Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

október 2014
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  <
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Elkészült a faházikó

2014.09.16. 15:19 | piroskaesfarkas | 7 komment

DSC_6517.jpg

Az első és egyetlen almánk a fán

2014.09.16. 15:18 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

DSC_5421.jpg

DSC_5420.jpg

DSC_5430.jpg

DSC_5432.jpg

Felfedező

2014.09.16. 15:15 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

DSC_4749_1.jpg

Apró kunkorok

2014.09.16. 15:13 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Amikért megveszek..... 

DSC_5253.jpg

Édes

2014.09.16. 15:12 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

DSC_5072.jpg

Érdeklődő

2014.09.16. 15:09 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

_DSC9732.jpg

_DSC9743.jpg

_DSC9665.jpg

Macskacsajsapka

2014.09.16. 15:07 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Más alkoholra költ, én sapkákat veszek a csajoknak. Magamnak is vennék, ha nem lennék ennyire nagyon kalácsképű és visszanyerném a karcsúbbfejemet. Úgyhogy bármerre is járok, sapkával térek haza. (na persze Bubusnak is van egy ugyanilyen).

DSC_5582.jpg

Festő

2014.09.16. 15:04 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Elkészült a hófehér lányszoba. Nünü ötlete nyomán -úgy tervezi, hogy összebútorozik majd Bubussal, ha már nem lesz folytonfelkelőscicizős- az antik szekrénysort átvittük a babaszobába, így ott került kialakításra egy majdnem gardrób-pelenkázós szoba. Viszont így hatalmas teret nyertünk, társastánc tanfolyamot is indíthatnánk az Ő szobájában. Még festegetem (fehérre) a fésülködőasztalát, és lesz még pár kiegészítő, de haladunk.

DSC_5220.jpg

DSC_5217.jpg

Ui: azért kicsit sajnálja a régi szobafalat......

Szívemteleszerelemmel

2014.08.23. 00:23 | piroskaesfarkas | 1 komment

Döbbenet, hogy huszonhárom éve ismerem. Egyszerre döbbenet, hihetetlenség és csoda. Sosem szűntem meg imádni. Nem tudom, milyen az, amikor azt mondják, hogy minden kapcsolatban van (kell) hullámvölgy, meg összeveszés, meg nehéz időszak. Egyszerűen nem volt ilyen. És az, hogy itt szuszognak mellettünk a kislányaink, az Ő meg az én sejtjeinkből, szerelmünkből született kislányaink. Nem tudok betelni ezzel az egész, rózsaszín, kívülrőlcsöpögősnektűnő szerelemfészekkel. És annyira félek az apró kis lehetektől, hogy mindez elveszíthető. Szívemteleszerelemmel.

DSC_5335ff.jpg

Az első igazi

2014.08.22. 11:03 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Ha nem tekintjük igazinak azt a drága, rózsaszín, semmiresemjó fényképezőgépet, amit a Másikmama vett neki talán tavaly vagy előző évben, és kb. semmire sem jó. Na jó, arra igen, hogy ha leesik, nem törik össze, de ennyi. Mivel annyira vágyott már egy "normális" gépre, megkapta ezt a régit, amivel Papa kattintgatott. Na persze Nünü olyanra vágyott, amin levehető objektív van, meg nincs megelégedve a képek minőségével sem (???:)) de most egyelőre beéri ennyivel:)

DSC_4805.jpg

Éhes hernyócska

2014.08.22. 10:57 | piroskaesfarkas | 1 komment

A kedvenc mesekönyve Bubusnak. Leül, és nézegeti csücsöri szájjal percekig. De most már simán hagyom a nemkeménylapos mesekönyveket is nála, mert egyelőre nem tépi szét és szívesen nézegeti. Imádom, ahogy megpuszilja benne a számára kedves figurákat, vagy ha olvasok neki, és elhangzik az "anya" szó, mondjuk "itt van mackóanyuka" vagy hasonló, akkor rámnéz mosolyogva és odabújik szorosan. A repülőnél az égre mutat zümmögve, a pilóta bácsik a kedvencei a könyvben, ha pedig valaki eszik a figurák közül, akkor nyammog:) Ha pedig valaki sírást imitál, akkor elkeseredik, főleg, ha én olvasom ezt fel egy könyvből. Szóval egy csodaélmény az olvasás is Vele. De szoktak kettesben is olvasni Nünüvel, ami bár kívülről nézve lélekemelő, mégis némileg problémás a lapozás miatt, mert míg Nünü szeretne szépen, komótosan végiglapozni egy könyvet, Bubus lényegretörően a végére és az elejére lapoz folyton.

