Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Cinkos, összekacsintós kapcsolat

2006.11.30. 14:27 | piroskaesfarkas | 1 komment

Tudtam, gondoltam, hogy ez lehet. Hétfőn K, a kolléganőm beteget jelentett, mondván nagyon rosszul van, kétszer elájult, és meglepően gyenge. Meske, aki különösen érzékeny erre a témára, rögtön rávágta, tuti terhes.
Ahogy a nagykönyvben megírták: 3 éve találkoztak, augusztusban esküvő, és október elején teherbe is esett. Ugye az én tempómhoz képest ez nagyon gyors, de végülis ők nem 19 évesen (majdnem 20) ismerkedtek meg, mint mi a párommal. Krisztike is már 29, a párja meg ha jól emlékszem 38? Valahogy így.
Mostanában mindenki terhes. És 30-on túl meg mindenki ezzel macerál, hogy én meg vajon miért nem, és egyáltalán miért is nem mentem férjhez még, és teatyaúristen, hogy lehet, hogy 14 éve ismerjük egymást, és nem lettem Farkasfeleség???????? És bár keményen ellenállok az előbbieknek, mégis elgondolkodtató. Abban is lehet valami, hogy a hormonok dolgoznak.
Ambivalens módon viszonyulok a baba témához. Kislányként imádtam autóban ülni, füllhallgatóval a fülemen, bámulni a suhanó tájat, közben ábrándozni, jóképű lovagomról, milyen szép leszek az esküvőmön (persze a leszebb), és már tuti 25 évesen lesz gyerekem. Hát nem így történt. 25 évesen semmiféle esküvőt sem tudtam volna elképzelni, nem hogy egy gyereket.
 
Egyébként őszintén, de most tényleg. Az egyik oldalról azt kell mondanom, hogy szívesen várnék még vagy 5 évet a babavállalással, dehát 33 vagyok. Szóval tik-tak, tik-tak.....de nagyon jól megvagyunk mi ketten, a mi boldog, összekacsintós világunkban (Nemrég hallottam egy filmben, ahol az indiai srác beleszeret egy amerikai lányba, akinek viszont már van menyasszonya, akit sosem látott, és nem is nagyon akar elvenni, küzd, mert a szüleit nem akarja megbántani, a vallás, meg minden, de a végén persze örülnek, de előtte rohangálnak és keresik egymást....-és aminek nem is emlékszem a címére, pedig elég jó volt. Szóval ebben a filmben a csaj elmondja, hogy nem volt jó a házassága, bár szerette a férjét, de elvált, mert a barátság és a szeretet kevés. Mire a pasi: mi kell még? És akkor itt mondott egy olyat, mi nagyon tetszett, mert a mi kapcsoaltunk pont olyan, amilyet ő keres, és nekem itt van, ő meg nem találta meg:
"Az igazi szerelem, kapcsolat olyan, hogy megvan köztetek az a cinkos összekacsintás").
És különben is, ott a nagy hitelünk a házra, ami még nincs is kész, alig van benne bútor, nincs még megtakarított pénzünk (ami van tuti rámegy a perre, mivel a szemét kivitelező beperlet, bár a párom szerint visszanyerjük másodfokon-úgy legyen), és ha igaz, akkor nekem még jóljövedelmező évem várható a munkahelyemen, amiből olyan jó lenne egy kicsit félretenni, stb. Pasi alig egy éve, hogy nagyfőnök lett, rengeteg teher nyomja a vállát, és úgy érzem, nem ülhetek én is rá (főleg, hogy az utóbbi években felszedtem jó pár kilót:-))) tehernek. Szóval, jó lenne, ha Ő is megerősödhetne a munkájában, és akkor nyugodtabban tenném félre egy időre az enyémet.
Féltem ám a mi kis kacsintós közösségünket is egy kicsit, mert tényleg jó így ketten, de közben azt is érzem, hogy milyen csodás lehet, ha van egy egészséges kisbabád, és látod benne a párod vonásait, együtt örültök, és így lesz teljes a mi életünk is. Tudom.


Szóval, ez a két oldal van bennem, és vannak olyan napok, amikor egyértelműen "még várok 1-2 évet" jön elő, de vannak olyanok, mint pl. a mai, meg a tegnapi (tegnap jött haza a kórházból a szembe szomszéd a kisbabájával!!), hogy "azonnal kisbabát akarok" oldalam jön elő. És akkor nagyon előjön. Tehát, most itt van, ahogy írok......
Most komolyan, persze, hoy előjön. Mer' ugye minden celeb gyereket szül, ha jól értesült vagyok, akkor idén 12 híresség babázott le(namost kérdezem én, hogy honnan, merről le és merről fel számít egy baba celeb gyereknek, az anyja meg hírességnek?????). És hiába próbálom elkerülni a tömegcsajoslapokat, mert hát ez a munkám, és naponta itt figyel valaki a címlapról(mind ugyanaz, komolyan mondom). És, hetente jelenti be valamelyik ismerősöm, hogy szült, vagy terhes, vagy rágyúrnak a témára. És akkor még nem is beszéltem Madonnáról, meg a vastag szájúról, akik még jól örökbe is fogadnak....
Szeintem, amikor ez az oldalam jön elő, akkor kívánok annyira csokit. Most két hete csokit kívánok, de nagyon. Meg bírnék pl. enni egy egész nutellás bödönt, vagyis a mogyorókrémet belőle. Egy akkora nagy milkát, azt a nagyon nagy típusút, nem a kis ványadt egyenméretet.
Pontosan ezért, mert ez a két oldal viaskodik bennem van az, hogy a párom vesz egy csomag Elevitet, és egy darabig rendesen szedem naponta, majd egyszer csak abbahagyom, és hetekig nem veszek belőle.....Pedig az Dr Ceizel megmondta, hogy a fogantatás pillanatában is kell, hogy ELevit legyen a női szervezetben, mert ez, meg az, meg amaz, én meg elhiszem, mert abszolut célcsoport vagyok:-)
És még van más is, de azt nem írom meg....
Aztán ott van a másik oldalam, aki meg azonnal szülni akar, ill. előbb szeretne nagy pocit, amit a párja puszilgat, amit/akit mindig simiznék, örülnék, ahogy anyukámnak megmondom,aki nagyon várja már az unokáját, az Öcsémnek, aki szintén szeretné az unokaöcsit (nem is tudom miért várja ennyire, talán mert már ők is akarnának, te jó ég, és mégis gondolja, én vagyok az öregebb, ha még én nem, addig ő sem??????-mindenképpen azt szeretném, hogy előbb én szüljek, önzőség, de az én gyerekemet szeretném első unokának!! Tudom, ronda dög vagyok, de én is első unoka vagyok, és az bizony nagyon jó!!!). Belevetnénk magunkat a kék vagy rózsaszín babaruhár árusító plázákba a csajokkal, ellátnának csupa tündéri bébiholmival, amit az ő gyerekeik addigra régen kinőttek.
Jó is, hogy ezeket mind leírom, hogy majd egyszer, ha jön a baba, tudjam, hogy milyen röhejes voltam ezekkel a gondolataimmal:-)))

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr8920207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pöttye (törölt) 2008.09.28. 08:53:33

;-) Egyáltalán nem vagy röhejes..Olyan, de olyan sok részét átéltem már én is.. :)