Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

november 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Tető nélkül

2014.06.09. 00:26 | piroskaesfarkas | 1 komment

Beindult a nünüindönájt időszak. Vagyis most már nünüandbubusindönájt-nak hívjuk azt, amikor a lányokkal kilengünk az éjszakába. Remekül bírják. Jobban, mint mi. Tegnap például a belvárosban kószáltunk, még sötétedés után is nagy melegben. Nyüzsgött az egész város, imádtuk. Fagyiztunk, sétáltunk, élveztük az életet. Ma a Bazilika, az óriáskerék és környéke volt a célpont sötétedés után. Bubus is szereti a sürgölődést, amit meg-megszakít egy-egy cicizéssel (ma volt az első nap, amikor nem csak rágcsálta a cumisüveget, de meg is itta belőle a teát, amitől boldog voltam, mert imádom szoptatni, de ilyen melegben nehéz volt a félóránkénti cicizés...és ma volt az első nap, hogy egyedül evett husifalatokat!!! Kitettem az etetőszék tálcájára a falatkákat sorban, Ő pedig bekapdosta, tömte befelé a kis vaskos kezével....csoda ez a gyerek (is:))) - és késve ugyan, de két napja magától felül, amit annyira élvez, hogy nem akar aludni és csukott szemmel is feltolja magát ülésbe).

Hazafelé, mikor Nünü bemászott a kocsiba, a csilli-villi belvárosi éttermek tövében, egy kirakat elé vackolódva aludt egy hajléktalan bácsi. Erős volt a kontraszt. Szemben egy elegáns, szépen kivilágított étteremben pazar lakomák mellett iszogattak az emberek, pár méterre meg szegény ember majdnem a földön feküdve, koszosan, bödösen kortyolgatott valamit egy üvegből. Látszi, hogy Nünü kertvárosi gyerek, mert ilyen közelségbe még sosem került hajléktalanokkal. "Anya! Ott alszik valaki a párkányon!!! Dehát miért nem megy haza, ha ennyire fáradt???? Otthon kell aludni, nem az utcán csakúgy leheveredni, ha elfáradunk!!???" - elmagyaráztam Neki, hogy sajnos ennek a bácsinak nincs otthona, úgy mondják, hajléktalan. "Dehát nincs lakása? Az hogy lehet????" - érdeklődött, és láthatóan megrázták a hallottak. "Nem, nincs Neki kicsim. Sajnos így alakult az élete. Nem ismerem, így a történetét sem tudom, miért került az utcára, de nincs hova mennie." - magyaráztam. Aggódva nézte a bácsit a kocsi ablakából, teljesen megrendült. "Akkor miért nem csatlakozik valakihez? Hogy legyen családja. Miért nem fogadja be senki?" Mikor alhat majd ágyban? És mikor lesz párnája egyáltalán? És ha hideg van? Nincs takarója? És van szekrénye? Vagy hol vannak a ruhái???..........." - záporoztak az aggódó kérdések. A kis szeme megtelt könnyel, de nem sírt, csak csodálkozott és szomorú volt. A beszélgetést így zárta: "Anyaca! Kár, hogy ilyen szomorúságos dolgok vannak a világon."

A bejegyzés trackback címe:

http://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr696289396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ßóbita 2014.06.09. 00:52:08

Nünü megfogta a lényeget....... Annyira szeretem, hogy ilyen szociálisak még ilyenkor! Kár, hogy ez szépen lassan elmúlik, és mire felnőnek és cselekedhetnének, a többség inkább átnéz ezeken az embereken.

Amúgy nagyon kerülgetjük mostanában egymást, a Bory várat épp akkor terveztük megnézni, amikor ti voltatok (végül akkor a Balaton mellett döntöttünk, és ma Bory váraztunk), illetve ma mi is voltunk az óriáskerék környékén, kár, hogy nem botlottunk egymásba! De egyszer remélem szerencsém lesz! :)