A kedvenc mesekönyve Bubusnak. Leül, és nézegeti csücsöri szájjal percekig. De most már simán hagyom a nemkeménylapos mesekönyveket is nála, mert egyelőre nem tépi szét és szívesen nézegeti. Imádom, ahogy megpuszilja benne a számára kedves figurákat, vagy ha olvasok neki, és elhangzik az "anya" szó, mondjuk "itt van mackóanyuka" vagy hasonló, akkor rámnéz mosolyogva és odabújik szorosan. A repülőnél az égre mutat zümmögve, a pilóta bácsik a kedvencei a könyvben, ha pedig valaki eszik a figurák közül, akkor nyammog:) Ha pedig valaki sírást imitál, akkor elkeseredik, főleg, ha én olvasom ezt fel egy könyvből. Szóval egy csodaélmény az olvasás is Vele. De szoktak kettesben is olvasni Nünüvel, ami bár kívülről nézve lélekemelő, mégis némileg problémás a lapozás miatt, mert míg Nünü szeretne szépen, komótosan végiglapozni egy könyvet, Bubus lényegretörően a végére és az elejére lapoz folyton.
Álmosankócos reggeli meseolvasás: