Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Otthoni koncertfíling

2006.12.01. 11:55 | piroskaesfarkas | 1 komment

Teljesen lestrapált a főnökömmel való levelezés, csattós email-csörte. Nevetséges, hogy az én kis irodám az övétől két szobányira van -ma reggeli mérésem szerint 8 lépés- és emailezünk. Raktam a válaszaimra követőt, hogy mikor megnézi -de ha nem rakok, akkor is lehet tudni, hogy nekem ír, mert mint a gép, úgy ütögeti a betűket, és az elküld gombra meg olyan nagy nyomatékkal üt rá, hogy tudom, mindjárt jön a jelzés, mailem jött. Meggyötri a lelkemet az ilyesmi, meg ugye értetlenül állok előtte. Neki mindnere az a válasza, hogy burkoltan bár, de közli, hogy ha nem úgy lesz, ahogy akarja, akkor itt valakiknek fizetését csökkenti, vagy kirúgja, ami majd jól a lelekmen szárad. Ilyen fenyegetettségben egyáltalán nem jó dolgozni.

Tegnap jött a hivatalos ügyfél levél, hogy megnyertem a cégnek egy nagy ügyfelet jövőre (velem versenyben volt még két nagy nemzetközi cég, fejenként 20-30 szakemberrel, szoftverháttérrel, velem szemben, aki itt egyedül lóbázza a lábát), ezzel jó kis bevételt biztosítottam, és még az ügyfél levele is így kezdődik "örömmel tájékoztatunk...", akkor ő miért nem tud bejönni a szobámba, és pl. egy A)jó kis dalt ordítva táncolni, oldalvást egymáshoz ütögetni a derekunkat, mint valami jó kis bulin, vagy B) egyszerűen, szuper voltál, király, vagy C) ja, OK, láttad, megnyertük -közléssel tudatni, hogy na, ez is megvan....De nem, ő több és több hasznot akar, és szakmailag olyanokat szándékozik rám kényszeríteni, ami nem tartható, és nem is vállalom. Szeretek itt dolgozni, és nyomom is rendesen a szekeret, de elég lenne az előbbi A-C verziók közül valamelyik, máris nem nyafognék...

Egy ilyen macerás nap után öröm volt hazamenni. Meg egyébként is mindig nagyon jó hazamenni. Nem csak azért, mert szép nagy házikónk van, hanem egyszererűen szeretünk otthon lenni. Egyszer azt kértem a páromtól, hogy ha valamikor, csak egy egészen picit is úgy érzi, hogy már nem olyan hazajönni, mint régen, akkor azonnal szóljon, és én is ezt teszem.

Szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy ha hazamész, akkor a "béke szigetének" érezd az otthonodat, legyen akárhol és akármilyen. Mindig nagyon jó volt hazamenni, akár a 26 nm-es albérletbe, mert akor örültünk, hogy valahol együtt lehetünk, vagy az első kis lakásunkban, aminek örültünk, hogy egyáltalán lett lakásunk, vagy a Pók utcai 39 nm-es albérletbe, mert mindig is szerettük azt a környéket, és ott kerestünk albérletet, hogy egy kicsit ott is tudjunk lakni.

Ugye most meg itt van a mézeskalács házikónk, ami meg egy csoda számunkra!!!!!

Fontos, hogy ha hazaérünk, akkor minden feszültséget le tudjunk pakolni a küszöbön.

Nekem az első dolgom, hogy otthoni ruhát veszek fel, feltornyozom a hajamat a fejem tetejére-ez egy kötelező és elmaradhatatlan mozzanata az érkezésemnek, egyszerűen nem tudok az utcai ruhámban kényelmesen elnyúlni, és a hajam is marhára idegesít, ha lóg:-) Rohan a három kutya, csipognak a papagájok, és egyszerűen örülök, hogy hazaértünk (na, jó, ez most marha rózsaszín, de így van. de meg kell említenem azért, hogy ilyenkor fedezünk fel időnként egy egy kaka-pisit, mert a kis szőrtündérek nem bírták ki a napot,  ilyenkor kell feltakarítani, vagy ne adja az ég, esetleg valamit szétszedtek, bár mostanában nincs ilyen, de volt, hogy pl. bútort rágtak.....Vagy pl. a madarak kalitkáját a kutyák odalökték az én szép, régi kis parasztasztalkámhoz, amit a két tollas megrágott, mire hazaértünk...)

Este 8 körül, a kanapén elnyúlva átkapcsoltam az HBO-ra, ahol a Depeche Mode februári koncertfimjét nyomták, és HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!! de szuper volt! A régi számok,  micsoda hangulat!! Az eslő két-három számra még csak fekve tomboltunk, némi karrázással, láblóbálással, de utána belendültem, és össze-vissza ugráltam, forogtam (otthoni játszós szerkó, fetornyozott haj, tiszta depeses kinézet:-))) örjöngtem, míg a párom is feloldódott annyira, hogy felállt és tapsolt, mintha mi is a koncerten lennénk!! isteni volt!!! Annyit ugráltam, hogy a végén alig bírtam menni...hiába, totál elpuhultam. Ja, és úgy feltekertük a hangerőt, hogy szegény papagájok rémülten ültek a rúdon (gondoltam, ma beírok a fórumba, és megkérdezem, hogy ez nem ártalmas -e a madaraknak, hogy üvölt a zene a szobában). Úgyhogy, rá kellett jönnünk, hogy nem élhetünk tovább Depeche Mode best of CD nélkül. Szerintem párom megveszi nekem télapóra!!!

Jaj, majd elmesélem az adventi meglepimet!!! Mármint amit tegnap vettem a páromnak!

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr4720418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.