"Gondoltál már arra, hogy lassan ideje lesz kiköltöznünk a szobájából, hiszen már egy éves......" Nem, egyáltalán nem gondoltam erre, sőt, kifejezetten fáj, hogy eszembejuttatta, hogy egyszer majd végetérnek a meghitt együttalvások, hármaskifliződések, az éjszakai pihehajszaglászás, szuszogáshallgatózás, hálóingembekapaszkodás....Ha a különszobábanalvásra nem is, azért a kiságyábaköltöztetésre gondolunk mindketten, el is határozzuk, hogy holnaptól már nem közöttünk alszik, de aztán mégsem lesz belőle semmi, mert olyan nagyon jó így!!!!!!!!! Az ágyunk (vagyis most csak az átcipelt matraca) meg akkoranagy, hogy simán elférne benne még két gyerek is....

Több medvemérték képet is csináltam a születésnapján, délelőtti szerkóban, meg délutáni ünneplősben, de egyik sem az a medveölébenüldögélős, amilyenek régen születtek. Egyszer éppen ottmaradt pár pillanatra, amikor megengedtem neki, hogy a mobilomon pötyögjön.

Alvás, ha már így kezdtem. A fentiekből kiderül, hogy továbbra is egy fészekben gubózódunk éjszakánként, és ha tehetjük, akkor hétvégén a délutáni csendespihenő idejére is összekifliződünk, Nünü, az apja és én. Meg az alvórongyi.

A napközbeni alvások rendszere összekuszálódni látszik. Néha olyan, mintha nem akarná, hogy bármiből is kimaradjon. Már annyira fáradt, alig vonszolja magát, ölembe hajtja a fejét, majdnem elbóbiskol, de inkább felkel, és tovább zizeg. Előfordul, hogy semmit sem alszik nappal, és estére teljesen kidől. Máskor meg kétszer két órákat is durmol. A múlt héten, az első igazi tavaszi napon pedig délután három órát bóbiskolt a babakocsiban, a kerti fenyőfák által megszűrt napfényben.

Éjjel volt egy időszak, amikor megszámlálhatatlanul sokszor ébredt, lelkicicizett, és aludt tovább. Mostanában úgy kétszer kel átlagosan, tejcsatlakozunk, és durmol megint (kivéve, mikor most beteg volt, a láz idején, akkor sokat mocorgott, nyöszörgött éjjel).

Reggel félhét magasságában kukorékol (este nyolc körül, fél kilenckor fektetjük), de általában egy húsz percet még piheg hozzánkbújva. Ahogy felébred, először az apjához araszol a hálózsákban, vagy inkább dől, mint egy krumpliszsák. Ilyenkor még annyit nyög ki, hogy "appa" (na most ettől elolvadunk). Bekuckózza magát az apjába fúrva, majd a simogatására kicsit visszaalszik. Később átkúszik hozzám, és ott is simogatom, ahol érem, és vagy szunyókál, vagy az arcomat tanulmányozza halk magyarázással. Tüneményes.

Evés. Biomindenmentes. Majdnem naponta eszik csirkemellet párolva, és heti egyszer májat. A párolónk azóta is folyamatosan üzemel. Reggeli: anyatej (korareggel, még a játék előtt), majd együtt velünk reggelizik valamilyen gyümölcsöt (többfélét szoktam), ma pl. kivi, körte volt, kis kölespehellyel, vagy banán almával, stb. Ebéd: párolt zöldségek hússal, uzsonna: gyümölcs, vacsora: vagy ugyanaz, mint az ebéd, csak hús nélkül, vagy más zöldség párolva, esetleg, max. heti egyszer sinlac. Ami újdonság volt az eddigi eledelekhez képest, az a zöldborsó (átpaszírozva, héj nélkül), a máj, a kivi és a kölesgolyó. Talán most már elkezdjük bevezetni a gluténtartalmú gabonákat, de még egyeztetjük a patásdoktornővel. Tejtermékeket még elnapoljuk, ebben mindkét doktornő megegyezik, hogy tilostilos, semmi tejtermék!

