Már azt hittem, hogy megúszom a csákós bulit, mivel a párom még 6 körül sem ért haza, és a telefonban sem említette meg az esti programot, én meg ugye lapítottam, hátha elfelejtette, nem fogom én emlékeztetni:-))) Most ért haza, és kiderült, hogy rosszul emlékezett, és holnap lesz....

A szomszéd kicsik a legaranyosabb gyerekek, imádjuk is őket, de teljesen lefáradtunk tőlük!!!! A kissrác 4, a lányka 2 éves, szépek,  aranyosak , és szerintünk szuperül nevelik őket a szüleik, akik maguk is nagyon jófej emberek, és valószínűleg az ő kiegyensúlyozottságuk, vidámságuk, jó humoruk, következetességük és a nagy-nagy szeretetük az, amitől ennyire édesek a gyerekeik.
Nem voltam benne biztos, hogy a párom délelőtt itthon lesz -e, és egyedül megbírkóznék -e két pisissel, - ezért a mamámat is risztottam pénteken, hogy ha van kedve, jöjjön át óvodázni, és egy zacskónyi kreatív ötlettel meg is érkezett: vágtunk ki cica-, kutya- és maci álarcot, pillangókat, melyeket zsinórra kötve először anyukám húzta maga után, miközben száguldozott a bejárati ajtó és a nappali között, majd a srácok is kedvet kaptak, aztán körberajzoltuk mindenkinek a kezét, olvastunk meséket, raktunk be mesekazettát (de nekünk csak a Srek van, ami inkább csak nekünk tetszett, nekik nem, így oda se bagóztak), énekeltünk, dobáltunk labdát a kutyáknak.
Hiába voltunk hárman, ők meg ketten, nem könnyű bírni velük az iramot:-) Ismét feltettem a kérdést a pasimank, hogy jól meggondolta -e a dolgot, biztos felkészültünk -e arra, hogy az életünk más vágányon folytatódjon tovább, és bővüljön a kétfős bandánk? Egy percre sem lehet leülni, mert zizegnek folyamatosan, és hirtelen minden, ami eddig ártalmatlan tárgynak tűnt, veszélyes lett a lakásban (egyszer azt veszem észe, hogy P egy baltával a kezében áll a kandalló előtt, pedig csak egy pillanatra nem néztem oda, és kiszedte a fás kosárból,  és mikor odamegyek, hogy eltegyem, a kicsi az új mobilommal kalapálja az asztalt).
Anyukám -aki a legjobb alakítást nyújtotta a mai napon, és a legtöbb mesét és dalt tudja, és szerintem igyekezett is, hogy bizonyítsa, hogy mennyire egyszerű dolog is ez, és milyen jó nagymama lenne már belőle:-)- vígasztalt, és szerinte sokkal könnyebb lesz a saját gyerekeinkkel, mert itt nőnek fel velünk, felvesszük egymás ritmusát, tudják, hogy mit szabad és mit nem (bár P-ék nagyon édes, és többnyire terelgethető kiskrapekok), és fokozatosan szokjuk meg a "terhelést".

Beleolvasgattam a babás-mamás topicocba (ebből is látszik, hogy tudatosan készülök:-))), és többek között arról beszélgettek a kismamák, hogy kinek a férje bírja, és hogyan viselik a pelenkázást. Meg is lepődtem, hogy sok apuka egyáltalán nem pelenkázza a gyerekét, pl. arra hivatkozva, hogy nem bírja a szagokat -mert az anyuka biztosan kifejezetten szereti a kaki szagot...na igen. Kérdeztem is a pasimat, hogy ő bepelenkázná -e a szomszéd kislányt, ha csomagot kell váltani, és vajon a mi gyerekünket pelenkázza -e majd? Azt mondja, hogy nem is érti, hogy ezt miért kérdezem, mert neki ez nem téma, persze, és fura neki, ha valaki a saját gyerekétől óckodik. Rámutatott arra is, hogy Ő a kutyák kakeszát is felszedi, ha kell, és egyéb dolgokat is elvállalt már, ez hozzá tartozik. Ilyenkor örülök, hogy Ő így gondolkodik, de ugye majd meglátjuk:-)

