Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Körmökön innen és túl

2007.02.07. 16:52 | piroskaesfarkas | 8 komment

Tárgyalás közben nézegettem a tárgyalópartnerem kezét, pontosabban a körmeit, vajon mennyi ideig tartott, amíg minden egyes körmét rózsaszínre festették, majd a végeit sötétlila-fehér csíkosra, ami tökéletesen passzolt a világosrózsaszín pulóveréhez, és a sötétlila sálhoz, mesteri! Kiváncsi lennék, hogy hetente festi -e, és azon a héten próbál a körmeihez öltözni,  vagy esetleg naponta igazítja azokat a ruháihoz?

Azon töprengtem, hogy körmeim állapotát, fazonját és dekorálását tekintve is több szakszra osztható az eddigi életem:

1. gyerekkori köröm, amikor még anyukám vagy nagymamám vágta, és még arra sem kellett figyelnem, hogy mikor hosszú, vagy rövid. Ez a teljes, felelősségmentes időszak, amikor még azt hittem, hogy az élet rózsaszín vattacukor, meg azt is, hogy az, hogy valaki egyetemista, az valami komoly dolgot jelent, és istentelenül okos embert fémjelez.

2. kiskamasz koromban rendkívül fontos volt, hogy néha kipróbáljam anyukám piros körömlakkját, majd igyekezzek azt ugyanolyan gyorsan eltűntetni (ami nem is olyan egyszerű, mert a körömágy utána is igen piros marad), mert túl fiatal voltam én ehhez (mások szerint). Ekkor már persze saját magam nyisszantottam, de még nem volt meg a kellő alkotói szabadság, szülői korlátokba ütközött a színezése, dekorálása. Egyébként erre az időszakra tehető az első szőrtelenítés, amikor az alig látható pihéket már muszáj volt eltávolítanom a lábamról, ahogy anyutól is láttam. Amit nem tudtam megvalósítani a körmeimen, megpróbáltam kifejezésre juttatni fülbevalók formájában, és ha nem találtam meg pont azt a saját készítésű darabot, ami az aznapi ruhámhoz illett (szerintem, így utólag tévúton jártam), bőgtem, és elkéstem a suliból, és próbáltam anyuval alkudozni, hogy aznap ne kelljen menni, hiszen így, fülbevaló nélkül???? Csak nem gondolja????? (képes voltam nagy csigaházakat gyűjteni, majd azokat temperával különböző színűre festeni, utána lakkozni, és drótot halítani köré, bele, át, és ezeket lógattam a fülembe....emlékszem egy kék-fehér pöttyösre..hajaj???)

3. késő tinédzser évek. Ezt két részre kell osztanom.

  • A bombanő évek, amikor azt hittem, hogy én vagyok Julia Roberts (csak azért, mert göndör vörös hajam volt, és egyszer a fodrász azt mondta, hogy levágja kicsit lépcsőzetesre, majd mikor készen lett, egy jó kis PR fogással azt találta mondani, hogy tisztára úgy nézek ki, mint a J.R. - én naív, meg elhittem:-))) Jó hosszúra növesztettem a körmeimet, és napi rendszerességgel festettem bordóra, vagy barnára, de mindenképpen sötét színűre, mer' az milyen dögös.....Sok ruhámat magam varrtam, és azt hittem, milyen szexisek:-)
  • "bácsitáskás intellektuális szemfényvesztő évek" (a bácsitáskát majd máskor kiefjtem), amikor rettenetes okosnak gondoltam magam, és ledobtam a fekete magasszárú és sarkú csizmát, és a sok piros cuccot magamról, szigorúan farmer, lógós kockás ing, fekete feltűrt ujjú zakó, persze lógós, és bácsi táska, ja! és rendkívül hosszú, festés nélküli haj (anyu szerint néha úgy néztem ki, mint Zrínyi Miklós). Fontos kiegészítője volt megjelenésemnek az minimum egy verseskötet a kezembe, amit minden buszmegállóban és járművön olvasgattam........Persze, így szakítani kellett a körömlakkokkal, akkor azt hittem végleg, és szigorúan rövidre nyírt, natúr stílust részesítettem előnyben.

4. Huszas évek eleje, főiskolai évek, második munkahely, amikor komoly üzletasszonynak képzeltem magam, és nélkülözhetetlennek éreztem a zselés körömfeltöltést, francia lakkozással. Egy jófej nőhöz jártam, akivel a hosszú beszélgetések többet értek, mint a körömszépítés végeredménye. Egy idő után rájöttem, hogy egyrészt sajnálom a körmeimre fordított időt, meg aztán, ha véletlenül egy lepattant, marhára zavart, hogy arra koncentráljak, hogy az az egy ujjam ne látszódjon semmilyen szögből (nehogymár azt gondolják, hogy ezek feltöltött körmök, ááá, tök eredeti), macerás volt az egyeztetés, mikor érek én rá és mikor tudnak fogadni egy db köröm miatt, meg egyébként is elég gyorsan nőnek a karmaim, így szakítottam Judittal:-)

5. Közeledő harmincas évek. Amikor már úgy éreztem, hogy valóban komoly szakember vagyok (hahaha), és megtaláltam az egyensúlyt a természetesség és a bizniszvumen külső között (ááá, csak azt hittem). Ekkor leltem rá egy olyan ecsetelőre, amitől nagyon gyorsan nőtt és erősödött a körmöm, már-már abnormálisan, és ekkor rászoktam a francia manikűrre: volt halványrózsaszín, fehér, átlátszó, bézs és kit tudja milyen lakkom, és kis ragasztós valamik, amivel egyenes vonalat tudtam rajzolni a körömvégekre......És ezt képes voltam a lábaimon is végrehajtani:-) 

Mikor elfogyott a híres körömnövesztő ecsetelőm (hatását megismerve vettem belőle 2-3 üveggel, így több évig kitartott), és kerestem a boltokban, az egyik eladó hölgytől megtudtam, hogy betiltották, mivel valami nagyon furcsa anyagot tartalmazott, és halottak konzerválására használják??????????????????!!!!!!!!!!!!!! Igaz, vagy sem, többé nem kerestem.

