Öcskös hirtelen felindulásból meglátogatott tegnap, megnézte Mütyürke legújabb filmjét (Joepapával ellentétben minden egyes kockán látja a gyereket), majd felkerekedtünk, hogy megvegyük a négypirosbetűscég összerakós játékából azt az autósat, amit pasinak is hozott a télapó, és aminek a ma születésnapját ünneplő Unokaöcsénk is örülne (szintén harmincon túl). Na azt nem kaptuk meg.

Viszont megmentettünk egy halalmas medvét, aki egy méretes fémkosárba ömlesztett plüsskedvesség kupac tetején várakozott ötödmagával, megszégyenítve egy ötvenszázalékos leárazóstáblával (hogy megtudjam, hogy mégis miből számoljuk a félárat, el kellett ráncigálnom a hónom alatt, s így üldőzőbe vennem egy áruházi dolgozót, aki nem sokkal volt magasabb, mint bájos medvénk, és bőbeszédűségben is vetekedett a szőrállattal).

Úgy egyébként is belátható, hogy egy nagymackó kell a gyereknek, de meglátvaésbeleszeretve bumfordi kinézetébe, megtapogatva puha lényét, nem volt kédés, hogy jönnie kell. Medvettük.