Néha úgy érzem, mintha egy nagy kő lenne rágördítve a mellkasomra, vagy ülnének rajta gonosz kis manók, valahol legbelül.
Ez akkor szokott előfordulni, ha valamin sokat rágódom, vagy amikor közszereplést kell vállalnom:-), mint pl. a prezentációknál, márpedig holnap tartanom kell egy nagy előadást egy gigantikus tenderen.....Erről már meséltem, hogy hiába minden ötlet, technika, bár nyitott vagyok az új javaslatok iránt, de eddig egyik sem működött (mint pl. képzeljem el, hogy meztelenül ülnek, vagy hogy a mogorva és kötekedő hallgatóságról jusson eszembe, hogy ők is járnak wc-re, vagy hasonlók....).
Meg vagyok győződve, hogy a számítógépek és egyéb kütyük nem bírják a kisugárzásomat, és valami hasonló véleményen van E., aki egy barátom és egyben a rendszergazdánk (vagyis fordítva, mert előbb volt rendszer gazda, majd utána barátkoztuk, a két smartos-hahaha), mert minden számítógép bedöglik a kezeim között, számára megfejthetetlen módon. Bár, ő inkább azt mondja, hogy össze-vissza rákattintok feljövő ablakokra, és nálam minden következetesen a "nem" menüpontot jelenti, mondván, abból nem lehet nagy gubanc, ha valamit elutasítok vagy kinyomok:-) Hát, lehet, hogy így van, de az tény, hogy ma pl. mindenki másnak működött a levelezése, csak az enyém nem, és közel 60 perces telefonbeszélgetés és navigáció után tudta csak kibogózni az általam összekuszált szálakat....És azzal is engem vádol, hogy az otthoni laptop is az én ténykedésem által lett ufó, na, pedig ahhoz aztán semmi közöm sincs, de tényleg!?????
A főnököm ma jelezte, hogy jövő héten együtt akar ebédelni velem, és kimegyünk valahová. Még sosem akart a társaságomban enni, kivéve, ha ügyfelekkel mentünk üzleti találkozóra....!!??? Remélem, csak valami jó dologról lehet szó, bár arról meg miért nem itt beszélgetünk??? Most ezen is izgatom magam, csak tudnám, hogy miért...
Még ki sem tudtam próbálni az szuper kis zenelejátszós szerkezetemet a futógépen, mert tegnap a romantikus vacsora (végül nem japán lett, mert el kellett rohannom délután egy ügyfél meetingre, és nem értem vissza az étterembe, ahová meg a párom akart vinni, sajnos nem kaptunk helyet, így én rittyentettem egy fincsi otthoni vacsit) miatt maradt el gyaloglás, ma meg nem jutok haza a munkából, pedig nem szerettem volna két napot kihagyni egymás után....Most állítjuk össze a prezentációt, és ilyenkor legtöbbször hajnalig várunk egymás anyagaira, hogy végre összeálljon a kész mű. Közben azért néha meghallgatom Moby és Sade dalait, amit tegnap CD-ről töltött át nekem a párom (még mindig nem tudom, hogy miként kell a netről letölteni), némileg enyhíti a nyomást.
De valakik ott ülnek a lelkemen, és lóbálják a lábukat....