Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Hányós bécsi advent

2006.12.08. 17:00 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Már két hónapja lázasan szervezzük az unokaöcsémmel a december 7.-i kimegyünkcsaládilagBécsbe járatot, egy jó kis adventi, csupafényes sétálásra, forrócsokizásra, élménypillanat gyűjtögetésre. Szóltunk unokatesóknak, Öcséméknek, Anyukámnak és a nagynénéméknek, aki jön, az szóljon, mert úgy szervezzük az autókat.

Végül, természetesen össze-vissza kavarások és egyeztetések után két kocsira redukálódtunk, a miénkre, benne Anyi, pasi és én, valamint Kosiékéra, ahol a felesége ült, meg az öcsémék. Hetente küldtem figyelemztető maileket a kollégáimnak, a főnökömnek, hogy én bizony már réges régen beixeltem a szabadságkérőexcelletáblába, hogy nem leszek, egyetlen egy napon, pont ezen. Arra ne szervezzenek nekem se preziket, se tenderleadást, semmit. A páromnak is küldözgettem leveleket, hogy tuti dec. 7., de ennek ellenére otthon többször megkérdezte esténként, hogy "mikor is megyünk Bécsbe"???? Amitől én falra mászom, mert ezerszer elmondtam, leírtam, és a hűtőre is kitettem a mágneses medve alá, hogy dec.7. BÉCS!!????

Nem egyszerű nálunk összeegyeztetni bármit is, pedig főleg magunkhoz kéne alkalmazkodnunk. De amióta a kedvesem nagyfőnök lett, még elfoglaltabb ,mint valaha és ha előre megbeszéltünk pl. egy otthoni pihenős hosszúhétvégét, akkor tuti, hogy a fél péntek mégis azzal telik, hogy bemegy "csak reggel, meg csak ezt, meg csak azt az egyet elintézni", vagy otthon van, de egész nap telefonál, és nézi, hogy jött -e mail bentről az otthoni címére.....Most még kapott egy laptopot is, ami rűadűsul kártyás is, vagyis még a kocsiban is lehet vele maileket fogadni.....Persze drukkolok neki, meg örülök, hogy hajtja a dolgokat, de nem egyszerű így pihenni.

Az első akadály hétfőn jött, amikor Anyinak javasoltam, ugyan már, nézze meg az útlevelét, nem járt -e le neadjistenesetlegtalán..... De. Pasit is felszólítottam, hogy először is keresse meg, majdpedig nézze meg, az övé érvényes -e még. Nem.

Mártika barátnőm szerint most voltak, tuti nem engednek így át. Központi hivatali akármi, érdeklődünk, hogy jó -e a régi személyi, de csak a  kártyás jó.Helyi okmányiroda, lehet -e 2 nap alatt kártyás személyit csináltatni? Nem. Központi határátkelésifelügyeletiinformációssegédvonalszám, nyomja meg 8, nyomja meg 9, majd nő hang elhadar egy www.??????????.hu címet, ami a 10. meghallgatás után is egy nagy kérdőjel, mert semmilyen változatra nem jön be az oldal. Végül sikerült a sok nyomogatás után elérni egy emberi hangot, aki azt állítja, hogy lejárt útlevél+régi személyi párosítás nyerő, átengednek. Tuti biztos??? Igen. Átugrottuk.

Kedden gyorsan hívtam a páromat, hogy trallalal, mehetünk, mert átengedik őket mindenféle régi meg lejárt dokumentumok kombinációjával. De újabb akadály gördül be, mivel -bár alig meri elmondani, nehogy a telefonon keresztül megégjen a füle- most szólt a tulajdonos, hogy csütörtök kettőre (miért is ne reggel, legyen pont 2, mert az totál félbevágja a napunkat, és lehetetlenné teszi a hajnali órák Bécsben, vagy az éjszaka Bécsben kiruccanási lehetőségeket is) szervezett egy nagyon fontos megbeszélést, egy nagyon fontos vezérigazgatóval, nagyon fontos, hogy ottlegyenek. 

Persze, én belátom (miután kitisztult a gőz a fejemből), hogy tényleg fontos megbeszélés, meg minden, de 1 nap, december 7., a mi napunk??????????????? Sosem megyünk sehová, mert 3 éve építkezünk, és közben mindketten felelős vezető pozícióban taposunk, és nincs idő, és most??????

Sértődős maileket írok, Ő kedveseket válaszol, vígasztal, megígéri, hogy megpróbálja elnapolni, de olyan ciki, mert ők akartak a nagyonfontosemberrel találkozni, és tessék, most lehetne, Ő is akar menni nagyon Bécsbe, de most meg kell értenem. Próbálom. Az eszemmel értem, de a lelkem már ott jár forrócsokizni a bécsi utcákon.... Ígéri, szerda délelőttre kiderül, hogy el tudták -e napolni.

Kedd este szinte szótlanul megyünk haza. Neki fáj a torka, krákog, én meg még duzzogok, és azon gondolkodom, hogy milyen rossz szótlanul ülni a kocsiban. De nem szólok, mert azért én duzzogok....Aztán úgysem bírom sokáig, és beszélünk, beszélünk. A páromnak sajog a torokberendezése, nem is érzi jól magát.....