Álmosankócos reggeli meseolvasás:

DSC_4848.jpg

Barátnők

2014.08.22. 10:53 | piroskaesfarkas | 1 komment

Meskebarátnőm, akit csak Kisfiam néven emlegetek (höhö:))), ez csak nekünk vicces, bár magunk sem tudjuk, hogy miért) eljött a stúdióba, hogy végre a Migyerekeinkről is legyen pár "rendes" kép, meg Nünü is reklamált, hogy folyton csak idegen gyerekeket fényképezek ott, Őt meg sohadesoha. Rengeteg fotó készült, kivéve Bubusról, akiről csupán egy bőgősordítós, mert vagy aludt, vagy kiakadt, hogy nem a karomban van, ha letettem. Mutatok egyet a Kismeskéről és Nünüről (mutatnék többet is, mert tudom, sokan hiányoltátok Meskebarátnőmet, de csak majd akkor, ha megengedi:)

DSC_5103v.jpg

Pakol

2014.08.22. 10:49 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

DSC_5201.jpg

Igy rajzol majdnemötésfélévesen

2014.08.22. 10:46 | piroskaesfarkas | 2 komment

A rajzolás még mindig a kedvenc elfoglaltságok közé tartozik (remélem meg is marad a hév, a lelkesedés és a tehetség). Szponzorunk még nem akadt, aki folyamatosan szállítaná nekünk a színes tollakat, papirokat, fekete filceket, úgyhogy kisebb fajta vagyont hagyunk a papirírószereseknél:) Apaca ötösével veszia fekete tollakat, amelyekkel szívesen alkot, meg a tintákat a nyomdákhoz, és egyéb kiegészítőket. Most alakul Nünü szobája is, ahol helyet kap majd egy igazi nagylányos asztal, felette polcokkal és a falra kerül majd pár iratrendező is, hogy minden kreatív kincse helyet kapjon.

A képen Ő látható, amint esőben sétáltatja Mérit (a képzeletbeli kutyánkat, aki remélhetőleg majd hamarosan testet is ölt:). A kedvencem alul, a csigák mellett a százlábúja:)))

DSC_5137_1.jpg

Alvázgondok

2014.08.19. 11:47 | piroskaesfarkas | 3 komment

Említésre méltó, hogy Lajos napra pontosan úgy érkezett meg másodszor is, ahogy kell. Meg az is, hogy a nyaralásunk legelső napján tette mindezt, s tekintve, hogy csupán négy napra ruccantunk le a Balatonra, én végig a partról figyeltem a többieket, ahogy lubickolnak. No de ez legyen a legnagyobb bajon ugye. De sajnos nem ez. Mert alvázfájdalom gyötör, amitől meg egyből a félelem is sanyargat. Annyir rémes dolgot hallani. Ha már az én füzetem, akkor nyilván leírhatom, hogy a hüvelyem jobb oldalán érzem, főleg, ha megyek, akkor. Nem elviselhetetlen, csak egyszerűen fáj. Először május végén éreztem, aztán elmúlt, és időnként visszajön. Jövő héten nőgyógyász rákszűrés, csütörtökön meg vérvétel (utóbbi főleg azért, mert csomókban hull a hajam és vérzik a fogam minden nap - a körzeti szerint a szoptatás miatt, de azért nézzük már meg. persze legyen neki igaza).

