Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Medvemérték - 13 hónapos

2010.04.22. 14:38 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Mózeskosaras babakocsiban toligálva azt gondoltam, hogy "ó, az egyéves babák már mennyire nagyok, milyen messze van az még nekünk", most meg lassan szaladgál, és ugyan nem "anyázik", de sok szót tud és használ is. Hhhhhhhhhh........

 

A legnagyobb fejlődés -legalábbis ami kívülről látható- a kommunikációjában figyelhető meg, ahogy az akaratát igyekszik érvényesíteni, és ahogy formálja és alkalmazza a szavakat a megfelelő helyen. Ami a mozgását illeti, azt hittem, hogy ilyenkorra már futkorászik, de csak akkor tesz meg pár lépést kapaszkodás nélkül, ha megfeledkezik arról, hogy Ő akkor most egyedül megy (általában mindkét kezében szorongat valamit, és arra figyel). Aztán megretten és mászik tovább. Viszont ha csak egy ujjunkat is fogja, akkor olyan gyorsan teper, hogy alig győzzük szusszal mellette.

Méreteket nem tudok, de már nyolcvanhatosakat is hordunk, igaz, kicsit lógósak még, ugyanakkor van hatvannyolcas szerkónk is pár darab. A cipője huszas, és szerintem lassan kicsi lesz (vagy csak én parázom, hogy szegény gyereknek összetöpörödik a lába).

Evés. Még mindig a régi nóta. Biomindenmentes.

Alvás. Közöttünk, naná. Megfogadtuk, hogy május elsején áttelepítjük a kiságyába, persze közvetlenül a miénk mellé. Nem volt komoly fogadalom, de meglátjuk......Napközben kétszer alszik, úgy 9:30 körül dől ki, és egy-, másfélórásat huny, délután meg változó, de olyan is van, hogy nem is hajlandó akkor aludni.

Cicci. Anyatejrajongó. Méginkább, mint eddig. Most már mondja, hogy cicci, és határozott mozdulatokat is tesz az ügy érdekében, úgy mint húzogatja a pólómat, bekukkant a nyakkivágásnál.....Nem tudom, hogy fog lecsatlakozni, ha így haladunk. Egyrészt örülök, és szerencsések is vagyunk, hogy ilyen zökkenőmentesen ment a szoptatás, csak kérdés, hogy mi lesz, ha valami miatt le kéne állni. Aztán lepasszolási szándékaink vannak, hogy akár több napra is lelépjünk Farkassal, de Nagyi rémüldözik, hogy mi lenne velük anyatej nélkül. Hajlanék a fokozatos leszoktatásra, de nem találtam még meg a tökéletes tápszert...elég tanácstalan vagyok.

Fogak száma továbbra is hat. 

Védőlány itt járt, megkaptunk minden pipát. Odavolt a gyerek beszélőkéje miatt, hogy mikettudmáramiénk. A súlyát és a magasságát megnézte a táblázatában, és százból csak hárman magasabbak, és százból csak öten nehezebbek, mint a Migyerekünk, a magassága és a súlya tökéletesen aránylik egymáshoz. Szépenfejlődik, és gyönyörű meg okos. Nyilván mindenhol ezt mondja, de akkoris dejó.

Azt tanácsolta, hogy ne hurcibáljuk a gyereket mindenfelé (dalolászó, babaszínház, játszóház, babakutató, KVzók, kirándulások, stb.), legyen több olyan semmittevős itthoni napunk. Szerintem elég olyanunk van.

Apropó csecsemődarab. A legjobban az apját nyűgözte le, aki közölte, hogy minden hétvégén szívesen elmenne, úgyhogy szerezzünk jegyet (nem lehet kapni). A gyerek egészen odáig tátott szájjal figyelte a színes szivacs formákat, hallgatta az ismerős dalokat, míg két figura el nem kezdett veszekedni, meg sírni, aztán megijedni, amitől nyöszörögni kezdett a Miénk, majd már a cumival sem akarta nézni, csak belémbújni kívánkozott. A többi gyerek kacagott, meg játszott a végén a színpadon, Müty meg bizalmatlankodva nézte a felhajtást. Megoldás: 1. elkezdünk hangosan vitatkozni az apjával itthon, hogy halljon ez a gyerek ordibálást is (sosem szoktunk), 2. többet visszük balhésabb gyerektársaságba, hogy megszokja, nem mindenki mosolygós és kedveshangú.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr801942595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása