses vagy akármilyen is, de kellenek a kérdések, érdeklődések, beszélgetések, ölelések, hangosan kimondott gondolatok, érzések.

Imádom az életemet, annyira szeretek lenni. Így ahogy vagyunk. De haragszom, haragszom arra, aki kitalálta, vagy ami így mozgatja az univerzumot, ebben a körforgásban, betegségekkel, balesetekkel, háborúval, végességgel.....

Felkavartuk a meggylevest. Én bekanalaztam, míg Mérike beszélt. Ő pedig, miután kihorgászta a meggyeket belőle, megkérdezte, nem baj –e, ha megissza a tálból, és felhörpintette.

Boldog Új Évet!

2014.01.04. 15:49 | piroskaesfarkas | 5 komment

Minden szépet és jót kívánunk Nektek idénre is! 

_DSC6568-2.jpg

Karácsonyvárás

2013.12.23. 20:06 | piroskaesfarkas | 3 komment

_DSC6147.jpg_DSC6149.jpg_DSC6145.jpg_DSC6096.jpg_DSC6090.jpg_DSC6091.jpg_DSC6139.jpg_DSC6142.jpg_DSC6094.jpg_DSC6102.jpg_DSC6119.jpg_DSC6131.jpg_DSC6126.jpg_DSC6137.jpg_DSC6121.jpg_DSC6042.jpg_DSC6034.jpg_DSC6088.jpg_DSC6076.jpg_DSC6073.jpg_DSC6054.jpg_DSC6051.jpg_DSC6057.jpg_DSC6060.jpg_DSC6044.jpg_DSC6050.jpg_DSC6047.jpg

Adventinaptárbontogatós reggelek

2013.12.19. 19:35 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

nunu advent montazs2013-2_Page_1.jpg

Levadászni a 24 apró ajándékot (nem is mindig olyan nagyon apró), hosszú hetek édes munkája. Pláne, ha magát a naptárat is újra szeretnénk gondolni, ahogy tavaly, és be kell szerezni hozzá minden alkatrészt, majd összeállítani. Ám a tavalyi deszkafenyőfánkat olyan jól megszerkesztették a fiúk (Pöti és Apaca), meg szerettük is, hogy idén is ezt hozták az angyalok, telis-tele meglepetésekkel. Kb. három órán át csomagoltuk Farkassal az ajándékokat (hajpántok, kicsi pónik, könyvecskék, tapadósfülbevalókészlet, csokik, stb.), idén nem anyagokba, hanem nyers papirba, melyre tortaalátétből ragasztgattuk papircsipkéket (szerintem ilyen lesz a karácsonyi csomagolásunk is), kivágtunk köralakú papirkákat, és ezüsttel pingáltuk rá számokat, melyeket sima nyers zsinórral rögzítettünk. Imádom tervezgetni, megszerezni, csomagolni és minden reggel nézni, ahogy álmosan vonul a pizsomájában, alvórongyival a kezében, visszacsoszog a csomagocskával az ágyba és bontogat. Ha pedig még csokit is talál benne (igyekeztünk minimálisra szorítani a télpócsokizást és egyebeket, így pl. télapó is almaszirmot hozott, az adventibe is nagyon picike kiszerelésű csokik kerültek csak). Rózi most még csak sima csokinyitogatós naptárat kapott (ebből kettőt vettünk persze, mert Nünü sem maradhat ki ebből sem), de jövőre már Neki is saját csomagocskái lesznek! 

Télapó

2013.12.06. 23:00 | piroskaesfarkas | 1 komment

_DSC5498ff.jpg

amitelapo2013ff.jpg

Énkicsipónim

2013.11.27. 15:20 | piroskaesfarkas | 2 komment

_DSC3486-2.jpg_DSC3499-2.jpg

Lóimádat

2013.11.20. 16:40 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Még tart. Az egyik leggyümölcsözőbb játékbefektetésünk volt ez a két ráülhetős méretű lovacska, akik már eleve használtan érkeztek hozzánk, de itt aztán szinte minden nap részese valamelyik játéknak.

_DSC6995.jpg_DSC6989.jpg_DSC6993.jpg

Kislányok

2013.11.15. 22:59 | piroskaesfarkas | 2 komment

rozinununov15_Page_1 copy.jpg

Őrangyal

2013.11.11. 22:03 | piroskaesfarkas | 2 komment

_DSC0739.jpg

Ősz

2013.11.11. 22:02 | piroskaesfarkas | 2 komment

_DSC0611.jpg_DSC0689.jpg_DSC0687.jpg_DSC0664.jpg_DSC0651.jpg_DSC0655.jpg_DSC0678.jpg_DSC0684.jpg_DSC0667.jpg_DSC0683.jpg_DSC0700.jpg_DSC0638.jpg_DSC0641.jpg_DSC0649.jpg_DSC0640.jpg_DSC0627.jpg_DSC0610.jpg_DSC0645.jpg_DSC0646.jpg_DSC0642.jpg_DSC0647.jpg_DSC0650.jpg

Apaválla

2013.11.08. 17:16 | piroskaesfarkas | 3 komment

_DSC2803.jpg_DSC2798ff.jpg_DSC2805novff.jpg_DSC2796ff.jpg

Gombszemű

2013.11.08. 17:15 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

_DSC2683ff.jpg

Kisangyalom

2013.10.29. 12:58 | piroskaesfarkas | 7 komment

_DSC2615okt29mff.jpg

_DSC2611okt29ff.jpg

_DSC2591okt29s.jpg

_DSC2585ff.jpg

_DSC2597okt29.jpg

_DSC2614okt29sff.jpg

_DSC2609okt29v.jpg

És egy kacsintás a végére:)))))

Alszanak a kislányok

2013.10.28. 10:26 | piroskaesfarkas | 1 komment

Rózi a hüvelykujjat cuppogva aludt el mellettem (pár napja határozottan megtalálta, már nem csakúgyvéletlenül, hanem így altatja el magát), míg Nünü a karomban, a mellkasomon feküdt és beszélgettünk még egy kicsit. Aztán annyit mondott, hogy most már mindjárt elalszik, és tényleg elnyomta az álom. Óvatosan kihúztam a kezem alóla, betakargattam Őket és kiosontam a szobából. Mosolyogva kapkodtam a fázós talpaimat a hideg lépcsőkövön, és olyan nagy boldogság volt ismételgetni magamban, majd hangosan kimondani az étkető asztalnál prezit író Farkasnak: "Alszanak a kislányaink!" Fantasztikus! Tudom, hogy ketten vannak, hogy itt van Rózi, de mégis, mikor úgy igazán belegondolok, felfogom, kimondom, elönt valami szárnynövesztős boldogság. Alszanak a kislányok.......A mi kislányaink....hhh..........

Utál hasalni

2013.10.26. 20:18 | piroskaesfarkas | 2 komment

_DSC1664.jpg_DSC1667.jpg

Felkeltek a kislányok

2013.10.26. 20:13 | piroskaesfarkas | 2 komment

_DSC1033.jpg_DSC1034_1.jpg_DSC1038o.jpg_DSC1039.jpg_DSC1052_1.jpg_DSC1053.jpg_DSC1045.jpg_DSC1056.jpg_DSC1063.jpg_DSC1070.jpg_DSC1068.jpg_DSC1072.jpg_DSC1066.jpg_DSC1073.jpg_DSC1057.jpg_DSC1035.jpg

süti beállítások módosítása