Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

október 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Édes anyatej

2015.05.14. 22:04 | piroskaesfarkas | 1 komment

Boldog vagyok, hogy 22 hónapos koráig szoptathattam Bubust (aki a nevét Nünütől a Cicibubusból kapta). Nünüvel 15 hónapos koráig voltunk ily módon is összekapcsolódva és csak azért hagytuk abba a szoptatást, mert visszamentünk a Kaaliba, a kistesóért, és előtte pár hónappal már le kell állni az anyatejtermeléssel. Bubusnál pedig a cicije miatt kell leállnunk. Két éves korában gondoltam, hogy majd szépen abbahagyjuk a cicizést, de pár héttel ezelőtt a jobboldali cicije nagyobbnak tűnt, mint a másik, és mikor megtapogattuk, egy diónyi csomó volt benne. Mikor? Péntek este 10-kor. Másnap kórházi ügyelet, majd azóta is vizsgálatok. Úgy vélik, talán az anyatejből átmegy a progeszteron a szervezetébe, amitől megduzzad a cicije. Mondjuk furcsa, hogy csak az egyik, és tényleg nagyon nagy a másikhoz képest. Voltunk UH-kon, endokrinológusnál, gyermekorvosoknál és mindenhol úgy vélik, hogy mellszövet. Még megyünk gyermeknőgyógyászhoz és utána vissza egy doktornőhöz, aki dönt, hogy elküld -e minket sebészhez. Addig pedig próbálunk leállni.

Mivel Bubuska igen ragaszkodik az anyatejhez és kb. olyan komoly mennyiséget nyomhat, mint egészen pici korában, nappal is és éjszaka is, nem egyszerű. Nününek anno elmagyaráztuk, aztán jött helyette a tápszer és ugye cumizott és volt alvórongyija. Na, Bubi nem cumizik, de még  a cumisüveget sem fogadja el, sem pedig a tápszert. És alvóállata sincs, vagyis az is én vagyok.

Hosszas tépelődés és próbálkozás után úgy döntöttünk Farkassal, hogy a bekenős módszert választjuk és a csatlakozóimat keserű ecsetelővel vontam be....Szegény, annyira sajnálom. Teljesen kiborult, hogy "elromlott a cicccike". Harmadik napnál tartunk. Ma este már meg sem említette, de minden baja volt. Simogatnunk kellett a lábát, de sehol sem volt jó, a hátát, forgolódott, nem akarta, hogy felvegyem de az ágyban sem maradt meg....

Mikor nem látnak, kisírom magam. Imádom. Remélem, lesz még egy kistesójuk, akit ugyanilyen sokáig tudok majd anyatejjel táplálni.

Nagyon de nagyon hálás vagyok, hogy ennyi ideig kapcsolódhattuk össze a rengeteg, láthatatlan szálon kívül az anyatejen keresztül is. A szoptatás egy gyönyörű, különleges, csodálatos dolog, és aki teheti, ne hagyja ki!

A bejegyzés trackback címe:

http://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr427460276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Millye · http://millyetortai.blogspot.hu/ 2015.05.17. 22:06:14

Kitartás neked. Nálunk sem volt egyszerű a leválás, de hálás vagyok amiért az én gyerekeim is sokáig kaphatták az anyatejet ... ölellek.