Húzom az igát. Tolom a szekeret. Dolgozom. Mikor már azt hittem, hogy megúszom, és nemtudomhányadik kört futották, hogy lealkudják a pénzt, én meg feladtam, lemondtam és megnyugodtam, hogy nem kell elvállalnom, persze elfogadták az ajánlatomat.

Két hét kemény menet. Anyika továbbra is itt van, éppen csak a szoptatást nem tudja megcsinálni helyettem. Olyankor kikapcsolom a telefont, felvonulunk a babaszobába, és egy órára csak Mütyürkére figyelek.

Lehet ezért rámvetni mindenféle köveket, de azért megjegyzem, nem guccsira meg sánelre fogom költeni a pénzt. Ha tehetjük, és nem kell a mindennapi megélhetéshez, foltozás gyanánt, akkor elrakjuk tartalékba, neadjisten vészesetre, vagy a következő babaidőszakra.