Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Repülő gumikesztyű

2007.01.19. 10:53 | piroskaesfarkas | 4 komment

Nagy csokor fehér rózsával jött értem a párom tegnap este,  fehér lovon (na, jó, négy keréken, de úgy romantikusabb, és a mesében szoktak lenni túlzások, kiszínezések, stb.!!??), névnapomra, bár a Piroskát senkivel sem tudatom (már aki ismer, ill. csak ritkán), és nem is ünneplem, de mint mondta, neki ez is nagyon fontos:-)

Annyira szép, halványszínű, vaskos szirmú, nagy virágai voltak, és olyan sok, hogy ilyenkor legszívesebben leszárítanám az egész csokrot,  egy magas üvegkeretbe tömörítve örökre nálam maradnának, viszont úgy nem élvezhetem egy napig sem, ahogy a bimbói kinyílnak, és sosem érheti meg a teljes pompáját, amiért igazából kihajtott a rózsatőről. Végül egy nagy üvegvázábe tettem, és reggelre ki is bontotta a szirmait, és olyan jólesett a látványa, egy ilyen viharos éjszaka után....

Este rohantunk haza, hogy a kertből becibáljuk a mozdítható dolgokat, amibe a közeledő szél belekapszkodhat, és kárt tehet benne, mivel nyolc körül már fújt rendesen, és egyre csak erősödött, amivel egyenes arányban nőtt a félelmem.....Fél 11-kor már teljes pánikban voltam, és az addig ezen humorizáló pasim képéről is lefagyott a mosoly, amikor földön túli hangokat hallottunk a nappali felől, amit valószínűleg az üvegfalak okozhattak, ahogy a szél megmozgatta őket: rémületes volt, komolyan. Az ablakok és erkély ajtók nem okoztak gondot, csak a nagy, széles, fix üvegfelületek, amelyek vastagabb üvegből készültek ugyan, de szerintem túl szélesek ahhoz, hogy sokáig ellenálljanak a széllökéseknek. Így éjjel, sűrű elnézések közepette felhívtuk Robert DeNiro-t (már eslő találkozásunkkor feltűnt a hasonlóság, döbbenetes!), az asztalos mesterünket, aki az ablakokat gyártotta nekünk, -és aki egyébként egyik eleme annak a picinyke halmaznak, ami a "jófej és megbízható alvállalkozók" címet kapta- hogy, szerinte, ha a szél belöki az ablakokat, akkor vajon szilánkosan fog repülni, vagy reped és bedől, vagy miként készüljünk fel rá, és jeleztem, hogy nagyon félek, bár ez nem az ő dolga:-). Azt nem állítanám, hgoy megnyugtatott, mivel eygáltalán nem tudja, hogyan fog viselkedni a két üvegfal, közötte gázzal, inkább, javaslata szerint húzzunk el a nagy üvegfelületek közeléből (Tényleg érdekelne, hogy miként törhet egy ilyen üveg, egy nagy széllökés hatására, de nem szeretném tapasztalat útján megtudni!!!!).

A nagy kalitkát begörgettük a dolgozóba, mert féltettem a kis tollasokat, és biztonságosabb helyen akartam tudni őket, és mivel a másik mániám a kovácsoltvas csillár (na igen, ettől is jajgatok, pedig én csináltattam. Az a helyzet, hogy kb. 130 kilós szerkezet, és az egyik kereszt gerendára erősítették fel, alulról kapaszkodó vaspánttal, amit négy csavarral rögzítettek a fához. Erről lóg le egy vastag, szemekből álló lánc, aminek a végén van a nagy tányér, ami lámpa is, de gyertyák is vannak rajta. Amikor jön hozzánk valaki, mindegy, hogy vizes, vagy asztalos, bárki, a beszélgetés végén mindig megmutatom a csillárt, hogy szerintük nem életveszélyes -e, vajon biztonságosan rögzítették -e, stb-mindenki szerint tuti biztonságos, és kinevet. Amikor feltették, már akkor rosszul voltam, úgyhogy lefotóztam, hogy meg tudjam nézni, hogy az eredeti állapothoz képest a gerendák azóta nem csavarodtak -e, vagy repedtek -e meg:-) A fosorgásomat látva az egyik mester még hintázott is a csilláron, hogy meggyőzzön a biztonságosságáról, amitől méginkább megijedtem, mondván, így most még meg is lazította.......A Pasim idegeire megyek ettől), addig nem nyugodtam, amíg alá nem toltuk a kanapét, hogy ha esetleg a tetőt "meglengeti" a szél, majd a csillár ettől meglazul, inkább a kanapéra zúgjon le....