Meg még azt is megemlítem, hogy minden lajos előtt reménykedünk, hogy talán jön a harmadik baba. Jó, persze, tudom, le kell fogynom előtte, fel kell készülnöm egészségügyileg, mert le vagyok rongyolódva, strapálódva, stb. Azért mindig csalódás, ha jön. És mindig feldereng a sok szomorúság és izgalom, ami ezzel kapcsolatban történt velünk. Nünü pedig közölte, hogy Ő legszívesebben "öten lenne", vagyis még három tesót szüljek. Ez persze már nem fog összejönni. "Akkor viszont csak egy fiút szülj legalább Anyaca, kérlek!". Jó.

Elsőmozgó

2014.08.19. 11:41 | piroskaesfarkas | 1 komment

Meseolvasás közben boldogan felkiáltott, hogy mozog a foga!!! Annyira izgatott volt, hogy ugrált örömében és levágtatott a lépcsőn, hogy megmutassa Apacának is, hogy a bal alsó aprócska gyöngyfogacsak bizony mozog. Annyrira várta és olyan lelkes volt:) Magyaráztam Neki, hogy lehetőleg ne piszkálja sem az ujjaival, sem a nyelvével, hagyjuk inkább a fogacskát a saját tempójában lazulgatni, és bár tudom, hogy ilyenkor mindig odatéved az ember nyelve, és véletlenül is piszkálja, próbáljon meg odafigyelni. Erre hallom a sötétben: "Nem!". Kérdezem, mi a gond? "Semmi, csak figyelmeztgetem magam, hogy ne piszkáljam. Csak az a gond Anya, hogy annyira nagyon izgalmas, hogy folyton piszkálgatnám!":)

DSC_5058.jpg

Megyünk anyagot venni, és készül majd kis zacskó a fogtünrédnek, és majd ha kiesik a foga, akkor kér egy kis üvegcsét, hogy először hagy vigye be az oviba, mielőtt még elviszi a tündér, hogy megmutathassa mindenkinek:) Szóval nem egészen ötésfélévesen mozog az első kis fogacskája.

Legjobbarátnők

2014.07.25. 10:48 | piroskaesfarkas | 1 komment

_DSC8382.jpg

Hazafelé

2014.07.25. 10:47 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

_DSC9622.jpg

Reggeli a kertből

2014.07.25. 10:45 | piroskaesfarkas | 1 komment

Szigorúan papucsban és pizsamában:) Anyjalánya. És még virág is került az asztalra a mezőnkről (ok, a le nem nyírt füves-gazos minirétünkről:)

DSC_3648.jpg

DSC_3639.jpg

DSC_3577.jpg

DSC_3578.jpg

DSC_3638.jpg

DSC_3581_1.jpg

 

 

A mindentelérő

2014.07.25. 10:41 | piroskaesfarkas | 2 komment

"Későn" kezdett el hasalgatni, majd forogni, végül kúszni, és dévényes rásegítéssel (kb 8-szor voltunk) végül remekül elkezdett mászni. Pár hét szabályos kúszás, majd mászás, ami még most is tart, mert bár felállt pár hete, lépegetni még nem lépeget, inkább visszatottyan és mászik. Viszont megvannak az első szavak, amelyeket 1 évesen mondott ki: "Papa" - bizony, nem az a papapapa, meg babababa, hanem ha meglátja vagy meghallja a Papát telefonon is akár, akkor szép lassan kinondja: "Papa". Papa olvad. Aztán mondja már "Apa", és a lámpa az pedig "Bámpa". És van még egy szó, aminek a jelentését nem tuduk, az pedig a "Tetepő":)))

_DSC9427ff.jpg

_DSC9452.jpg

Megunhatatlan

2014.07.25. 10:37 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

_DSC9524_1.jpg

_DSC9532_1.jpg

Vegyes

2014.07.24. 08:17 | piroskaesfarkas | 1 komment

A hálószoba matracunk mellé behoztuk pár napja Rózi szobájában álló kovácsoltvas ágy matracát is, úgyhogy most már Nünü szobája éjszakára csak ágyból áll. De legalább mind a négyen egy kupacban alszunk (nem volt ez másként eddig se nagyon, csak Apaca a lábunknál aludt egy összehajtott paplanon - igen, hatalmas házban lakunk, több szobával, ágyakkal, még 6 vendéget is el tudnánk altatni, de mi itt húzzuk össze magunkat. Együtt. És ez jó nekünk.).

