Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Bőgés, ölelgetés

2006.12.08. 23:38 | piroskaesfarkas | 2 komment

Sokat sírok. Azt hiszem, addig még egészséges, amíg többet nevetek. És nagyon sokat nevetek. Igaz, a barátaim szerint hetente két bőgés az átlagom, annyi kell, hogy meglegyen az egyensúly a lelkemben, vagy talán ahhoz, hogy kipakoljam a lelkemből a felesleges terheket, hogy jusson hely újabb önsanyargató, lélektépázó dolgoknak. Nem is tudom.


Viszont szeretem, ha valaki tud sírni, nem szégyenli a könnyeit, akár lány, akár fiú.  A párom nem szeret sírni előttem, mert úgy nevelték, hogy a fiúk nem sírnak. Az évek során sokat változott, és több könnyet is láttam, de azokat is csak lopva, mert takargatja.
Most néztem meg ezt a megatáncos műsort. Magáért a műsorért nem rajongok, de szívesen megnézem, ha van időm, mert szeretem a táncot, és sajnálom, hogy annak idején nem foglalkoztam többet vele (jó kis lélektisztító, érzelem közvetítő, élménypillanatszóró, stb.). A megasztáros műsorban is nagyon szerettem, hogy az itt fellépő fiatalok nem szégyenlik kimutatni az érzelmeiket, és ha úgy adódik, akkor sírnak is aa kamerák előtt. És nem szégyen megölelni egymást, és megpuszilgatni a másikat, és azt mondani, hogy szeretlek. És két fiú is ugyanúgy megteszi ezt, mint akár a lányok, akár ellentétes neműek. Szóval ez nekem nagyon tetszik.
Én igénylem is ezt a fajta testi kontaktust, amolyan "fogdosós-ölelgetős" típus vagyok. Ha valakit szeretek, akkor általában megfogom, megsimítom, megölelem, megbököm, stb. Nálunk a családban is nagy puszilgatások, ölelgetések mennek, nekem ez nagyon fontos.
Imádtam a nagyszüleimet, sajnos, ma már csak az egyik nagypapám él. A Dagi mamám mindig nagyon dagi volt, de nagyon szép, mert a bőre nem öregedett meg igazán, és csodaszép haja volt, sűrű és göndör még idős korára is, és nagyon sokat nevetett. Nagyon hiányzik az ölelése. Már 5. éve, hogy meghalt. De idősebb koromban ugyanúgy öleltük egymást, feküdtünk egymás mellett egy délutáni szunyókálás keretében, mint kicsi gyerek koromban, és beszélgettünk, és elmeséltem neki a problémáimat, és ha valaki bántott, akkor megkérdezte, mint óvodás koromban, hogy "odamenjek, leöntsem forró vízzel?" És ettől egy kicsit megnyugodtam. Kisebb koromban minden rosszat elmeséltem Neki, de ahogy idősebb lettem, és egyre nagyobb lett a felelősség érzetem iránta, és tudtam, hogy milyen fájdalmas neki, ha rossz dolgok történnek velem, és megfordult a dolog:már nem az volt számomra a fontos, hogy kibeszéljem magamból a rossz dolgokat, és a Mama megvígasztaljon, hanem az, hogy csak a jó dolgokat meséljem el Neki, hogy én felvidítsam.
Mennyire jó volt odabújni hozzá, a vastag kis karjaiba!!!!
Olvastam, hogy egy embernek naponta 17 érintésre van szüksége. Azt nem tudom, hogy ezt pontosan hogy számolták ki, és azt sem, hogy mi számít egynek, és hogy pl. a kutyák érintése számít -e. De azóta anyukámmal 17-szer adunk puszit vagy lapogatjuk meg egymást egy találkozásnál:-))) Nekem naponta biztosan megvan a 17, de attól félek, hogy ha nem találkozom Anyuval, neki sajnos van olyan nap, amikor 0, szerintem.
Van olyan barátnőm pl. aki nem szereti, ha fogdossák, nem bírja az ilyen típust, mint amilyen én is vagyok, pedig szeret, csak egyszerűen nem igényli ezt a fajta kontaktust.

Mikor a párommal megismerkedtünk, és bekerült a családunkba, akkor nagyon furcsa volt neki ez a nagy csüngős-puszilkodós-ölelkezős famíliám, mert náluk egyáltalán nem ilyen a család. A papája pl. soha nem puszilgatta kisfiúként, mert úgy tartotta, hogy apa és fia ezt nem teszi, mivel az ő apja sem tette vele, mivel nem férfias dolog. Ma már legalább találkozáskor és búcsúzáskor a kézfogás mellett adnak egy-egy puszit, de olyat nem is tudok elképzelni, hogy hosszasan ölelgessék egymást.
Meg azt sem tudom elképzelni, hogy pl. az öcsémmel, vagy az unokaöcsémmel, vagy nagynénémmel, vagy a családom más tagjaival ne ölelgessük egymást hosszasan.
Szóval, a páromnak nagyon furcsa volt ez az ölelgetős téma, és most is néha elcsodálkozik egy-egy családi összejövetelen, amikor nem csak találkozáskor, de beszélgetés közben is mindenki mindenkit fogdos és átkarol, és puszilgat. Én meg imádom.
De persze az is biztos, hogy számít, hogy milyen közegben élsz, nősz fel, stb. Mert velem Ő is ugyanolyan, mint én a családommal, vagy Vele. De csak velem ilyen.
Nincs olyan reggel, hogy ne ölelnénk meg egymást jó hosszan, mikor találkozunk a készülődésnél, és az olyan jó!!!! Vagy imádom, amikor azt mondjuk egymásnak akármikor, mindegy, hogy "gyere ide, hagy öleljelek át", az valami lélekforrósító dolog.

