Ahogy elhagytam a vérlevevőszobát, s kifordultam a folyosóra, a várakozó hölgyek között megpillantottam Farkast, aki úgy tűnt, erős küzdelmet folytat egy babásújsággal szemben, ami csak nem akart becsukódni, s vadul forgatta, hajtogatta azt, míg végül sikerült visszahelyezni a falra szerelt újságtartóra. A mégismitcsinálsz kérdésemre csak az emeletet elhagyva kaptam meg a választ, mikor a zsebéből óvatosan előhúzta a kitépett oldalt, s rábökött egy babakocsis hirdetésre "ez tetszik nekem, megnézzük!" 

Először felkerestük az első, általa kinézett járgány forgalmazóját, ahol találtunk is két szimpatikus darabot, de mindkettővel kapcsolatban volt valamelyikünknek némi fentartása, s hosszas tologatás és árajánlatkérést követően elbúcsúztunk, s bár én tiltakoztam, hogy megnézzük a horrordrága következő modellt, aminek képét elcsente a klínika tulajdonában lévő újságból, Ő mégis ragaszkodott hozzá, hogy gondosan felmérjük a kínálatot.

Befordultunk az elegáns kertvárosi rész csupazöld utcácskájába, s még mielőtt leparkoltunk volna a ház előtt, megkért, hogy ha bemegyünk, ne ájuldozzak azonnyomban az árakon, próbáljunk meg úgy viselkedni, mint potenciális vevők.

Kiszállt, majd megkerülve a autót kinyototta az ajtót, hogy végre kikászálódjak. A lábujjaimmal a magassarkú papucscipőm után kutattam, amelyből beszálláskor kibújtam.  Végigtapogattam a kocsi szőnyegén,  s a bal lábfejemet sikeresen becsúsztattam a cipőbe, de a párját nem sikerült meglelnem. Felemeltem a táskámat, benyúltam az ülésem alá, még a kesztyűtartóban is megnéztem, amilyen szórakozott vagyok mostanában, nem csodálkoztam volna, ha ott találom meg. Türelmetlenül és kérdőn nézett rám, mégis mit szöszmötölök ilyen sokáig. "Elvesztettem a fél pár cipőmeeeeeeeeeeeeeeeeeeeet!" tört ki belőlem robbanásszerűen a röhögés, miközben az égfelé emeltem a megmaradt balos darabot.

Persze ilyen nincs, s nem is hitt nekem. Átfésültük az egész kocsit, bár én leginkább sziszegtem és jajgattam, mert a görcsös nevetéstől beakadt a levegő a bordáim közé, és már a hasam is megfájdult, de ekkorra már Farkast is rázta a hahota, s olyanokat kérdezett, hogy "a védőnőnél még megvolt", meg hogy "az előző bababoltban még rajtad volt, nem emlékszel?", ami csak olaj volt a tűzre, s felhívtam a figyelmét, hogy csak észrevettük volna mindketten, ha az egyik lábam jó öt centivel alacsonyabb, mint a másik, s így közlekedem az oldalán?????!!!!!

Egy hete vettünk a kedvenc zöldégesünknél félig érett, hatalmas szemű, lila ringlót, ami gyorsan elfogyott, s a hét elején megkértem Farkast, hogy álljon meg hazafelé (sajnos csak én tudtam egész hétre szabadságot kivenni), s hozzon nekem belőle egy nagy zacskóval. Sajnos időközben a zöldségesnél is elfogyott, s próbált kárpótolni soványka szilvaszemekkel, de én a ringlót kivántam. Tegnap a cipőkeresés közben, ahogy az ülésem alá néztem, a papucsomat ugyan nem láttam, de kezembe akadt egy régen odagurulhatott ringló, s mintha egy pillanatra elfelejtettem volna, milyen pácba kerültem, csillogó szemmel húztam elő, s felkiáltottam "Ó, itt van az a finom ringló amire vágytam!!!!?????"

Ekkorra már hangos, hisztérikus röhögőgörcs rázott mindkettőnket, percek óta nem tudtuk abbahagyni, s csak néha sikerült annyi levegőhöz jutni, hogy beszúrjunk egy-egy mondatot, s Farkas főként azt hajtogatta, hogy nemhisziel, én pedig vinnyogva közöltem, hogy "megjöttek a zsíros, potenciális vevők, mezítláááááááááááb"........Mikor pasi erőre kapott, elkérte az előző bababolt cetlijét, hogy felhívja őket, nem találtak -e az ülzlet előtt egy félpár magassarkút, de hevesen tiltakoztam ellene, mert mégis mit gondolnak rólunk, főleg, ha úgy döntünk, hogy onnan veszünk babajárgányt, milyen anya lesz abból, aki képes elhagyni a cipőjét is....Különben is, nem volt egy drága darab, nem is kényelmes, el is nyűttem már, ráadásul Anyika meg a barátnőm is többször figyelmeztetett, hogy ne lavírozzak már pocakosan hasonló cipőkben, úgyhogy most teljesült a kívánságuk.

Azt nem tudom, hogy az utcában hallották -e a tíz percen át tartó velőtrázó kacagásunkat,  de mindenesetre a könnyektől bepirosodott a szemem, s ha valaki rámnéz, egészen hitelesnek tűnt volna a kitalált törtnet, hogy ha megkérdeznék, a kismama miért nem megy be babakocsit nézni, merthogy rosszul van. Én cseppet sem bántam volna, ha sarkonfordulunk, de pasi ragaszkodott hozzá, hogy egyedül is bemegy. Megígérte, hogy nem mondja el, hogy valójában mi történt, marad a roszulvagyok verziónál, ha netán kérdezik.

Már abból gondoltam, hogy többről lehet szó odabent, mint potenciálisvevőnekmutatkozásról, mert tíz perce is bent lehetett a bemuatóteremben, amikor telefonon hívott. "Nagyon jók ezek a kocsik Boszikám, be kell jönnöd!" -mondta lelkesen, mint aki megfeledkezett arról, hogy miért felejtett a kocsiban, s hogy két lábam van, de csupán egy pár cipőm!!!!! "Túúúdod, hogy mezítláb nem mehetek, kérj egy katalógust, vagy fényképezd le!". De nem tágított. "Ezt látnod kell, imádni fogod, gyere be mezítláb, kimegyek érted!". -lelkesedett tovább. "Pssssssssssszt, még meghallják, hogy mezítláb vagyok!!! Dehogy megyek pucér talpakkal, megőrültél? Egy ilyen puccos babakocsit nézni??!!" -tiltakoztam. Mire lazán közölte "Elmondtam már mi történt, a hölgy azóta sem tér magához a nevetéstől........"

Kijöttek értem mindketten, s köszönést követően felmutattam a lánynak a maradék cipőmet "a babakocsi miatt eladtam már a másik felét" felkiáltással, s csupasz talppal vágtam át a füves előkerten, majd lábujjhegyen lavírozva lépdeltem utána a hideg kőlépcsőn. A beszélgetés alatt hol egyikünkből, hol másikunkból buggyant ki a nevetés, ahogy mezítláb próbálgattam a babakocsikat, bár a bájos lány annyira helyes volt, s Ő is olyan jól szórakozott, hogy egyáltalán nem voltam zavarban, inkább lehetetlennek tűnt a szituáció. 

De megérte, mert a bébijárgány lenyűgöző, Farkasnak igaza volt, megtalálta az igazi babakocsit, amire megéri spórolni, s amely mindkettőnk tetszését azonnal elnyerte.

A félpár cipőmet még néhány napig megtartom, csak később dobom ki. Nevetnem kell, ha meglátom az előszobában, árván sorakozva a többi mellett.