Nagyon rafkós kiskölyök ez a P.!!! Ha szeretne valamit, mint pl. ki akart menni a tóhoz, megetetni a halakat, de a mamája a lelkemre kötötte, hogy ne engedjem ki őket a kertbe, mert nem a meleg szerkóba jöttek, és vizes a fű, szóval akkor szépen kéri, hogy "légyszíves, szeretnék kimenni a kertbe" (persze szuperaranyos beszédhibával, és sajátos hangsúlyozással, és egyébként is tündéri P. nyelven). Én elmagyarázom, hogy mit mondott a mamája, és nem lehet, mert megfázik, stb. Ezek után rámnéz a gyönyörú fekete gomb szemeivel, és: "Kérlek, kérlek, könyörgöm, kérlekszépen, nagyon szeretnék!!! Nagyon kérlek, kérlek!!!" És közben fogja a kezemet a két kis praclijával, és olyan arcot vág, hogy kapaszkodnom kell, hogy el ne lágyuljak teljesen:-)) És a kis gengszter, miután nálam nem volt sikeres, megy a pasimhoz, és ugyanezt leadja:-)

A párom hagyott még pár szem csokit és cukrot az adventi naptárába, amit P ma megtalált, és akkorát sikított, annyira boldog volt, hogy a télapó hagyott még itt neki egy kis finomságot az egyik kis fiókba (mindegyiket végignézte, nagy gonddal, kiszedegette, nem elégedett meg egy bekukkantással), és azt mondta, hogy ez az ő kedvence, és sugárzó arccal hozta le a nappaliba a kincseket. És mindenkit megkínált, ragaszkodott ahhoz is, hogy én legalább "egy kis kóstolót csak" elfogadjak (nem ettem meg, mert ugye fogyókúrvázom).

Koradélután a pasimnak be kellett mennie dolgozni, és a mamámat is hazavitte, így maradtam egyedül a két kicsivel és a három kutyával....húúúúú. Érdekes egy helyzet volt, mivel, ha a kutyák elkezdtek valamiért ugatni, attól a pici megijedt, és visítani kezdett, amitől a négylábúak frászt kaptak, és hangosabban ugattak, amikor is a nagyobbik kiabálni kezdett velük, hogy ne ugassanak, és hadonászott a kis ujjával. Én nem tudtam, hogy a blökiket csitítsam, vagy a kislányt vígasztaljam, jajajaj!!!!!
Azt sem tudtam, hogy kell -e vajon pelust cserélni, vagy sem, mert állítpólag a kislány már szól, de nekem nem úgy tűnt,viszont amikor megkérdeztem, mind a ketten állították, hogy még nincs benne semmi, és nem kell levennem, sőt, tiltakoztak is, na jó. Úgysem pelenkáztam még:-), ma sem fogok.

A legzűrösebb pillanat az volt, mikor a kapucsengőn bejelentkeztek a szülők, és ki kellett volna mennem kinyitni a kertkaput, de hogyan????? Ha hozzánk valaki becsenget, a kutyák azonna ugatnak, mind a hárman. Ekkor beindul a fent említett folyamat, és a kislány sír, ha leteszem. Viszont, ha nem teszem le, akkor nem tudom feladni rájuk a kabátot, hogy ki tudjanak jönni a kertbe kinyitni a kaput, hogy beengedjük a szülőket, be meg nem akartam csukni őket, főleg, hogy a kutyák ugattak. Ha meg papucsban és kabát nélkül kiindul a nagyobbik, akkor megfázik még nekem....Így a következőt tettem: kutyák folyamatosan ugatnak és ugrálnak az előszobában, karomon a kicsi, próbálom lerakni, de akkor ordít, a nagyobbik kinyitja a bejárati ajtót, akit rángatok be, hogy ne menjen ki pólóban, közben ordítok kifelé a szülőknek, hogy rögtön, kiabálok a kutyákkal, hogy ne ugassanak........nem tudom, hogyan oldottam volna meg a helyzetet, de szerencsére megjelentek a szülők az ajtóban, mert reggel nyitva felejtettem a kertkaput, és be tudtak jönni, istenem, de jó!!!


K.O.

Miután elmentek, ahhoz sem volt energiám, hogy összeszedjem a maradék papir pillangót, és kivágot medvéket, felmentem és beültem elmélkedni egy nagy, habos forró fürdőbe, egy nagy, habos, fahéjas kávával.