Anyatej. Reggel, este, éjjel, és napközben időnként elalváshoz, ill. ha nagyon ritkán szól, hogy szeretne tejcsatlakozni. De ha lepasszolom, mert dolgom van, vagy kilengünk Farkassal, nem rekalmál, beéri napközben a teával is.

Mozgás: Pár lépést már megtesz egyedül, két bútor között, vagy egyik embertől vetődik a másik karjába. Izeg-mozog egész nap, mendegél kapaszkodva, mászik, roggyantgat, ugrál, táncol.

Mivel már kint a kertben is szeret sétálni (kezünket fogva), megkapta az első igazicipőjét (tanácskozás és utánakérdezés végeredményeként siesta, magasszárú), huszas méretben. Kicsit nagy és szokatlan még.

Vadul lapozza a könyveket, a keménylaposokat és a vékonypapirosokat is. Szereztem neki egy speciális zsírkrétát, azzal firkál, de ha megkaparint egy tollat, azzal is. Felfedezte a formaválogatókat, azokkal sokáig elbütyköl, és egész sikeresen belepaszírozza a formákat a helyükre. Odavan a fonalakért, ami nem meglepő, hiszen Anyikát sokszor látja fonalat gombolyítani, horgolni. Imád dobolni, mindig, mindenen. A dudorászó foglalkozáson is feláll egy szék mellé, és ott veri a tamtamot, de a szuperkedvenc a kakatartó fedele itthon. Kapott xilofont is, de az meg sem közelíti az előbbieket.

Beszéd. Külön szótára van már. A doktornő is szószátyárnak minősítette, miután a rendelőjébe belépve a gyerek kiszúrta a kacsákat, az apjának mutogatva "appa" odavezényelte a polchoz, "ka" elkérte a kacsát, majd kezébe kapva hápogni kezdett "hápháp".

Az első szavai mellé, amelyeket már régóta használ (appa, papa, nyamnyam) sok újabb csatlakozott, melyek közül a legtöbb egy szótaggá rövidült, de tudatosan használja, megfelelő környezetben. Ilyenek pl. a Nagyi=agyi, ha felkéreckedik az "hoppá", a katica=kat, a varjú=kárkár, a boci=buubuu, a laba=ada, béka=keke a brekekéből, stb. Én "A" vagyok, Erzsimama "E"...........A Nagyi bezzeg "Agyi", meg "Mama", és ahányszor ezt meghallja, könnybelábad a szeme, és gyakran figyelmeztet, hogy valahová jegyezzem fel, miket "mond" a gyerek (ezt teszem éppen).

Ha babákat lát élőben, könyvben, csomagoláson, vagy belenéz a tükörbe, akkor mondja, hogy "baba", puszikat dob, vagy megpuszilja saját tükörképét. Ha indulunk valahová, vagy Ő szeretne menni, akkor "pápá" van.

Szereti a szavakat. Mióta a mutatóujjával bökdös mindenfelé, mutogat, rengeteget "kérdez". Egy-egy szót folytonosan ismételni kell neki, és próbálja is utánunkmondani. Bizonyos szavakat rendkívül viccesnek talál, és percekig képes kacagni rajta gurgulázósan, és kéri, hogy ismételjük. Ilyen pl. a "kártyaleolvasó", vagy "kukásautó", vagy a "popó", amit Ő maga is mond, ha tisztábateszem.

A bácsi "bá", a néni pedig "né", úgyhogy ha be van kapcsolva a híradó, akkor folyamatosan megy a mutogatás és a né meg a bá.....

Apropó TV. Távirányítóval (ami el van dugva előle, de megtalálja......) mutogat a készülék felé, és "kak-be" felszólítással jelzi, hogy nézni szeretné. Ha pedig a saját zenésmesés kazettáját szeretné, akkor hozzáteszi, hogy "tán, tán", ami a táncitáncit jelenti (mi is leszoktunk a tévézésről, leginkább is sportközvetítésnél van bekapcsolva, vagy a gyerek dalolászása miatt).