Úgyhogy felültem az ágyban, hogy kinyissam a gépet, amíg alszanak a lányocskák. Jobbra Nünü szuszog, balra Rózi gombocodik.

Be kell jegyeznem, hátha később fontos információvá lép elő a tény: 07.21. lajos megérkezett és két teljes napot töltött el nálam. Annyira nem lepődtem meg, mert úgy két hete borzasztóan sajogni kezdett a jobb petefészkem (amihez ugye nincs már járatom, mivel kikapták a méhen kívüli lombik beültetés miatt), lépni is alig bírtam. Nününél félévesen érkezett. Szerintem most is csak azért volt esélye érni, mert Bubust párszor Nagyikánál hagytam 5-6 órára, míg én dolgoztam, mert egyébként még mindig cicifüggő. De legalább a születésnapja óta hajlandó inni vizet vagy gyümölcslevet. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem akar anyatejet is. Éjjel meg 3-5-ször kel és iszik (igen, régebben átaludta az éjszakákat, de már nem).

A nyaraláson szétzabálták Bubus fejét a kedves idegenek. Imádják, ahogy eszik (mit eszik, tömi be a kaját) az étteremben, ahogy integet, ahogy incselkedik majd belémbújik, ahogy borvirágos hangon magyaráz, kacag, ahogy kinéz a haja, meg úgy egyébként is, egy csodacukor na. Bár itthon én igyekszem igzságosan osztódni és osztani a dicséreteket meg anyai lelkesedést, máshol ez nem oszlik meg így. Sajnos a kedves idegenek általában Bubusra figyelnek, ami persze érthető, mert Ő még kicsi, meg visít, és meg is követeli a figyelmet. Ezért aztán Nünütől elhangott egy ilyen mondat, mikor lelépett az egyik néni, aki szintén Bubustól olvadozott, miközben Nünü mellettem állt: "Anyaca! Engem már észre sem vesznek?"........ Mikor mekérdezik, hogy menniy idős Rózi, Ő hozzáteszi, hogy "Én öt vagyok". Néha még az is: "amúgy".

Ha igaz, két hét múlva elkezdik készíteni a kis cölöpökön álló faházikót a kertbe, ami most főleg Nününek nagy boldogság, de Rózi is kapja, ill. főleg Ő kapja a születésnapjára. Egy titkos kis lak, csak nekik.

Nünü 5 hónapja köhög. Voltunk tüdészeten, meg orvosnál, meg volt antibiotikum, de még mindig....

Na, úgy látszik, ennyi jutott mára. Ébredeznek a kislányaim.

 

1 éves

2014.07.14. 01:03 | piroskaesfarkas | 8 komment

DSC_3763ff599.jpg

DSC_3782-599.jpg

amika1599.jpg

Sajátedzőm

2014.06.11. 15:56 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Futunk. Tegnap óta. Két hete határoztuk el, mikor úgy éreztem, hogy futnom kell. Régebben is próbálkoztam a géppel, de azt inkább muszájból. Most viszont kívánkoztam futni. Igen, 40 fok van, meg marha macerás a gyerekeket hova tenni, "lerázni" Nünüt, hogy vele majd utána bicajozunk, stb. De mindig van kifogás. A testem is barbamama, a kondim kritikán aluli, és hát az én koromban már lefelé épül az ember, szóval tenni kell az életbenmaradásért. Farkas, aki előbb volt élsportoló majd teniszedző, mint menőreklámszakember, azonnal csatlakozott és tartja velem a tempót és bennem a lelket (Ja, hogy most azt kérdezitek, hogy nahát, ez a pasi tökéletes? Nos igen, az:))). Míg én vonszolom magam az aszfalton, Ő a hosszú lábaival kecsesen szökken és bíztat, hogy "jó lesz ez Boszikám". És tényleg jó volt. A közeli táj, ahol futottunk, a habos bárányfelhők, színes mezei virágok, naplemente, a magyarázódzsipieszestelefonizé, ami mutatja, hogy mennyivel futunk és hány kilómétert tettünk meg. És főleg, hogy közös program - ahogy Ő mondta- megint valami jó, amit együtt csinálunk. Terveink szerint minden másnap megyünk. Most 5 km a cél (2,5 km-rel kezdtünk), amit ha izgaz, majd két hónap múlva érünk el. És minden jól teljesített két hét után (ami azt jelenti, hogy tényleg elmentünk futni rendszeresen) megjutalmazzuk magunkat valamivel. A program végén a futómagyarázóval mindig készül egy fotó is, hogy lássuk a változást, és jót röhögjünk magunkon. Még az is lehet, hogy egyszer futóversenyen indulunk. Ő meg én. Imádom (ja, még nem a futást, Farkast!).