Kis kitérőt kell tennem, mert a csillár-félelmemtől eszembe jutott a daru-félelmem, ami már nagyon régóta tart, és nem is tudom honnan jött, gyerekkorom óta,  talán amikor elkezdtem csattogó szárnyú falepkét tologatni, vagy kicsit utána:-) Szerintem az építőiparban használatos szerkezetek, vagyis a daruk igenis félelmetesek, és nem is értem, hogy ahol ilyen építkezések vannak, és ez a durva szerkezet azzal a betonlappal a végén "rálóg" a másik ház tetejére, na ott hogyan tudnak aludni éjjel??????? Ha csak látok egyet útközben, már attól is libabőrös lesz a karom, és nem is szeretek arra menni, ahová belóg a hosszú kar, végén a betonnal (és egyáltalán, hogyan fogatják fel azt a sok tömböt???), inkább kikerüljük kocsival, mert szerintem ledől. És a darut kezelő ember, rövidebb nevén darukezelő???? Minden tiszteletem az övé, bár nem találkoztam egy ilyen szakemberrel sem, de bátor lehet, az tuti!

A környezetemben általában tudnak a daru-fóbiámról, így amikor a szerencsétlen baleset történt pár éve a Mammut építkezésén, ahol feldőlt egy daru, igen sok ismerősöm keresett telefonon: "Tessék, Te megmondtad előre, feldőlt!!!!!

 

Éjfélkor már csavarta a fákat a szél rendesen, és az üvegfelületek hullámzása sem szűnt meg, sőt, a hang csak erősödött, ami úgy tűnt, mintha valami szellem huhogna a kandallóból, de biztosak voltunk benne, hogy mégsem az, csak az üvegek adhatják ki ezt a furcsa zajt. Megpróbáltunk a hálószobánkban aludni, de mikor jól elhelyezkedtünk az ágyban ismét aggódni kezdtem, hogy mi van akkor, ha -mivel két erkély ajtó van, mindkettő dupla szárnyas, és egymással szemben lévő falakon vannak - a szél benyomja, repülnek a szilánkok, és összevagdossák a kutyákat és minket is, és láttam magunkat a fejünből kiálló üvegtüskékkel. A Pasim egy nagyot sóhajtott, de nem mondott semmi megnyugtatót (vártam volna valami áltudományosat, olyat mint: "jaj, Boszikám, hát ez olyan vastag üveg, 5-ös, és 200*180 cm a felülete, vagyis kiszámoltam, hogy ha 110km/h szél fúj, akkor az tuti nem töri be, aludj nyugodtan), mivel szerintem azért Ő is félt.

Felültünk az ágyban, és füleltünk, mintha legalábbis a hangokból meg tudnánk állapítani, hogy bírja -e majd az üveg a lökéseket, vagy sem. A kinti lámpák fénye elég erős, így jól látni az utcát, és láttuk, ahogy a szomszéd tujái a földig dőlnek egy-egy nagyobb lökésnél, majd egyszercsak nekicsapódott az ablaknak egy rémisztő valami, akár egy kéz (????), te jó ég!!!!!, ami nagy sebességgel repült be az erkélyre, nekicsapódott az üvegnek, és tompa puffanással esett le: a kertészkedő gumikesztyű volt az, amit az egyik fa ágán felejtettem....Egymásra néztünk, majd átcuccoltunk a másik szobába, ahol bár csak egy ágy volt, és a páromnak a földön kellett aludnia, de mégis tompábban hallottuk a zajokat, és nem láttuk a történéseket.

Miközben a takarónkat húztuk végig az előtérben, a párom megkönnyebbülten megjegyezte: "Még jó, hogy nem egy kéz volt, csak a gumikesztyű. Berepülhetett volna egy tehén is, mint a twister-ben, emlékszel......"

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr929505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bcyke blogberlo, aki ott sem volt · http://kacatvilag.blog.hu/ 2007.01.19. 21:58:16

Öcsém!
A legnagyobb a sárga gumikesztyű képe!
Ezt az alaposságot ahogy odacuccoltad mint lényges és pontos illusztrációt a témához!
Halálra kacagtam magamat!
Honnan gyűjtötted?

piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2007.01.20. 08:44:58

Ez egy képes mesekönyv:-)))) Persze, hogy odacuccoltam, levadásztam a netről:-))))))

bcyke blogberlo, aki ott sem volt · http://kacatvilag.blog.hu/ 2007.01.21. 16:37:25

Szerintem ezek a nagyon patent kis képek az igazi különlegességei ennek a cuccnak, hogy a lényeg központi momentről tevődnek oda mindig be, és hogy ilyen jópofa módon!
Mondhatni a fűszerei, sava-borsai lesznek a szövegnek, mik nagyon jó érdekesre emelik ki mind inkább a színeit és ízeit annak!
Szal nyomjad őket csak, emlékszem, gyerekként is a jó képessek tetszettek igazán, és azok is, már mint a képek is maradtak meg bennem, mik hozzák elő a hangulatokat, ha rájuk gondolok!
Nyamit meg mindjárt jól hátbarugom, mert itt himbálódzik a csuklómon miközben írok, illetve már most leugorva bontja a gépet!!!:-)

piroskaesfarkas · http://piroskaesfarkas.blog.hu/ 2007.01.22. 09:41:56

Köszi Bcyke!!!! Megadtad a kezdő lökést:-)) Gondoltam, hétvégén lefotózom Neked az eredeti kesztyűt, ami röpült, de elég gusztustalanul néz ki:-)
Még mindig nem csinálták meg itt a topic dolgokat, hiába írtam nekik már kétszer......