Szerda délelőtt tűkön ültem, hogy mi van már, de csak ebéd után jött a válasz, mehetünk!!!!! Ezt is átugrottuk.

Aztán jött Csiga, aki ugye nem szerelte meg rendesen a wc-t. Aztán végre elment. Éjjel felébredtem, hogy a párom megint lent mászkál, TV-zik. Hajnali 2 óra. Rosszul van, hányt. Főztem kamilla teát, megitattam vele, és felparancsolatm az ágyba, hogy próbáljon meg aludni, mert sokat kell vezetnie Bécsbe. Ő durmolt, nekem meg kiment a szememből az álom, össze-vissza forgolódtam. Reggel nagy álmosan keltünk, fél órával később, mitn kellett volna.

Csináltam 20 szuperszendót: tönköly kenyér, bio csírák, téliszalámi, sajt, dugimustár (mindig eldugjuk, mert olyan finom, hogy nem akarjuk, hogy a vendégek megtalálják és megegyék.irigy kutyák, hahaha), medvesajt. 6 paprika felvagdosva, kimagozva, külön kis csomagokban. Párom állítja, hogy jobban van.

Rohanás a találkozási pontra, de előtte beugrottunk egy bankautómatához. Direkt kértem a pénzügyes barátosnőmet, hogy kivételesen időben utaljon legyen szíves (nem rajta múlik), és olyan helyes volt, mert szerdára ott is volt a pénz. Így csütörtökön nyugodtan húztam le róla a bécsi útra szánt keretet, és mikor kivettem a bizonylatot, látom, hogy hiányzik 100 ezer Ft?????? telefon Korminak, nem utalt -e 100ezerrel kevesebbet véletlenül, de nem. telefon a banki ügyfélszolgálatnak, adja meg a 10 jegyűt, adja meg a 4 jegyűt, az meg mi, nem jó, újra, stb. Míg végül kiderül, a telefonos segítség elmondása alapján, hogy állítólag november 16.-án erről a számláról levettünk 100 ezer Ft-ot, amit nem írt jóvá a rendszerük, mert hiba volt az Ő rendszerükben, és ezért most levették az összeget, szólás, értesítés, minden nélkül. És ja, 300 ezer embernél tették ugyanezt, szólás, elnézést, stb. nélkül....milyen bájos.

Mi mentünk elől, de mivel a párom pont idegesen telefonált a bankos segítséggel, nem az M1-esen idult el, hanem az M7-esen. És később vettük észre, úgyhogy jól eltávolodtunk, míg valahol egy kis falunál le nem tudtunk térni, ahol az unokatesóm vette át az irányítást, és előre ment a kocsijával. Eltévedtünk. Nagy nehezen visszaevickéltünk az M7-re, és vissza a kiindulási pontra. A párom addigra olyan rosszul lett, hányingere volt, hogy be kellett menni a gyógyszertárba, háyninge elleni csodapiruláért. 1,15 órával a megbeszélt indulás után ismét elindultunk, immár az M1-esen. Kb. 15 km-re Bp-től a párom annyira rosszul lett, hogy félre kellett állni, hogy nehogy hányjon útközben. Úgy döntöttünk, hogy én átülük az Ákosékhoz, és a Mamám és a párom hazafordulnak.

Ezt nem ugrottuk át.

A hátsó ülésen, középen kaptam helyet, az öcskös és a barátnője között, és így értünk be Bécsbe. Gyors kastély nézés után be is vetettük magunkkat a Starbucks kávézójába, amit én eddig távolról, a filmekből tiszteltem, és már nagyon szerettem volna közelről is megismerni. Isteni tejeskávét ittunk.

Mire besötétedett, eljutottunk a nagy adventi vásárba, ami elég nagy csalódással töltött el. A fények gyönyörűek voltak, nade a szép, kézműves áru helyett, amire én számítottam (gondoltam, hogy egy ilyen jellegű vásárra csakis zsűrizett kézműves portékát engednek be, és majd gyönyörű dolgokat tudok venni a lakásba), tele volt gagyival, forrócsokival, borral, meg mindenféle kajával. Komoly gondot jelentett, hogy az otthonmaradt mamámnak és a páromnak találjunk valami értelmes, kedves dolgot.

És nem is szeretek a pasim nélkül bandázni, úgyhogy nem volt valami jó....

Hazafelé, a legnagyobb dugóba keveredtünk, és 4 órán keresztül vánszorogtunk a bécsi forgalomban, a legbelső sávok egyikében, amikor is az unokatesóm felesége annyira rosszul lett (egész nap fájt a feje), hogy telehányt egy nagy zacskot. És mivel nem tudtunk félreállni, egy órán keresztül utazott a boa a zacsiban velünk:-))) De legalább szegény Dalmus megkönnyebbült, és ettől kezdve be sem állt a szája, de igazából senkié sem, és mindenféle témát érintettünk: lesz -e élet a földön 500 év múlva, mennyibe kerül egy szülés, miért nem váltok állást, stb., stb. Persze az autópályáról letérve, már hazafelé ismét eltévedtünk egy kicsit, és jó nagy ködben cammogva hazaértem 11-re (délután 5-kor indultunk Bécsből). A párom még mindig szarul volt.

A róka koma belengte ezt a napot:-)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr1521734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.