Trendi

2014.06.11. 11:02 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Tisztára olyan a sérója, mint egy trendi fiúcsapat sztárjának. Még Johnny Bravo is eszembejutott Róla:)

DSC_1097.jpg

ui: annyira szeretek írni, hosszan és elgondolkodósan, de nincs időm....Így most főleg csak képekben (mert arról meg nem tudok lemondani:)

Meglestem

2014.06.11. 10:57 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Éppen gondolkodott a fürdőszobában......

DSC_1091.jpg

 

Befőttesüveg

2014.06.11. 10:57 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

De legalább ezt kevéspé szedi le a fejéről, vagy esik be a szemére, mint a többi kalapka.

DSC_1010.jpg

Mindig megnevetteti

2014.06.11. 10:55 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Bármit is csinál Nünü, az mindig vicces. Bubus gurgulázva tud kacarászni rajta. Fájdalmasangyönyörűségesencsodás nézni Őket együtt!

DSC_1087.jpg

Legalább ilyenkor lefotózhatom az alsó két kis cakkosszélű fogacskát, és néha látszik a drakulásan kibújt felső kettes pár, valamint a végre felzárkózó két kis eggyeske:) (a néha nem ezen a képen van prezentálva:)

 

Első és egyetlen

2014.06.11. 10:51 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

A tavaly ültetett meggyfákon beérett a termés. Csupán egyetlen egy. Vagyis az egyiken egy klasszikus meggypár, míg a másikon egy magányos kis piros fityeg. Szeretettel és csodálattal figyeljük!:) Remek érzés! Van saját meggyünk, van saját meggyünk:)))

DSC_1045.jpg

Bubus dumbival

2014.06.11. 10:49 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

DSC_0986ff.jpg

Pillangó

2014.06.11. 10:48 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

DSC_0998.jpg

DSC_1035.jpg

DSC_1033.jpg

DSC_1037.jpg

DSC_1000.jpg

DSC_0995.jpg

DSC_1036.jpg

Tető nélkül

2014.06.09. 00:26 | piroskaesfarkas | 1 komment

Beindult a nünüindönájt időszak. Vagyis most már nünüandbubusindönájt-nak hívjuk azt, amikor a lányokkal kilengünk az éjszakába. Remekül bírják. Jobban, mint mi. Tegnap például a belvárosban kószáltunk, még sötétedés után is nagy melegben. Nyüzsgött az egész város, imádtuk. Fagyiztunk, sétáltunk, élveztük az életet. Ma a Bazilika, az óriáskerék és környéke volt a célpont sötétedés után. Bubus is szereti a sürgölődést, amit meg-megszakít egy-egy cicizéssel (ma volt az első nap, amikor nem csak rágcsálta a cumisüveget, de meg is itta belőle a teát, amitől boldog voltam, mert imádom szoptatni, de ilyen melegben nehéz volt a félóránkénti cicizés...és ma volt az első nap, hogy egyedül evett husifalatokat!!! Kitettem az etetőszék tálcájára a falatkákat sorban, Ő pedig bekapdosta, tömte befelé a kis vaskos kezével....csoda ez a gyerek (is:))) - és késve ugyan, de két napja magától felül, amit annyira élvez, hogy nem akar aludni és csukott szemmel is feltolja magát ülésbe).

