A hálószoba matracunk mellé behoztuk pár napja Rózi szobájában álló kovácsoltvas ágy matracát is, úgyhogy most már Nünü szobája éjszakára csak ágyból áll. De legalább mind a négyen egy kupacban alszunk (nem volt ez másként eddig se nagyon, csak Apaca a lábunknál aludt egy összehajtott paplanon - igen, hatalmas házban lakunk, több szobával, ágyakkal, még 6 vendéget is el tudnánk altatni, de mi itt húzzuk össze magunkat. Együtt. És ez jó nekünk.).
Úgyhogy felültem az ágyban, hogy kinyissam a gépet, amíg alszanak a lányocskák. Jobbra Nünü szuszog, balra Rózi gombocodik.
Be kell jegyeznem, hátha később fontos információvá lép elő a tény: 07.21. lajos megérkezett és két teljes napot töltött el nálam. Annyira nem lepődtem meg, mert úgy két hete borzasztóan sajogni kezdett a jobb petefészkem (amihez ugye nincs már járatom, mivel kikapták a méhen kívüli lombik beültetés miatt), lépni is alig bírtam. Nününél félévesen érkezett. Szerintem most is csak azért volt esélye érni, mert Bubust párszor Nagyikánál hagytam 5-6 órára, míg én dolgoztam, mert egyébként még mindig cicifüggő. De legalább a születésnapja óta hajlandó inni vizet vagy gyümölcslevet. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem akar anyatejet is. Éjjel meg 3-5-ször kel és iszik (igen, régebben átaludta az éjszakákat, de már nem).
A nyaraláson szétzabálták Bubus fejét a kedves idegenek. Imádják, ahogy eszik (mit eszik, tömi be a kaját) az étteremben, ahogy integet, ahogy incselkedik majd belémbújik, ahogy borvirágos hangon magyaráz, kacag, ahogy kinéz a haja, meg úgy egyébként is, egy csodacukor na. Bár itthon én igyekszem igzságosan osztódni és osztani a dicséreteket meg anyai lelkesedést, máshol ez nem oszlik meg így. Sajnos a kedves idegenek általában Bubusra figyelnek, ami persze érthető, mert Ő még kicsi, meg visít, és meg is követeli a figyelmet. Ezért aztán Nünütől elhangott egy ilyen mondat, mikor lelépett az egyik néni, aki szintén Bubustól olvadozott, miközben Nünü mellettem állt: "Anyaca! Engem már észre sem vesznek?"........ Mikor mekérdezik, hogy menniy idős Rózi, Ő hozzáteszi, hogy "Én öt vagyok". Néha még az is: "amúgy".
Ha igaz, két hét múlva elkezdik készíteni a kis cölöpökön álló faházikót a kertbe, ami most főleg Nününek nagy boldogság, de Rózi is kapja, ill. főleg Ő kapja a születésnapjára. Egy titkos kis lak, csak nekik.
Nünü 5 hónapja köhög. Voltunk tüdészeten, meg orvosnál, meg volt antibiotikum, de még mindig....
Na, úgy látszik, ennyi jutott mára. Ébredeznek a kislányaim.