Igen kedves hóforduló, mivel tizenharmadika most is éppen péntekre esett, pont ahogy a születése napján. A mérleget hetekkel ezelőtt eltettem a szekrénybe, doktornőnél nem jártunk mostanság, és bár réges-régen készülök visszahívni a védőlányt, aki hasztalan kopogtatott nálunk, dög módon mindig elfelejtem, tehát pontos adatok nincsenek bitrokunkban a méreteire vonatkozóan. Hosszú és nehéz.

Igyekszem mellőzni a rózsaszín ömlengéseimet, amely egyébként is átjárja majd minden bejegyzésemet, és szorítkozom ismét a mitcsinál, miteszik témakörre. Ha sikerül. Milyen nincs neki? Foga. Rendszeresen megállapítjuk, hogy a vissza-visszatérő erős nyáleregetés, vagy néhány nyűgösebb délután oka nem lehet más, mint a fogfájás, aztán nem jön semmi.

Nagy örömömre remekül eljátszik már egyedül, van úgy, hogy akár másfél órát is elszöszmötöl a földön. Minden játékából megpróbál zajt kipréselni, csapkod, dobol. Folyamatosan magyaráz, visít, nevet, kacag, kiabál. Most éppen a ba-ba-ba-ba, gyigyíííííí, ta-ta-ta-ta, gye-gye-gye a sláger.

Lelkesen kúszik, felfedezi a játszószőnyegen túli lehetőségeket. Oldalára fekszik, kitolja a kezét, a másikkal lengedezik, mint aki a felülést készíti elő, de aztán visszagördül. Viszont mindenhol felhúzza magát ülésbe, ahol kapaszkodót talál: a pihenőszékben, a hintában, stb.

Aggódtam, hogy a balfelét szívesebben használja, de mára ezt már nem veszem észre, szépen dolgozik mindkét kezével és lábával. A bal szemét még mindig egy kicsit befelé látom, nem folyamatosan, csak néha-néha.

Alszik. Igaz, rászokott, hogy éjjel kétszer is felkönyököl a kiságyban, és kikéreckedik tejcsatlakozásra, de nem bánom. Ilyenkor Farkas átrepíti az ágyunkba, és vagy visszateszi, ha már evés után mélyen alszik, vagy ott horpasztunk hármasban. Napközben maradt a 2-3 alvás, de inkább kettől. Általában 1-2 órát szundít ezen alkalmakkor, néha csak feleket. 

Eszik. Fő tápláléka az anyatej. Délelőtt gyümölcsöt kap (alma, körte, sárgabarack, őszibarack, meggy, szőlő), melyek egy részét centrifugázom, és az így kinyert léhez adom a pépet, hogy sűrű, de folyékony legyen, és cumisüvegből adom (majd ha rendesen ül, visszatérek a kanalazásra). A gyümölcsöket időnként bio kölespéppel keverem (forralt, majd lehűtött vízbe teszek egy evőkanállal, ezt kutyulom a pépekkel), természetesen gluténmentes változattal.

Délután, estefelé (nem kőbevésős, hogy hánykor) kotyvaszom a főzeléket, ha sikerül, akkor 2-3 napi adagot. A sikeresség függ attól, hogy 1. megeszi -e, mert ha nem, akkor megy a fagyasztóba, 2. túlságosan ízlik neki, és nem hagy másnapra. Kapott már cukkinit, sütőtököt, sárgarépát (főleg nyers lé formájában), brokkolit (nem ette), céklát (imádja) és megkóstoltuk a paszternákot is. A zöldségeket főleg anyatejjel keverem, de előfordult már, pl. a sütőtöknél, hogy almalével.

Teáztatom is. Mivel magában nem issza szívesen sem a kamilla-édeskömyént, sem a csipkebogyót, egészen pici préselt gyümölcslével, vagy répalével higítom és így legurul napi 2-3 dl is belőle.

Igény szerint etetem. Ha éhesnek látom, megkínálom. Ha már nem kér valamit, eltolja a kezemet. A teát gyakran felajánlom Neki, mert sokat ficánkol, és szívesen iszik utána.

Output. A hozzátáplálás kezdeti szakaszában a melléktermék beragadt, napokra is. Talán a masszírozással, a sok teával sikerül több nap után kicsalogatni az immáron szagos outputot. Később ugyan jött minden nap, de olyan szorulással, hogy szegény Mütyürnek vörös volt a feje az erőlködéstől, és sírdogált is a nyomástól.  Talán mostanra beállni látszik a rendszer.

Járunk továbbra is a Ringatóra, úszni, és társaságba. Imádja a gyerekeket, felnőtteket, visít, hogy megfoghassa őket, bárkinek a kezében elvan (néha eltolja magát messzebbre, mellakson kitámasztva, hogy megnézze az éppen Őt tartó karokhoz tartozó arcát). Rajong a kutyákért, Miciért, és a madarakért.

Nagyokat lehet vele bírkózni, bújócskázni, táncolni, sétálni, mókázni.

Csak betelni Vele, azt nem lehet.