Ha valaki köhög, Ő is mindig köhint párat, amin általában kacag a környezete, így megismétli, vagy a mi nevetésünket utánozza (ha társaságban mindenki hahotázik, akkor azt is utánozza). Innentől ördögi kör:) Erről jut eszembe, hogy minap, mikor azt hittük, teljesen leköti az "olvasás", olyan elmélyülten lapozgatott, Joepapa köhögött fent a szobájában, alig hallhatóan, mire Ő is krehácsolni kezdett. Ugyanígy észrevettük, hogy fülel mindenre, még ha úgy tűnik, hogy nemis, mikor pl. beszélgetünk mellette valamiről, és mondjuk elhangzik, hogy "...sokáig tapsoltak a darab végén....", ekkor tapsolni kezd, majd folytatja a játékot. Vagy ha a tévében tapsolnak, akkor Ő is megáll, és összecsapja a tenyereit. Ha Pötiről beszélünk, ahogy kiejtjük a nevét, mutat a komódon lévő fényképére. Minden családtagot megmutat az albumban, nem is értem, miként ismer fel minket? 

Szóval "beszél". Egy barátnőm a kisfiával babajelelni tanult, és csábítgatott minket is, de hiányzott belőlem a lelkesedés és a meggyőződés, hogy hasznos -e nekünk. Úgy látom, hogy nincs is szükség rá, mert Nünü is megért szinte mindent, amit elmagyarázunk neki, és a saját kis nyelvén Ő is tudtunkra ad szinte mindent.

Annyi minden jut eszembe róla...Se vége se hossza nem lenne ennek a bejegyzésnek, ha úgy igazán nekiállnék beszámolni......

Taps. Ha valamit megcsinál, pl. bedobja a formát a válogatóba, megtapsolja magát, és mutatja, hogy mi is ezt tegyük. Ha a Nagyi vicces, akkor Őt is megtapsolja. Ha valaki énekel, az is tapsot érdemel. Egyfolytában tapsol, és tapsoltat. Ha sokáig nem figyelek rá, odajön és tapsol, és gurgulázik, ha visszatapsolok. Jó kis móka:) Rájött, hogy a taps (többek között) lenyűgözi a közönségét, és olyankor is beveti, mikor nem kéne....pl. altatásnál, mikor már azt hinném, elszenderedett, felül, és tapsol, majd várja a hatást. Ha nem viszonzom, akkor hangosan felnevet, majd még próbálkozik párszor. Ha akkor sem jön reakció, odadugja a homlokát az enyémhez, majd megnézi, hogy mit ért el vele, és megismétli. Ellenállhatatlan.

Játékok. Kicsit összekeverem a témákat, de így megy és kész. Rengeteg játéka van....Itthon, meg Anyikáéknál is. Ha valahol egy-két napig nem járt, ott úgy élvezi kipakolni, átrámolni, leltárbavenni a kincseit! Mindegyikkel játszik egy picit. Kapott egy sátrat, mert az egyik kedvenc közös bohóckodásunk, hogy elbújunk a paplan alá, és ott kuncogunk, visítozunk, hát tuti a sátor is bejön. Időnként ott tanyázunk a plüssökkel, olvasunk vagy tejcsatlakozunk a sátor alatt. Játszóházban is voltunk már, ott is kedvérevaló játékokat talált, mindent leellenőrzött.

Híve vagyok a lányoknak necsakbabát, a fiúknak meg necsakautót mozgalomnak, szóval autói is vannak Lulunak, melyeket tol maga mellett, "brbrbrümbr" hangokat kiadva. Lesz dömpere is, és továbbra is veszek neki fiúsnak mondott ruhákat (pl. a farmer munkásruhája az).

Sportember létére igen büszke az apja, hogy a lánya milyen jól bánik a labdával. Kérésre odadobja, egy- vagy kétkézzel, és focizni is szeret.

