Boldog vagyok, hogy 22 hónapos koráig szoptathattam Bubust (aki a nevét Nünütől a Cicibubusból kapta). Nünüvel 15 hónapos koráig voltunk ily módon is összekapcsolódva és csak azért hagytuk abba a szoptatást, mert visszamentünk a Kaaliba, a kistesóért, és előtte pár hónappal már le kell állni az anyatejtermeléssel. Bubusnál pedig a cicije miatt kell leállnunk. Két éves korában gondoltam, hogy majd szépen abbahagyjuk a cicizést, de pár héttel ezelőtt a jobboldali cicije nagyobbnak tűnt, mint a másik, és mikor megtapogattuk, egy diónyi csomó volt benne. Mikor? Péntek este 10-kor. Másnap kórházi ügyelet, majd azóta is vizsgálatok. Úgy vélik, talán az anyatejből átmegy a progeszteron a szervezetébe, amitől megduzzad a cicije. Mondjuk furcsa, hogy csak az egyik, és tényleg nagyon nagy a másikhoz képest. Voltunk UH-kon, endokrinológusnál, gyermekorvosoknál és mindenhol úgy vélik, hogy mellszövet. Még megyünk gyermeknőgyógyászhoz és utána vissza egy doktornőhöz, aki dönt, hogy elküld -e minket sebészhez. Addig pedig próbálunk leállni.

Mivel Bubuska igen ragaszkodik az anyatejhez és kb. olyan komoly mennyiséget nyomhat, mint egészen pici korában, nappal is és éjszaka is, nem egyszerű. Nününek anno elmagyaráztuk, aztán jött helyette a tápszer és ugye cumizott és volt alvórongyija. Na, Bubi nem cumizik, de még  a cumisüveget sem fogadja el, sem pedig a tápszert. És alvóállata sincs, vagyis az is én vagyok.

Hosszas tépelődés és próbálkozás után úgy döntöttünk Farkassal, hogy a bekenős módszert választjuk és a csatlakozóimat keserű ecsetelővel vontam be....Szegény, annyira sajnálom. Teljesen kiborult, hogy "elromlott a cicccike". Harmadik napnál tartunk. Ma este már meg sem említette, de minden baja volt. Simogatnunk kellett a lábát, de sehol sem volt jó, a hátát, forgolódott, nem akarta, hogy felvegyem de az ágyban sem maradt meg....

Mikor nem látnak, kisírom magam. Imádom. Remélem, lesz még egy kistesójuk, akit ugyanilyen sokáig tudok majd anyatejjel táplálni.

Nagyon de nagyon hálás vagyok, hogy ennyi ideig kapcsolódhattuk össze a rengeteg, láthatatlan szálon kívül az anyatejen keresztül is. A szoptatás egy gyönyörű, különleges, csodálatos dolog, és aki teheti, ne hagyja ki!