Hazafelé, mikor Nünü bemászott a kocsiba, a csilli-villi belvárosi éttermek tövében, egy kirakat elé vackolódva aludt egy hajléktalan bácsi. Erős volt a kontraszt. Szemben egy elegáns, szépen kivilágított étteremben pazar lakomák mellett iszogattak az emberek, pár méterre meg szegény ember majdnem a földön feküdve, koszosan, bödösen kortyolgatott valamit egy üvegből. Látszi, hogy Nünü kertvárosi gyerek, mert ilyen közelségbe még sosem került hajléktalanokkal. "Anya! Ott alszik valaki a párkányon!!! Dehát miért nem megy haza, ha ennyire fáradt???? Otthon kell aludni, nem az utcán csakúgy leheveredni, ha elfáradunk!!???" - elmagyaráztam Neki, hogy sajnos ennek a bácsinak nincs otthona, úgy mondják, hajléktalan. "Dehát nincs lakása? Az hogy lehet????" - érdeklődött, és láthatóan megrázták a hallottak. "Nem, nincs Neki kicsim. Sajnos így alakult az élete. Nem ismerem, így a történetét sem tudom, miért került az utcára, de nincs hova mennie." - magyaráztam. Aggódva nézte a bácsit a kocsi ablakából, teljesen megrendült. "Akkor miért nem csatlakozik valakihez? Hogy legyen családja. Miért nem fogadja be senki?" Mikor alhat majd ágyban? És mikor lesz párnája egyáltalán? És ha hideg van? Nincs takarója? És van szekrénye? Vagy hol vannak a ruhái???..........." - záporoztak az aggódó kérdések. A kis szeme megtelt könnyel, de nem sírt, csak csodálkozott és szomorú volt. A beszélgetést így zárta: "Anyaca! Kár, hogy ilyen szomorúságos dolgok vannak a világon."

Szemszájhaj.....odavagyok

2014.05.26. 16:40 | piroskaesfarkas | 6 komment

DSC_8749.jpg

Etetőháló

2014.05.26. 16:34 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Szerintem remek találmány. Főleg az olyan parázós szülőknek, mint amilyenek mi is vagyunk. Igaz, hogy Bubus úgy döntött, hogy nem igazán szereti az ennivalót pépesen, mi meg félünk, hogy félrenyel (mert szokott azért). De egy napon kinézte a szánkból a grillcsirkét, amit megkóstolt és húst csakis darabosan eszik mostantól.....Gyümölcsöket is szívesebben kóstolgatja a hálóval, mint pépesen (a szívesebben nem azt jelenti, hogy imádna enni...egyelőre...)

DSC_0064.jpg

Fények

2014.05.26. 16:30 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

DSC_8690.jpg

DSC_9206.jpg

Bubus, a mosolyogmbóc

2014.05.26. 16:29 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Mindig mosolyog. Na jó, néha nem. De tényleg, mindennek örül, mosolygva ébred, egy cukorfalat. Hamar elkezdett mosolyogni, aztán meg kacagni, és ezt folyton fejleszti. Mondom, azért nem egy vadalma, pl. itt:)

Ó, és amúgy tud ám tapsolni, integetni, és az első "szava" a "hammhamm", ami a cicizést jelenti nála, hogy enni akar....Sosem használtuk a cicizésre, csak a "normál" kajálásnál mondogatjuk neki, hogy hammhamm, dehát Ő ugyebár anyatejfüggő egyelőre.....Na és a haja.....!!??? Mint aki fodrászhoz jár vágatni, pedig nem nyírbáltuk neki:)