A naaaaagy kedvenc még mindig az "olvasás". Egyedül is elmolyol a könyvekkel (van már vagy negyven keménylapos meséje, de továbbvadászom, és kiadtam ismerősöknek is, hogy lengyenek szívesek felkeresni a közeli antikváriumokat, és régi lapozókkal meglepni minket. Megunhatatlan (neki), végiglapozzunk többször is egy nap néhányat. Kérdésre megmutatja a figurákat, állatokat, szemeket, buksifejeket, farkincákat, füleket, stb. És Ő is egyfolytában "kérdez", mutatja ezerszer ugyanazt. Minden napra jut egy-egy kedvenc új szó, állatka, stb. Mint pl. pár napja a polip "Poo", csak oda-oda lapozott, diadalittas "poo" felkiáltással, majd taps. Most pedig a rozmár, "ro", a könyben is azt keresi, és a kirakósból is kiszedi a huszonhét darab közül. 

Máskor meg felmutatja a könyvet, amit olvasni szeretne, és ha kérem, hogy "gyere, ülj anya ölébe, olvassunk", jön és hozza, és belemászik az ölembe, befúrja magát, fészkelődik, és együtt olvasunk sokáig.

Azt hiszi, hogy ha elbújik a kiságy mögé, ami ugye rácsos, csak Ő lát engem, én nem Őt. Élmény nézni a fejét, ahogy ott kuncog ravaszul, hogy jól eltűnt a szemem elől, és ahogy oson, lopakodik, hogy megijesszen.

Megmutatja a testrészeit, az orrát, a buksifejét, fülét, lábát, stb. és ezeket rajtunk, tigrisen, macin, a teljes kollekción szereti prezentálni.

Szereti a sportközvetítéseket, drukkol ugyanúgy, ahogy eddig, várja, hogy mondjuk a "hajráfiúkat", amire lengeti a kezeit......

Mostanában szinte minden vicces. Ha valaki fogatmos, ha a fejemre teszek egy sapkát, ha grimaszolunk, ha apa felveszi a százforintos, permezeznivett napszemüvegét, ha a papa átszalad a szobán, ha a telefonon beszélnek hozzá, a szavak, egyes dalok, a kutyák, a papagájok rikácsolása, és még nagyon sok más, amin hosszú percekig lehet kacagni.

Ugyanígy mókás egy csomó kihittevolnahogyezvicces tevékenység. Úgy mint Anyikáék sütőjén a kijelző nézegetése, ami pirossal írja ki az aktuális időt, és percenkét váltja a számokat. Kéri, hogy mondjuk az éppen aktuális időt, miközben kapaszkodik a sütő ajtajának fogantyújába, és röhög. Nem tudja megunni.

Sláger még a hinta, az a felfüggesztősállványos, adamos. Mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg aki még csak most várja a babáját, mert apróbabaként hatalmasakat aludt benne, most meg hónapok óta akkora bulikat csap vele!

Kakatéma. Ebben a hónapban megküzdöttünk a napi többszöri bogyózással. Pedig sokat mozog, jókat eszik, ki tudja miért. Aztán valaki javasolta, hogy mivel úgyis elég puttós a gyerek, evések előtt itassak vele folyadékot, amit eddig inkább utána tettem, nehogy elvegyem az étvágyát. Talán bevált, mert helyreállt a rend, hogy így mondjam (sajnos vizet nem akar inni, maradnak a teák, főleg csipkebogyó, egy egészen pici frissen facsart almalével).

Bandázik velünk mindenfelé, élvezi a társaságot, ha egyik kézből a másikba kerül, eszegeti a kölesgolyóit a KVzóban, az étteremben barátkozik a körülöttünk visszamosolygókkal, kirándul, kiállítást néz, játszókuckózik, babakoncertezik, színházba megy, dalolóra jár, és hamarosan megyünk vissza úszni, és valami mozgásos dolgot keresek neki még.

Fogak. Már nem drakulás. Az alsó két középső, majd a felső két kettest követően kibújtak a felső egyesek is. 

Méretek. Kivételesen, mivel voltunk egyéves mittudagyerek felmérésen az orvosnál, tudom a méreteket túl azon, hogy nehéz és hosszú. Nagyonszépenfejlődikagyerekanyuka, és 10,8 kg, és 79,9 cm. A kutacsa pedig benőtt. A Dvitamint egyelőre elhagyhatjuk, majd ősszel megint kapja.

Szupercsirke!