6. Napjainkban, vagyis belépve a harmincas évekbe. Nincs időm, kedvem és körömlakkom sem, hogy festegessek. A hulla-kenegetőre sincs szükségem, mert mostanában magától is szépen nőnek a karmaim, és max. nyáron van ingerenciám arra, hogy kiszínezzem őket. Most el sem tudnám képzelni, hogy hetente, vagy kéthetente elbaktassak a körmöshöz, bár egy időben annyira tetszett a körömépítés, hogy kerestem is tanfolyamot, ahol szombatonként megtanulhattam volna a szakmát, és később, ha hátat fordítok a grafikonoknak, elemzéseknek és preziknek, és megcsináltatom a cicijeimet:-)))) szülés után (a fejemben a műkörmösnek mindig nagy a mellbősége), na akkor elmegyek körmösnek, már csak az alkotás miatt is, meg beszélgetni is imádnék. A rossz hír az, hogy önmagában nem lehet körmös tanfolyamra járni, csakis pedikűrrel egybekötve, és az, hogy én idegen lábakat fogdossak, benőtt körmöket véssek, frrrrrrrrrrr, neeeeeem. Amikor apu hallott a tervemről, kitagadással fenyegetőzött:-))), és nem bírta felfogni, hogy két diplomával és egy hosszú szakmai múlttal miként bírnék körmözni????!!! Én nagyon is jól értettem saját magam...........

Velem szemben ült a lány, és halkan kopogtatott szép körmeivel az asztalon. Miközben figyeltem a tökéletesen kidolgozott részleteket,  én azon igyekeztem, hogy eltűntessem a középső ujjam körme alól az oda befolyt tintafoltot.................


A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr4334541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

edina · http://edinalorincz.com/photoblog 2007.02.08. 13:17:33

Húha, micsoda körmös múlt! :)

Nekem 14 éves koromban volt a leghosszabb körmöm (meg akkor sminkeltem a legdurvábban, persze anyám szerint az is alig látszott...), de nem tartott sokáig az időszak (max fél év), mert a hosszú körmök napi reszelgetéséshez és extra tisztításához se türelmem, se kedvem. Ebből már következik, h a rövid körmök híve vagyok (tehát max 2 mm), legyen nagyon tiszta, ápolt . Nagyon ritkán kifestem átlátszó pasztell lakkal. (Pasi imádja, rendszeresíteni is kéne a programot.)
A színes körömlakkoktól magamon mindig is írtóztam, nem tudom, miért. Máson meg ne legyen olyan feltűnő, hogy elvonja a figyelmem a beszédéről. (Ez érvényes a gesztikulálásra is.)

Viszont írótoll-párti vagyok. A megszállottságtól távol állok, de azért van egy diszkrét Parkerem, mindig elegendő zöld tintával benne. :)

piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2007.02.08. 16:26:24

Melyik tollra gondolsz a patronosra, vagy amelyikbe fel kell szippantani a tintát? Most kaptam egy régi típusút, amelyet mártogatni kéne a tintába (azt nem kaptam hozzá:-))

Ha a Pasi imádja, akkor bizony rendszeresítsd!!:-)

edina · http://edinalorincz.com/photoblog 2007.02.08. 16:33:27

Patronos van (és azt töltögetem zölddel), a szippantós veszélyes, mert utána le kell törölni, és ezért tovább van nyitva az üveg, mint szükséges... :)

A mártogatóssal sokat játszottam kölökként, utólag kicsit fura, h engedték... :)

Pöttye (törölt) 2008.09.28. 12:06:54

Tudod Piroska...nem írtam erről..de én is átestem valami ilyesminm ostanság...És a jó rég óta szigorúan francia épített körmöt lecseréltem egy sima zselés körömre, de csak azért,mert lusta vagyok a körmeimmel foglalkozni... :)
És most tök úgy néz ki, mitnha valami csillogós lakkal átfutottam volna a nem éppen hosszú körmeimen. Pont ezt a hatást szerettem volna elérni. Van is, nincs is... Enyim.
De ezeken a fokozatokon én is átmentem. :)
CSak te már megint olyan jól leírtad:)

Piroska 2008.09.29. 15:40:21

Most éppen marha hosszúak a körmeim, pedig nem csinálok velük semmit. Talán Füleskének köszönhető:-)

pöttye 2008.09.29. 19:12:30

Mondják, hogy ilyen Füleske állapot csodajót tesz a hajnak és a körömnek.. :)

Piroska 2008.09.30. 16:24:26

Már a babapróbálkozás alatt is ilyen lett, szerintem a rengeteg saláta miatt, mi más lehet:-)