DSC_0018.jpg

Kiruccanunkis

2014.05.26. 16:26 | piroskaesfarkas | 2 komment

Kiruccanunk is. Általában hétvégén. Végre eljutottunk a három napos pihenésre  (hahaha) is, amire úgy készültünk, mert hol az egyik volt beteg (Rózi hörgőgyulladás miatt kapott a végén már antibiotikumot és befújóst, de a kórházat megúsztuk, Nünü meg kb. 2 hónapja folyamatosan köhög, főleg éjjel), hol a másik. Sőt, a nyári idővel beindult a Nünüindönájt, ami most már Nünüendbubusindönájt-ra nőtte ki magát. Így eshet meg néha, hogy mindketten éjfélkor keverednek haza, meg az is, hogy Nünü ezt mondta pár hete pénteken, este 8-kor, zuhanyzás után: "Kedvem lenne kiruccanni a városba éjszaka!" Mivel éppen könyves éjszaka volt egy gyerekkönyveskuckóban, a jófej szülők felkerekedtek a szupercuki kislányokkal és olvasással, kreatívkodással töltöttük el az éjszaka egyik felét, amit törökétterem zárt. Mi alig bírtunk hazavezetni, de Ők??!!! Egyik sem aludt ám el útközben mondjuk....az ágybakerülés után még mesélnünk is kellett kipeckelt szemmel az új könyvekből (Zog a sárkány, isteni, és a Kuflik meséje, azt is szeretjük).

_DSC8302.jpg

_DSC8299.jpg

_DSC8315.jpg

_DSC8286.jpg

Szövegláda - vanolyan

2014.05.26. 16:18 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Kocsiban zötykölődünk a feltúrt utakon (nem mennék bele, de hihetetlen, mit művelnek errefelé...mintha össze-vissza, rendszertelenül ásnának fel utakat, majd hagyják úgy, vagy éppen befoltozzák, de az első nagyobb eső kifúrja a rosszul betömködött cuccot....), mikor felteszi a kérdést az Apjának:

"Apaca! Van olyan, hogy egy lánynak tetszik egy fiú, de annak a fiúnak egy másik lány tetszik?"

Kertimádók

2014.05.26. 16:16 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Idén nem lesz füge. Köszönhető a beles mátyásmadárpárnak, akik ide járnak vacsorázni. Ilyen évünk még nem is volt, mikor ilyen kevés a termés, de ezek a szépséges (és amúgy igen kedves) madrákák lecsipegették még apró és zöld állapotában. Próbáltam tanítgatni Bendegúzt, hátha rákap a csősz szerepre, de öreg már a drága, és észre sem veszi a fogyasztást.....

Mi pedig sötétedésig kint tanyázunk a kertben és ott is kezdjük a napunkat. Annyiszor leírtam és elmondtam már, de a kert is olyan, amivel nem tudok betelni. A madárcsicsergés, a sok zöld, a virágok, minden, minden......A gyerekeknek pedig egy paradicsom. Nünü folyton valamilyen virágkoszorúban szaladgál, termésekből kotyvaszt varázsfőzetet, indiánosat játszunk, állatinyomozósat (döbbenet, mi mindent tud az állatokról??!!!), dínósat, főzőset, tündéreset...Vagyis nem hagyott alább a szerepjátékosdi, sőt!!!! Tegnap este asszem" én voltam a delfinanyuka, aki befogadta Őt, mint papagájhalgyereket, aki nem találja a szüleit. Apaca meg ha jól tudom, cápa volt, de barátságos, mert a végén már együtt úsztunk a tengerben. A tejberízs, amit vacsorára majszolt hínárdesszert volt, majd feltette a kérdést, hogy "a két copfom mi legyen Anyaca, ha papagájhal vagyok, mert copfja nem lehet egy halnak ugyebár???" Szerencsére elfogadta a "túlnőtt kopoltyúlebeny" válaszomat, aminek örültem, mert nagyon fáradt voltam már egyéb ötletek felsorakoztatására.