Az ölelés nagyon, de nagyon fontos nekem!

Vannak különleges ölelések, amelyeknek csak Te tudod a mélyebb jelentését, és egyetlen ölelésbe belesűrűsödik annyi érzelem, annyi üzenet.....Legutóbbi ilyen ölelésem, amikor a mirci barátnőm és kolléganőm, aki babaszabin van, és már 2 hónapja nem láttam, bejött a munkahelyemre, és mindenkivel puszilkodott, és néztük a babát, és amikor odajött hozzám (nem tudtunk beszélgetni, mert sokan voltunk, mindenki jött hozzá), átölelt, és az arcát hosszasan az enyémhez szorította, erősen. Nagyon, de nagyon jó volt, mert elmodta vele, hogy hiányoztam neki, hogy szeret, és hogy örül, hogy lát, és milyen jó lenne beszélgetni. És én is ugyanezt adtam át neki, egy arc odaszorítással:-)
Vagy az is mostanában történt, amikor egy másik kollégám, aki egyébként olyan mint egy pokróc, és nem is szereti, ha őt fogdossák, és nem is szokott kedveskedni, meg semmi, és ő megölelt a kiborulós napomon, mikor a múlt héten a főnököm miatt kiakadtam, és bőgtem. Erre azt mondta, hogy hagyjam abba, mert feláll, és megráz,mire felállt, és megölelt. Vagyis álcáznia kellett egy megrázásnak, nehogymá' úgy látszódjék, vagy én azt higgyem, hogy ez egy ölelés, vagy mi???!!! És mennyire különleges jelentőséggel bíró ölelés volt.

És a nagyon fontos ölelések, mint pl. amikor aput megölelem, és olyan jó apu illata van. És amikor meg ő megölel, és néha úgy megszorítja az aarcomat az övével, hogy feljajdulók, hogy ne szorítson annyira. Vagy amikor megölelem, és közben ugrálok a nyakába (ez az idióta ölelésem). Meg az anyukám megszorongatása.
És a párom sok-sok ölelése, a reggeli típusú, a forró típusú, az elköszönő, a nap végi megnyugtató, a baráti és viccelődős, a vígasztaló..................mind, mind nagyon fontos.

Ha az Endre barátom hív, és elmeséljük egymásnak, hogy kivel mi történt, és én valami kiborítót mesélek, akkor mindig megkérdezi, hogy "és sírtál?????", és hogy "ez még az első bőgésed a héten???".

Mindenen tudok sírni, akkor is, amikor nem kéne, és nagyon nem akarok.
Filozófikus bőgés: amikor az élet nagy dolgain bőgök, mint pl. hogy megöregszünk, hogy meghalunk, minden elmúlik, meg ilyenek.
Együttérző bőgés: sajnálom, ha valaki beteg, ha rosszul él, ha szomorú, ha sír, stb.
Állatos bőgés: a kóbor kutyáktól teljesen kiakadok. Ahogy baktatnak az utcán, nincs kaja, esik az eső, elképzelem, hogy hol alszik, és hogy mit eszik, meg hogy mások elzavarják, és mennyire vágyna szeretetre. Pl. mikor találtunk egy kutyát, Blökit, és hónapokig etettük, kijártam a ház elé, hogy társaságot biztosítsak neki, és bőgtem vele....
Filmes bőgés:minden érzelmes, szomorú részen, de még rajzfilmen is.
Féltő bőgés: amikor arra gondolok, hogy pl. hogy szeretem a szüleimet, és nem bírnám ki, ha valami történne velük, meg nem akarom, hogy idősek legyenek, és nem akarom, hogy a páromnak bármi baja legyen, és ezt szövöm, szövöm.
általános munkahelyi: felidegestem magam, a benti dolgokon, stresszelek, és akkor
emberi genyóságos bőgés: mindig meglepődök pl. az építkezés alatt az embereken, hogy milyen gusztustalanok tudnak lenni...
bántanak-bőgés: ha valaki beszól, vagy ordibál velem, megbánt, nem értem a viselkedését.
És még sorolhatnám, de azt hiszem, hogy ezek a heti bőgéseim kategóriái, röviden.

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr4821777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pöttye (törölt) 2008.09.28. 11:46:09

Jaj te lány... :) Egy élmény lapozgatni a régi pillanataidon... :)))))

Piroska 2008.09.29. 15:40:55

Köszönöm Pöttye!!!!!