DSC_8608.jpg

DSC_8670_1.jpg

DSC_0042-2.jpg

DSC_0045.jpg

DSC_8647_1.jpg

Elmaradás igazolása

2014.05.26. 16:02 | piroskaesfarkas | 14 komment

A fényképezés életmóddá nőtte ki magát. Olyannyira, hogy nem érem utol magam fotórendezésben, dokumentálásban, albumalkotásban, sehogyansem. Ez nem azt jelenti, hogy nem készülnek képek a mindennapokról, sőt (sajnos legtöbbször telefonnal csinálom a fotókat, mert az van kéznél). Csak egyszerűen a dokumentálás egy másik formáját kezdtem el és így a blog háttérbe szorul. Illetve nagy bánatomra kiderült, hogy ha szeretném lementeni innen a kb. 7 évnyi blogbejegyzésemet képekkel, azt sajnos nem tudom megtenni....Azt hittem, van valahol egy exportálós gomb, ami lementi nekem az összes bejegyzést, fotókkal együtt, de nem. Csak a szöveget menti le....(ha esetleg mégis tudnátok, miként lehet, légyszi szóljatok!). Nekem nincs rá időm, ha pedig megkérnék valakit, hogy egyenként mentse ki a bejegyzéseimet, meg a képeket, háááát....nem tudom, ki az, aki elvállalná és meddig tartana. Ugyanis Farkas könyvet szeretett volna készíttetni belőle.....

_DSC7895.jpg

_DSC6840.jpg

_DSC2748.jpg

DSC_8754-2.jpg

nunubalett_Page_1.jpg

_DSC6432-2.jpg

_DSC7524.jpg

_DSC7429v.jpg

_DSC0540.jpg

_DSC6356.jpg

_DSC6874_1.jpg

_DSC8000.jpg

_DSC3799.jpg

_DSC7176.jpg

Pedig téma akad bőven. Nünü elmúlt 5. Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán rajong majd egy fiúegyüttesért. Hát de. Szerencsére a koncerten még az apja nyakából csápolt megilletődve, de amikor a műsorvezető a fiúk levonulása után megkérdezte, hogy ki kéri a srácok által otthagyott félig telt ásványvizesüvegeket, és meglepődve láttam, hogy az első tíz sorban csápoló tinik fejvesztve visonganak (nem is értem, a nyálérintkezéstől voltak -e így oda, vagy hogy a fiúk megérintették pár perccel ezelőtt a falkont??!!), felnéztem Nünüre, aki két kézzel gebeszkedett a színpad felé, és kiabált, hogy Ő kéri!!!! Majd lehorgasztott fejjel durcogott, hogy nem Ő kapta el....Aztán odavan a karate edzőért. Mittudtamén, mikor valamelyik nap meséltem az apjának, hogy a karate edző az egyik ovónéni szerelme (láttam képeket róluk), mire az én ötévesem szeme szikrákat szórt és hangosan ordította felém: "nemigaaaaaz!! Megbeszéltük az oviban a Kingával, hogy a Ricsinek nincs még szerelme." Hát jó.

Fogas kérdések. Nagy hír még, hogy Nününek mozog a felső egyesek közül az egyik!!! Bubusbak pedig alul van kezző kis cakkos szélű, felül pedig nem az egyesek jönnek, hanem talán a kettesek, amitől teljesen drakulás lesz a mosolya:) Mostanra már az egyesek is megindultak, de csak a hegyük áll ki, szóval hiába szépítem, a gyerek mosolya drakulás, na.

Nünü sovány. Mozog ezerrel, és alig eszik. Bubus meg húsgombóc, amolyan guszta baba, akit folyton harapdálni kéne. Ő sem eszik (hozzátáplálásban is csúsztunk, és most is inkább anyatejen él), már rendes kaját, anyatejet viszont minden mennyiségben. Valószínűsítem, hogy nekem ettől hullik a hajam, vérzik a fogam és vagyok annyira lestrapált (na jó, a hajlenövésem nem ebből ered, csupán régen jártam fodrásznál). Mert ha főleg anyatejtől ilyen kis húspogácsa, feltételezem, hogy napi 2 literrel tuti megiszik....De a szoptatás csodás, akárhogyis. 

Farkassal megünnepeltük a 22. szerelmi évfordulónkat. Szomorú és boldogságos. Szomorú, mert repül az idő, és boldogságos, mert nincs nála jobb ember a számomra, az már biztos. Giccses vagy sem, szerelemben élünk. És amióta a kislányok is megérkeztek, méginkább összenőttünk. Azt hiszem, levegőt sem kapnék már nélküle. Komolyan.

Ez egy összevisszagyorsposzt, de írok még, mert van mit, ki is kívánkozik, de időm meg kevés. És Bubus érkezése óta nagyon figyelek arra, hogy Nünü továbbra se szenvedjen hiányt a minőségianyaidőből.